Egy világ, ahol a szavaknak tényleg ereje van, és egy lány, aki megtanul sárkányok nyelvén harcolni az igazságért. A Sárkányok nyelvén okos, izgalmas és lassan magába húz. Pont az a fajta fantasy, ami után még napokig benne maradsz a történetben.

Néha az ember belefut egy könyvbe, amiről először azt hiszi, hogy „ó, megint egy sárkányos fantasy, biztos cuki lesz”, aztán kiderül, hogy hoppá, ez sokkal több annál. Na, S. F. Williamson Sárkányok nyelvén című könyve pont ilyen.

A történet az 1920-as évek alternatív Angliájában játszódik, ahol az emberek és a sárkányok között törékeny béke uralkodik. A főhős, Viv Featherswallow, épp próbálja túlélni a mindennapokat, amikor a családját letartóztatják, a húga eltűnik és minden, amit eddig biztosnak hitt, darabokra hullik. Egy titkos megbízást kap: sárkánynyelveket kell megfejtenie, és közben olyan titkokra bukkan, amik nemcsak a birodalom jövőjét, hanem az ő életét is teljesen felforgatják.

Ez a könyv nem az a tipikus „hős megmenti a világot” történet. Szép lassan bontakozik ki, mint egy jól összerakott film, ahol a háttérben mindig történik valami, csak eleinte még nem értesz mindent. A világépítés szuper. Van benne korabeli elegancia, régi London-hangulat, társadalmi rétegek és persze a sárkányok, akik nem holmi tűzokádó kellékek, hanem komplex lények a maguk nyelvével és kultúrájával.

A „nyelv mint hatalom” témája végigvonul a könyvön, amitől kicsit filozofikusabb, mint amire az ember elsőre számítana. A politikai háttér is jól működik. Vannak osztályharcok, elnyomás, propaganda és központi téma az, hogy ki beszélhet, ki hallgasson, szó szerint és átvitt értelemben is.

Viv nem az a mindenki kedvence főhős, sőt. Néha makacs, néha önző, sokszor hoz rossz döntéseket és biztos vagyok benne, hogy egy csomó olvasó pont ezért nem tud vele az elején azonosulni. Szerintem meg pont ettől lesz valóságos, hiteles. A könyv elején forgatod a szemed, de aztán rájössz, hogy ő is csak próbál boldogulni egy olyan világban, ami eleve nem fair vele szemben. A karakterfejlődése az egyik legerősebb pontja a sztorinak. Oké, nem tökéletes, de emberi.

Az első fele lassabban csordogál, sok a világépítés, a politika, a nyelvészet, de amikor beindul, onnantól tényleg nehéz letenni. Az utolsó harmadban minden összeér: árulás, veszteség, forradalom, sárkánytűz, van minden, ami egy jó fantasy-ba kell. A befejezés viszont tipikusan az a „most komolyan, itt hagysz minket így?” típusú. Nem zár le mindent, sőt, egyértelmű, hogy lesz folytatás.

Összességében Sárkányok nyelvén nem egy könnyed kis sárkányos mese, egy lassan építkező, okos és néha fájdalmas történet arról, hogyan próbálja az ember (vagy a sárkány) megérteni, megnevezni és megváltoztatni a világot, amiben él. Ha szereted a politikai fantasykat, ahol nemcsak karddal, hanem szavakkal is harcolnak, ha bírod a lassú tűzön fővő karakterdrámákat, és ha vevő vagy egy kis nyelvészeti mágiára, akkor ez a könyv nagyon a te tereped lesz.

Nem tökéletes, de különleges és elgondolkodtat azon, hogyan beszélünk egymással, a hatalommal, és a sárkányokkal. És ne feledkezzünk meg a meseszép borítóról és élfestésről sem! A polcod éke lesz ez a szép kiadvány!

A könyvet az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!