Kirándulás a szabadban 3. rész
Irány a Velencei-hegység! Várnak a Pákozdi ingókövek!
A lelkesedésünk nem hagyott alább, újabb kiránduláson vagyunk túl. Az előző két részben mutattam már két túrát, ha lemaradtál, íme:
Irány a Gerecse legmagasabb pontja, a Gerecse-tető!
Irány a Budai-hegység legnagyobb vízesése!
Mivel még a túrázások elején járunk, ismét egy könnyedebb túrát néztünk ki magunkat. A túra hossza 7,2 km és csupán minimális szintkülönbségek vannak benne, így kényelmesen gyerekkel is bejárható. Egy 50 méteres szakasz van, ami nehezebb, erről majd később.
A Velencei-tó északi partján fekszik Pákozd, a Hősök terén a Kultúra Háza és a templom közötti kialakított parkolóban hagyjuk az autót és megindulunk északra. Rögtön a szépen felújított sárga művelődési ház mögött jobbra fordulva látunk egy új játszóteret, mellette egy kis ösvényen elindulunk lefelé a Bella-patakhoz, melyen egy kis hídon keresztül átjutunk az Ady Endre utcára. Fenn az ösvénynél már látni fogjuk a zöld + útvonaljelzést.
A híd után balra fordulunk és pár perc alatt elérjük az utca utolsó házát. Ezután tovább egyenesen haladva elérünk egy tisztásra és meglátunk egy mesterséges tavat, mely egykor strandfürdőként üzemelt. A tó baloldalán haladva hétvégi házak előtt sétálva elérünk egy szekérutat, ahol már látni fogjuk a zöld + és a zöld jelzéseket. Mi a zöldön fogunk haladni. Hangulatos, ritkás erdőn sétálunk keresztül, folyamatosan picit emelkedik, ahogy haladunk a felfelé, de nem kell megijedni, szinte észrevétlenül menetelünk felfelé.
Jobb oldalon drótkerítés, majd egyre ritkábbá válnak a fák, aminek köszönhetően gyönyörű kilátásban van részünk a Tompos-hegy csipkebogyóbokros legelőre tekintve. Követjük az utat egészen egy kereszteződésig, ahol találkozik a zöld és a piros + jelzésű útvonal még másik utakkal is, figyeljünk, balról a második a mi irányunk. Ha elvétenénk sem nagyon lehet eltévedni, szóval akkor sincs gond. Nem sűrű az erdő, így akár vadcsapásokon is célba érhetünk. De, ha pár méter után nem látjuk az említett két jelölést, akkor biztosan rossz utat választottunk.
Újabb néhány perc és már meg is pillantjuk az első sziklát, ahonnan jól látható 241 méteren, a hegy csúcsán a Pogány-kő. Innen mesés körpanorámában van részünk. Bátrabbak felmászhatnak a mindenféle szabálytalan alakú gránitsziklából álló Pogány-kőre. De csak óvatosan, nem megfelelő cipőben könnyen sérülés lehet a vége! Innen megcsodálhatjuk a Velencei-tavat, a hegységet, a Meleg-hegyet és az ingókövek vidékét. A hegyen padot is találunk, de egy pokróccal felszerelkezve, akár leülhetünk piknikezni is.
Akár keresztbe-kasul bejárhatjuk a köveket, de követhetjük a zöld, majd a sárga háromszöget is, úgyis azokon fogunk majd lemenni a hegyről. Út közben találkozunk a Kockával, az Oroszlán-sziklával, hogy aztán egy vékony, kicsit meredekebb ösvényen ereszkedjünk le a sárga háromszög jelzésen. Itt sok helyen a sziklákon kell keresnünk a jelzést.
Ezután jött a kedvenc részem, a Pandúr-kő. Ez a leglátványosabb eleme a vidéknek. Hatalmas, impozáns, minta valaki egymásra hajított volna több tucat hatalmas sziklát, melyek valami csoda (na jó, inkább a fizika törvényeinek hála) folytán még nem borult le az egész. Fel is lehet mászni, de csak óvatosan. Kapaszkodó nem sok van és jó magasak a sziklák.
Itt jön a túra egyetlen nehezebb része, melyet a poszt elején is említettem. A gigászi szörnyeteg bal oldalán egy murvás, morzsalékos, nagyon meredek 50 méteres szakaszon ereszkedünk le. Szerencsére hamar véget ér és már ott is találjuk magunkat az árnyas völgyben hatalmas fák árnyékában.
A sárga háromszög jelzést követve egy földúton sétálva körülbelül negyed óra múlva elérünk a Csorda-kúthoz, melyet néhány éve kitakarítottak és felújítottak. Nincs ugyan víz benne, de itt akár meg is pihenhetünk, ha valaki elfáradt, de már nincs sok az útból. Haladunk tovább a sárga jelzésű útvonalon, aztán lassan már ki is érünk Pákozdra, ahol a piros + jelzésű úton. Itt választhatunk, hogy tovább sétálunk egyenesen és a kerékpárúton térünk vissza a parkolóhoz vagy a házak között a kis utcákon megyünk. Ahogy kiérünk az erdőből jobbra már látni fogjuk a templom tornyot, így szinte lehetetlen eltévedni visszafelé.
Ez is egy szuper, könnyed ki kiruccanásra tökéletes helyszín. Mi annyit csaltunk, hogy közben elkóricáltunk vadcsapásokon és megmásztuk a Sár-hegyet is, ahol már egyetlen túrázó sem volt és sikerült olyan halkan mennünk, hogy tizenöt méterre előttünk ugrott ki egy szarvas a bozótosból. Mi gyönyörködtünk, szegényke pedig kicsit megijedt és elszaladt. Így a vége is 9,4 km lett. Kellemes pár órás kirándulás a természetben, melyet az egész család élvezhet.
Kövess minket a Facebookon is!
Térkép forrás: kirandulastippek.hu
Megjegyzés küldése