"Hogyan pusztítasz el valakit, anélkül hogy ténylegesen megölnéd az illetőt? […] Kiüríted a lelkét, aztán megtöltöd fájdalommal… elveszed tőle azt, amit a legjobban szeret."

Chris Carter parádés Robert Hunter sorozatának minden epizódja képes volt beszippantani. Lenyűgöző író, érdekes, izgalmas, feszültséggel teli sztorik, brutális gyilkosok, bűntények, filmszerűen pergő jelenetek. Ez mindegyik részről elmondható, de ezúttal egy kis csavar van a sztoriban. Minden eddigi kötet önálló regényként is olvasható volt, mert leszámítva a nyomozókat és háttérsztorijukat mindegyikben egy ügyet bonyolítottak fel. Ezúttal azonban egy korábbi kötetből megismert kegyetlen gyilkos kerül újra a középpontba. Ha nem ismered a sorozatot, ajánlom figyelmedbe a korábbi ajánlóimat:

A keresztes gyilkos #1

Kivégzés #2

Vadász #3

A halál szobrásza #4

Halállista #5

Egy gonosz elme #6

A nevem: Halál #7

A hívás #8

A holtak csarnoka #9

És ezzel elérkeztünk a 10. kötethez, mely A gonosz nyomában címet viseli. Aki sorban olvassa a könyveket az előző rész utolsó mondatai után tutira kaparta a falat a folytatásért, ugyanis a hatodik kötetben megismert Lucien Folter megszökött a börtönből. Nem volt kérdés, hogy ez a kötet az ő hajtóvadászatáról fog szólni. A kötet elején megtudjuk milyen kemény úton és hány gyilkosságon keresztül vezetett az út a szabadságig, ráadásul hagyott egy üzenetet, így Hunter bármennyire is ódzkodik tőle, nem maradhat ki a hajtóvadászatból.

Három és fél év egy magánzárkában, ahol Lucien minden napja arról szólt, hogy megtervezze, ha egyszer kijut, miként fog szembeszállni legzseniálisabb ellenfelével, Robert Hunterrel. A kapcsolatuk egészen az egyetemig nyúlik vissza, ismerik egymás erősségeit, gyengeségeit. Hunternek az FBI legkeresetebb, legkegyetlenebb és sorozatgyilkost kell levadásznia. Áldozatait száznál is többre becsülik és a vadászat során is szépen növeli ezt a számot.

Láthatjuk, ahogy két zseniális elme egymásnak feszül ebben a macska-egér harcban. A kötet végig tele van feszültséggel, látjuk, ahogy Lucien tényleg maga a megtestesült gonosz, aki mindent pontosan megtervez, de akkor sem esik kétségbe, ha valami nem a tervei szerint alakul és hidegvérrel képes bárkit megölni, aki az útjába kerül. Most pedig csak egy cél lebeg a szeme előtt: bosszút állni régi barátján, ami bizony komoly veszélybe sodorja Robert Huntert.

Imádom, amikor Carter elvisz minket a sötét oldalra, ahol kiráz minket a hideg Lucien kegyetlen brutalitását látva. Kapunk izgalmat, feszültséget, fordulatokat. Az előző kötet végén már tudtuk, hogy Lucien visszatér, ami miatt tudtam, hogy ez a kötet kicsit más lesz. Az első oldaltól kezdve tudjuk ki a célpont, ki az a szörnyeteg, akit vissza kell juttatni a rácsok mögé, de ez egy cseppet sem volt le a könyv érdemeiből. A sorozat rajongói ezúttal sem fognak csalódni és ugyanolyan izgatottan várom a sorozat következő epizódjait, mint eddig.