Egy brutális sorozatgyilkosság borzolja egy amerikai kisváros idegeit, és két teljesen ellenkező karakterű nyomozót sodor egymással és a sötét igazsággal szembe, miközben az ügy egyre mélyebb társadalmi és személyes rétegeket tár fel.

Michael Wendroff újságírói háttérrel és dokumentarista szemlélettel ír, ami erősen érződik Ki mint vet... című regényén is: a történet nyers, feszes és nem akar mindenáron szimpatikus lenni. Inkább őszinte, sokszor kényelmetlen, és pont ettől működik. Wendroff láthatóan jól ismeri azt a világot, amelyről ír: az amerikai kisvárosok felszíne alatt fortyogó feszültséget, dühöt, rasszizmust és elhallgatott történeteket.

A Ki mint vet... középpontjában egy brutális gyilkosságsorozat áll, amely teljesen felforgatja egy látszólag átlagos amerikai közösség életét. A nyomozás hamar túlmutat önmagán: nem csak az a kérdés, ki a tettes, hanem az is, hogy miért ilyen könnyű gyűlöletet és erőszakot szítani egy közegben. A történet nem kapkod, inkább rétegről rétegre bontja le a város és a benne élők illúzióit.

Két nyomozót követünk, akik minden szempontból különböznek egymástól. Jack egy nagy darab, ösztönös, sokszor túlzottan impulzív figura, aki a fizikai jelenlétével próbál rendet tenni a káoszban. Jill ezzel szemben analitikus, éles eszű, és inkább kérdez, mint üt. Kettejük dinamikája az egyik legerősebb eleme a könyvnek: nem klasszikus vicces, laza, jó fej haverok típusú zsarupáros, inkább két ember, akik kénytelenek együtt dolgozni, miközben a súrlódások szinte állandóak közöttük.

A mellékszereplők sem díszletként vannak jelen: mindenkinek van múltja, titka, motivációja és ezek szép lassan beszivárognak a fő cselekménybe. A szeező ügyesen mutatja meg, hogyan válik a személyes sérelem kollektív problémává, és hogyan tud egy közösség hallgatása legalább akkora bűn lenni, mint maga a tett. Ettől a regény nemcsak krimi, hanem társadalmi látlelet is.

A könyv sötét tónusa néha kicsit nyomasztó, és azt sem mindenki fogja szeretni, hogy a tempó nem mindig pörgős, inkább feszült és súlyos, ami időnként türelmet kér az olvasótól. Cserébe viszont kapunk egy következetes, végiggondolt történetet, ami nem enged könnyű megoldásokat. Bár nekem a vége kicsit furára sikerült, de összességében okés volt.

Ezt a könyvet azoknak ajánlanám, akik szeretik a keményebb hangvételű krimiket, ahol a nyomozás mellett a társadalmi háttér is hangsúlyos. Ha bírod a morálisan szürke zónákat, az összetett karaktereket és azokat a történeteket, amik olvasás után is ott maradnak a fejedben, akkor a Ki mint vet... simán betalálhat. Nem könnyed esti mese, de nem is ezért veszünk kézbe egy thrillert, szóval pont jó.

Köszönöm a lehetőséget a Multiverzum Kiadónak!

A regény a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon is!

Tolkien - Fény a sötétségben

Minden élők és holtak

Új korszak - a világ, amit Kína diktál