Könyvajánló - Richelle Mead: Dermesztő ölelés (Vámpírakadémia 2.)
"...a vérszomjas strigák lemészárolnak egy patinás mora családot, a váratlan és brutális támadás pedig készenlétre ösztönzi a Szent Vlagyimir Akadémia vezetőit."
Ismét "vámpíros vízekre" eveztem Richelle Mead Vámpírakadémia sorozatának második részével, a Dermesztő öleléssel. Aki nem ismeri a sorozatot, inkább az első részről szóló ajánlómat olvassa el, nehogy spoilerbe fusson ebben a posztban!
A kötet Rose összefoglalójával indul, ami szuper azoknak, akik esetleg régebben olvasták az első részt. Elég jól összeszedi a legfontosabb tudnivalókat a vámpírokról, az akadémiáról és saját magáról, barátairól, ezután pedig ott veszi fel a fonalat a történet, ahol az első rész véget ér.
Rose továbbra is örlődik a pasik miatt, ráadásul ezúttal magára marad a problémával, mert barátnőjét leköti az új pasija, amit ráadásul Rose a köteléküknek hála sokkal közelebbről érzékel, mint egészséges lenne. Közben igyekszik helytállni tanoncként, de szeretné a szertelen tinédzserek életét is élni. Ez a párosítás pedig nagyon úgy tűnik, hogy esélytelen.
Ráadásul a világuk egyre veszélyesebb helynek tűnik, főleg, hogy a morák legnagyobb ellenségei, a strigák már csapatban, szervezetten vadásznak a nemesi családokra. A lány első kézből tapasztalja meg, hogy mennyire kegyetlenek is tudnak lenni. Ezután az Akadémia vezetői úgy döntenek, hogy meg kell erősíteni a diákok védelmét, ami a lány mindennapjait csak tovább bonyolítja, mert anyja (akivel nincs túl jó kapcsolata) egy élő legenda az őrzők között. Már csak hab Rose amúgy is fájdalmas tortáján, hogy a sítábor kötelező, ahol úgy gondolják, hogy mindenki biztonságban találkozhat a családjával.
Láthatjuk a különféle javaslatokat a morák védelmére. Van, aki a gyerekeket, a tanoncokat állítaná csatasorba, mások pedig azt javasolják, hogy a morák tanuljanak meg harcolni. Utóbbi teljesen logikusnak tűnik, pláne, ha a mágiájukat is elkezdenék harcra használni, akkor a strigáknak sokkal kevesebb esélyük lenne velük szemben.
Az én ízlésemnek ezúttal is kicsit lassan indult a sztori. Évődés, szomorkodás, dühöngés, gyerekes cívódás, amikből kevesebb is elég lett volna. De tetszett, hogy kaptunk pár érdekes új szereplőt, akik színt hoztak a sztoriba és Rose életébe is. A felétől már kezdett azért érdekes lenni a sztori a morák és strigák közti véres összecsapásokkal. És kaptunk pár jó kis váratlan helyzetet, izgalmat és ostoba, önfejű megmozdulásokat, amelyek aztán tragédiához is vezetnek.
Szórakoztató, könnyed ifjúsági fantasy, amire azt mondják ismerőseim, hogy a harmadik rész végén egy egészen új fordulatot vesz majd a történet. Kíváncsi vagyok, szóval jöjjön, aminek jönnie kell, ráadásul már szintén az új, szép borítóval kapható A halál csókja című harmadik kötet.
Köszönöm a lehetöséget az Agave Könyvek csapatának!
A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron a kiadó honlapján.
Kövess minket a Facebookon is!
Megjegyzés küldése