Robert Jackson Bennett Partszakadás című regényéről (az Alapítók-trilógia 2. része) el lehet mondani, hogy méltó folytatása az első résznek. Talán még emlékszünk az előző könyvben szereplő fő karakterekre, akik ebben a részben folytatják kalandjaikat. A Kohómentiek szeretnének úrrá lenni a várost sújtó viszálykodás, klikkrendszer és árulás hármasán, valamiféle demokráciát próbálnak elhinteni a nép között azzal, hogy a szkriptek ingyenes elhintésével például mindenki ingyen tiszta vízhez juthasson, de Valéria (istenféle) szerint eonokra nyúló kora alatt az emberiségnek még sosem sikerült úgy elosztani az erőforrásokat, hogy azokat széleskörű hozzáférés esetén ne rosszra használták volna. A történet központi eleme a szkriptelés tudománya, a hétköznapi tárgyak értelemmel való felruházása, amely forradalmasítja a társadalmat, de egyben összeütközések, egyenlőtlenségek, érdekkülönbségek forrása is. Az alapkonfliktus tehát adott: a főhősök célja, hogy ezt a tudást demokratizálják, szemben a hatalmas kereskedőházakkal, akik eddig monopolizálták azt. Ugyanakkor egy ősi, hatalmas lény, a hierofant (Kraszédész Magnus) feltámasztása fenyegeti a világ egyensúlyát, ami egyre nagyobb veszéllyel jár. 

Ráadásul kiderül, hogy a Teremtő (Kraszédész) ... hát.. bonyolult. Valéria - aki szembe fordult vele - például azért teremtetett általa, hogy alkosson egy szenvedés, fájdalom, háború nélküli világot, amelyben az emberiség biztonságban lehet, virágozhat és örök egyetértésben élhet. Ezen hőseink nagyon megdöbbennek és ezernyi kérdés merül fel bennük mind megoldásaik, mind Kraszédész tetteinek mozgatórugói iránt, ráadásul Valéria is saját érdekei mentén cselekszik, eltitkolva ezernyi ismérvet a Kohómentiek elől. Kraszédész Magnus meg mintha megőrült volna, miután nem sikerült eredeti célját elérni (békés Föld). Minden idők leghatalmasabb, legveszélyesebb, emberből lett istene, aki korábban egymaga eltörölt a föld színéről nem is egy civilizációt… Azért csinálta ezt az egészet, mert valamiféle tökéletes, békés utópiát akart teremteni? Vagy? Egyszerűen hihetetlen.

Ebben a sci-fi/fantasy hibrid regényben, amely hozza a mágikus rendszert és a világépítést, miközben a karakterdrámát és az epikus konfliktusokat modern spekulatív elemekkel vegyíti, a karakterek sokrétűen felépítettek. Sancia Grado a történet motorja és egyik vezető karaktere, ügyes, eltökélt és lojális. Szembeszáll a múltbéli hibákkal és a hatalommal, miközben a társadalmi igazságosságért küzd. Szövetségesei (Orso, Gregor és mások) sokoldalú figurák, akik különböző háttérrel és motivációval járulnak hozzá a csoport céljaihoz.  A történet a varázslatot és technológiát egyaránt fontos szereplővé teszi a narratívában.

Ezt a könyvet olyan olvasóknak ajánlom, akik szeretik a komplex, világépítő fantasyt/sci-fit, ahol a mágia rendszere logikus és mélyen integrált, érdeklődnek az etikai és társadalmi konfliktusok iránt egy spekulatív közegben, kedvelik a személyes fejlődést és csapatdinamikát hangsúlyozó történeteket és értékelik a hosszabb, epikus olvasmányokat (a könyv 500 oldalon felüli). Az első részről írottakat itt találod.

Ami még érdekelhet