Heuka tippje egy jó kis kirándulásra

Ha érdekelnek Olaszország látnivalói, de nincs sok időd éppen, amit az országban tudsz tölteni, a Rimini mellett található Italia in Miniatura kiállítás csak rád vár - a miniatürizált épületek mellett számos szórakoztató elemmel.

Bár hazánkban is látogathatunk makettparkokat (mint a mórahalmi és a szarvasi, amelyek bemutatják híres épületeinket, az olaszok szintet léptek és egy teljes szórakoztató központot építettek országuk kicsinyített mása mellé. Amennyire hozzászoktunk, hogy itthon a gyönyörű épületeink körül forog a park, annyira meglepő volt, hogy bár itt is gyönyörűen kidolgozott apró látnivalók között sétálhatunk, mégis ezek inkább mellékes háttérelemek a park többi látványossága mellé. Mert ezekből rengeteg van.

Nem terveztük kapkodósra a napot, előzetesen úgy gondoltuk, maximum 3 óra alatt végzünk, de végül valamivel több mint 4 órát töltöttünk bent. Ezidő alatt majdnem végig volt elfoglaltságunk, nagyon kevés időt vesztegettünk el sorbanállással. Nyitás előtt pár perccel érkeztünk és meglepetésünkre már bő 10 busznyi gyerek várakozott a bejutásra - ahogy nyíltak a kapuk, a tömeget elkerülendő egyből jobbra indultunk, így találtuk meg előbb a Piazza Italia-t, majd ezt körbesétálva gyöngyszemre bukkantunk: Velencét találtuk meg. Az eszközös látványosságok fél órával a park nyitása után kezdik működésüket, ezért pár percet várnunk kellett, de mi voltunk az elsők, akik aznap “gondolába” ülhettek. Ugyanis ezen a részen a cölöpökön álló város nem is annyira mini mását építették fel, az épületek között a csatornák utánzataként víz hömpölyög, amelyen síneken haladó csónakokban élvezhetjük a város panorámáját. Egy csónakos körtúra nagyjából 10 percet vesz igénybe, de a jó hír, hogy napközben többször is megtehetjük.

A csónakból kiszállva Észak-Nyugat felé folytattuk utunkat, elhaladtunk Pinocchio mellett, szemünk sarkából láttuk a vízi csatát a középkori várban, majd végül megálltunk papagájokat nézni. Nem sokan vannak, a legtöbben folytatták korábban megkezdett dolgaikat, néhányan kíváncsian közelebb húzódtak a ketreceik rácsaihoz/plexijéhez, de olyan is akadt, aki duzzogott.

Miután kigyönyörködtük magunkat a színes madarakban, megérkeztünk egy olyan épülethez, amely leginkább a budapesti Csodák Palotájához hasonlítható: nagyjából 30 fizikai kísérlet, témakörönként csoportosítva, felnőtteknek is élvezhető módon bemutatva. Itt gondoltak az olaszul nem beszélőkre és angolul is összefoglalták a táblákon, hogy mit látunk. A körséta következő állomásához sajnos túlkorosak voltunk: a 6 és 12 év közötti gyerekek a nekik épített pályán fejleszthetik KRESZ tudásukat és vezetési képességeiket (stílusosan Fiat500-ra hajazó kisautókkal), melyről sikeres vizsga esetén a park területén büszkén használható “jogosítványt” kapnak.

Mire mindezeket végigjártuk, a tömeg nagyja elhagyta a makettek környékét, így megkezdtük kényelmes sétánkat az épületek között. Szicília szigetének látványosságai után ismét észak felé indultunk, Calabria és Campania tartományok bebarangolása után meg is érkeztünk Rómába, ahol a központi pályaudvar is kapott saját mini másolatot, már csak azért is, mert a kisvonatok fel-alá szaladgálnak (és dudálnak) a félsziget épületei között.

Addig sétáltunk, míg egyszercsak az Alpok vonulatai kerültek a szemünk elé. A hegyek túldoldalán pedig egy mini Európa is várt ránk. Egyedül ezen a részen voltunk egy kicsit csalódottak: értjük, hogy a park neve Olaszország kicsiben és a térképen is láttuk, hogy ez viszonylag kicsi része a parknak, de nem számítottunk arra, hogy ennyire pici Európa fér csak ide. Ez azzal is járt, hogy nem minden ország tudta képviseltetni magát és amik megjelentek, azok sem feltétlenül a legismertebb épületeikkel. Itt nem időztünk sokat, inkább gyorsan visszatértünk Itáliába és a keleti parton folytattuk a sétát. Természetesen Rimini és környéke, az egész Emilia Romagna tartomány kicsit hangsúlyosabban jelenik meg a térképen, de nem feledkeztek el a szomszédos törpeállamról, San Marino-ról sem.

Ezután sétáltunk vissza a csizma sarka felé az Adriai-tenger mentén, majd Brindisi-nél úgy döntöttünk, “tengerre szállunk”, azaz átsétálunk Szardíniára is. Itt is elidőztünk egy kicsit, de egyre jobban magára vonta figyelmünket a parkra felülről panorámát nyújtó kisvonat, ezért annak állomása felé vettük az irányt. Szerencsénkre nem sokkal az indulás után értünk oda, így a következő körben mi lehettünk az elsők, akik felszállnak. A vonat 7 perc alatt tesz meg egy kört, közben olaszul és angolul is informál minket a park történetéről, érdekességeiről. Ezt a vonatot elhagyva észrevettük, hogy a Pinocchio vonat is éppen beérkezett, üresen várja utasait. Mint kiderült, ez 5 perc alatt vezet végig a bábuból valódi gyermekké váló kisfiú történetén, igaz, olaszul. Ezen a nyelven nem beszélünk, de a történet ismerős volt és a képek alapján végig követni tudtuk.

A vonatozások után még egyszer Velence felé vettük az irányt, ahol ismét szerencsénk volt és csak ketten várakoztak előttünk, így perceken belül már újra csónakban ültünk és az apró gondolák mellett elhaladva egy újabb körrel búcsúztunk az apró Itáliától.

Kövess minket a Facebookon is!