Könyvajánló - Marcin Świetlicki: Tizenegy
A lecsúszott mester ezúttal ivócimborája, Doki különös halála után nyomoz Świetlicki újabb humoros, fordulatos krimijében.
A héten olvashattátok Marcin Świetlicki lengyel szerző Tizenhárom című kötetéről írt ajánlómat, amelyben már meséltem a névtelen mesterről, aki a krakkói füstös kocsmákban éli mindennapjait egészen addig, míg egy gyilkosság gyanúsítottjává nem válik. Nyilván nem lövöm le a sztori végét, ha pedig nem ismered, akkor ajánlom az előző részről szóló írásomat:
Most pedig ugorjunk a Tizenegy című írásra, mely a mester útjának folytatása. Történnek érdekes dolgok az előző kötet végén, de aztán kiköt újra Krakkóban, ahonnan 11 kilométerre található egy kis falu, amely télen szinte teljesen kihal, de ha valami történik, akkor a Csinosban, a falu kocsmájában biztosan szerezhet róla információkat az ember.
A mester már kijárogat ide egy ideje, hogy a változatosság kedvéért itt igya magát részegre. Ebben a városban találta holtan a rendőrség néhány éve egykori ivócimboráját, Dokit. A halála körül akadtak bőven furcsaságok, nem találtak idegenkezűségre utaló nyomokat és le is zárták az ügyet. Öngyilkosság...de mi van, ha mégsem? Lehettek ellenségei?
A mester most magányosan él. Egykor még jöttek, mentek a nők az életében, ma már csak a hűséges bokszerlány az egyetlen társa a magányban. Hosszú ideje már, hogy minden napja úgy telt, hogy megsétáltatta a kutyát, aztán kibuszozott a Csinosba. Kereste azokat a dolgokat, amik a múlthoz kötik. Egykori törzshelyei mind megváltoztak, frissültek, átalakultak, ellepték a turisták.
Zavarta Doki váratlan halála és úgy dönt kideríti mi történt évekkel ezelőtt a barátjával, elkezd a dolgok mélyére ásni. Segítségére van a pultoslány is, aki Doki utolsó menyasszonya volt. De akadnak még érdekes és kissé idegesítő szereplők, mint a tévés fószer, Grzesio úr, a helyi zsaru, Morales és néhány kocsmatöltelék. Ám nem sieti el a dolgot. Időnként kérdezget itt-ott, de komolyabb lépéseket nem tesz. Hogy miért? Szerinte azért húzta a dolgot, mert a cimborája halála után azt mondta, hogy "Nem halhatok meg addig, amíg fényt nem derítek rá", ezért joga volt élni, míg ki nem derül az igazság.
Apránként azért a kérdezgetésre jönnek információk a halottról, de inkább saját magához kerül egyre közelebb. Így a negyvenes éveiben elmélázik a fiatalságán, a nőügyein, s életén keresztül újabb szeletet kapunk Lengyelország különféle társadalmi rétegeinek mindennapjaiból. Ezúttal sem marad el az irónia, a mélabú, a szomorkás hangulat és emellett az időnként felbukkanó humormorzsák.
Közben pedig kapunk képeket egy vérző, menekülő emberről, aki sikertelenül próbál meglógni bántalmazója elől, aki így végül a gyilkosa lesz...
A regény nyelvezetén érezhető, hogy a szerző inkább költő. Érdekes, nagyon emberi karaktereket alkotott, és az a különös mikrokozmosz is beszippantja az olvasót, ami a krakkói kocsmák sajátja (és vele együtt számos kelet-európai kocsmáé is) tökéletes bemutatást kapott a mester emlékei által. Persze kiderül a regény végére, hogy mi is történt Dokival, ami kicsit még jobban meg is töri a mi kis elveszett fickónkat.
Könnyen el lehet veszni ebben a melankólikus, elgyötört életútban és időnként jókat lehet derülni az irónikus szituációkon, a mester fura kalandjain. Nekem egy kicsit jobban bejött az előző rész, de ez is hozta ugyanazt a komor hangulatot és betekintést nyertünk egy kissé zavart elméjű ember mindennapjaiba. Ráadásként pedig a Tizenegy végén találunk egy elbeszélést Plusz végtelen címmel, amely naplószerűen zárja le a mester történetét.
Köszönöm a lehetőséget a Prae Kiadónak!
A borítókra kattintva elérhetőek a könyvek kedvezményes áron a kiadó honlapján.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése