Könyvajánló - Andra és Tatiana Bucci: Két kislány Auschwitzban
Andra és Tatiana Bucci megrendítő könyve, a Két kislány Auschwitzban a holokauszt borzalmait két kisgyermek szemszögéből mutatja be. Ártatlanság és túlélés egy embertelen világban. A testvérpár története nemcsak emlékeztet a múlt kegyetlenségeire, hanem a szeretet és összetartás erejéről is tanúskodik.
Andra és Tatiana Bucci megrendítő visszaemlékezése a Két kislány Auschwitzban című regény egyike azoknak a könyveknek, amelyek nem hagynak nyugodni. A két olasz zsidó lány mindössze négy- és hatéves volt, amikor családjukkal együtt Auschwitzba deportálták őket. A könyv különlegessége, hogy a holokausztot két gyerek nézőpontjából meséli el, akik bár túl fiatalok voltak ahhoz, hogy teljesen felfogják, mi történik, mégis mindent láttak, mindent éreztek. És túlélték.
Fülszöveg:
Tati és Andra Bucci anyai felmenői a XX. század elején a pogromok elől menekülve hagyták el a cári Oroszországot, hogy hosszú vándorlás és rövidebb megállók után végül Fiuméban, a mai Rijekában állapodjanak meg.
A Bucci lányok világias szellemben, egy halványuló zsidó identitású család derűs, biztonságot adó légkörében nevelkedtek. Apjuk tengerjárókon szakácskodott, sokat volt távol, így jórészt anyjuk, a szigorú, de a családjáért mindenre képes Mira nevelte őket a nagynénik, nagybácsik segítségével. Nem voltak gazdagok, de megvolt mindenük, alapvető nyugalmukat és biztonságukat a kirobbanó második világháború sem döntötte romba. Azután elérkezett az 1944. március 28-i nap, amikor hajnalban olasz katonák és hivatalnokok rontottak be a házukba, és ezzel hirtelen véget ért a lányok gyermekkora: mindenkit letartóztattak, elhurcoltak. A végállomás Auschwitz-Birkenau volt, ahol a családtagok többségét azonnal megölték. Tatiana (6 éves) és Andra (4) megúszta a szelekciót, nem került gázkamrába, talán azért, mert ikreknek nézték őket.
A könyv lapjain hátborzongató hitelességgel elevenedik meg a testvérpár világa, Birkenau borzalmainak a kislányok számára abszurdan és tragikusan természetes, magától értetődő valósága.
A nővérek, ha nem is könnyen, de túltették magukat a traumán, boldog édesanyák, nagyanyák, szerető családban élnek, ám magas koruk ellenére mindmáig kötelességüknek érzik, hogy harcba szálljanak a feledéssel, és a holokauszt túlélőiként tanúskodjanak, megosszák tapasztalataikat, gondolataikat az utánuk következő generációk tagjaival, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg az, aminek ártatlan embermilliók estek áldozatul egykor.
Josef Mengele gyerekbarakkjában 230 ezer gyermeket gyilkoltak meg, de ez a két kislány az alig 70 gyerek közé tartozott, akik megmenekültek, akik túlélték a szörnyeteget. Andra és Tatiana 1944. március 28-án került Auschwitz-Birkenauba. Családjuk legtöbb tagját megölték, de a Bucci lányok megúszták a szelekciót.
A könyv nemcsak személyes túléléstörténet, hanem fontos történelmi dokumentum is. A szerzők érzékenyen, mégis megrázó erővel idézik fel a tábor mindennapjait, a félelmet, az éhséget, a fagyot és a bizonytalanságot, amit gyermekként kellett átélniük. Emlékeikben különösen megrendítő az a kontraszt, ahogy a gyermekkor naivitása és a tábor kegyetlensége egymás mellé kerül. A lágerben eltöltött hónapok után testileg és lelkileg is összetörve tértek haza, ám történetükkel évtizedek múltán is tanúságot tesznek az emlékezés fontossága mellett.
Ez a történet egyúttal a testvéri szeretet és összetartozás erejéről is szól. A lányok valószínűleg csak azért maradhattak életben, mert együtt voltak. Mert tartották egymásban a lelket, az erőt. A könyv bemutatja azt a törékeny, de annál mélyebb kapcsolatot, amelyet a közösen átélt borzalmak csak még erősebbé tettek. Az elbeszélés hitelessége nemcsak a konkrétumokban, hanem az emlékek érzelmi súlyában rejlik: a trauma feldolgozása, a hallgatás évei és az emlékezés terhe mind része a történetnek. Szívszorító volt olvasni a történetüket.
Ráadásul ez a mű nemcsak a múltról, hanem a jelenről is szól. A szerzők azért szólaltak meg, mert úgy érezték, az antiszemitizmus és a gyűlölet újra erősödik Európában és máshol is a világon. A könyv ezáltal nem csupán egy túlélés története, hanem figyelmeztetés is: a múlt tanulságai csak akkor válnak valóban élővé, ha hajlandóak vagyunk meghallani őket, különösen akkor, amikor újra veszélybe kerülnek az emberi méltóság alapértékei.
A Két kislány Auschwitzban mélyen emberi, hiteles és felejthetetlen olvasmány, amelynek helye van minden könyvespolcon és tanteremben. Andra és Tatiana Bucci tanúságtétele nemcsak a holokauszt gyermekáldozatainak állít emléket, hanem azt is bizonyítja, hogy a legsötétebb időkben is lehet reményt, emberséget és szeretetet találni. A történetben pedig az a szép, hogy ez a két kislány megmentette egymást, s ma mindketten boldog nagymamák, akiknek sikerült felépíteniük egy szép életet.
Köszönöm a lehetőséget a Európa Könyvkiadó!
A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron, egyenesen a kiadótól!
Kövess minket a Facebookon is!
Anne Frank és a hátsó traktus titka
Megjegyzés küldése