Kirándulás a szabadban 2. rész
Mozdulj ki! Irány a Budai-hegység legnagyobb vízesése!
Folytatódjon az idei erdei túrázások sorozatom. Első állomásként megjártuk a Gerecse-tetőt, ha lemaradtál kattinst! Második túrámra ezúttal egy barátnőmmel mentünk. Egy hétköznapi, napos délutánt választottunk. Könnyed séta az erdőben a Paprikás-patak mentén, ahova akár gyerekkel is érkezhetünk, száraz időben pedig kényelmesen bejárható babakocsival is a túra várig menő része.
Az Alsó-Jegenye völgyben tett körtúra 5,6 km hosszú, pihenők nélkül akár másfél óra alatt is bejárható. Kiindulópont Solymáron a Rózsika-Kökörcsin utca kereszteződése, innen indul az ösvény az erdőbe. A Rózsika utcán az erdő mellett végig lehetőség van az úttal párhuzamosan parkolni. De akár BKK járattal is mehetünk (Solymár, Kökörcsin utca megálló), mert annak is van ott egy megállója. Lásd: itt.
Az ösvény elején rögtön látni fogjuk a sárga sáv és kék Mária útvonalakat jelző felfestéseket, s csupán egy pár méteres lejtőn kell lemennünk, hogy a fák árnyékában találjuk magunkat. Jól jelölt útvonal, de semmi szükség rá, hogy a fákon fürkésszük a jeleket, elég, ha a patak mentén haladunk a jól kitaposott ösvényen, ahol bájos fahidakon keresztül kelhetünk át több helyen a patak felett.
Pár perces sétával el is érjük a vízesést, mely 4-5 méter magas sziklalépcsőn bukik lefelé. Tábla sajnos nincs, de hallani fogjuk a víz zubogását és bal kézre észre is fogjuk venni a lejtőt és a lépcsőt, amely levezet a vízeséshez. Ügyesebbek átkelhetnek a patakon, hogy a túloldalról közelről megnézzék maguknak a zúduló vizet, de ha az eredeti ösvényen maradunk, akkor rövid időn belül az útról lenézve a patakra is látni fogjuk. Esős időben legyünk óvatosak, mert nagyon csúszós az út, vigyázzunk magunkra!
Az úton több helyen vannak padok, így bármikor leülhetünk beszélgetni, olvasni vagy csak hallgatni a csordogáló patakot, a madarak csiripelését. Az út mentén homokkőfal mellett is elhaladunk, sokan szeretnek rájuk felmászni is, de a vízesés mellett az egyik kedvenc részem, az alig 900 méterre az ösvény elejétől található pihenő. Ez egy szuper hely, ahol vannak asztalok, padok és tűzrakóhelyek, meg is beszéltük, hogy ide szervezünk majd egy kis sütögetést barátokkal. Egy dologra kell figyelni: nincs vízvevőhely, így vigyünk magunkkal elég folyadékot!
Szinte rögtön a pihenőnél egy kis híd visz át minket a patakon a Rózsika-forráshoz (vize nem iható!). Nagyon hangulatos a fák árnyékában megbújó forrás, mely mai állapotát 2002-ben nyerte el. Ezután haladjuk tovább az úton. Pár perc sétával elérünk a völgyben egy tisztásához, ahol májusfa, padok, tűzrakó vár minket. A tisztáson lehet rohangálni, játszani, napozni, amihez csak kedvünk van. Ideális piknikezőhely ez is.
A tisztás előtt jobbra halad a jelzett túraút, de mi ne arra induljunk, hanem maradjunk a patakot kísérő úton, melyen 10-15 perc alatt elérünk a Mátyás-dombhoz, melynek tetején található a solymári vár romja. Már az útról jól látható az Öregtorony, mely kilátóként funkcionál. Az domb alján található jelzőtáblánál jobbra fordulunk majd pár lépés után vár ránk egy kaptató balra, amin feljutunk a várhoz. Itt tudunk belépőt váltani (felnőtt: 300 ft, gyerek és nyugdíjas: 200 ft). A neten azt az információt találtuk, hogy március elsején nyitnak. Sajnos ez nem így van. A vár május 1. és szeptember 30. között látogatható.
Sebaj, megnéztük a kaput, körbesétáltuk, így beleshettünk a várfalak közé is. Egyedül a panorámát sajnáljuk, melynek egy részéről lemaradtunk a kilátó híján, de így is jó kirándulás lett. Visszatértünk a kereszteződéshez, ahonnan a kaptató indul és haladtunk tovább a zöld sáv jelzésű földúton. Itt van egy kis emelkedés, de nem vészes. Pár perc után kiértünk a szántóföldekhez, ahonnan időnként érdemes hátralesni, mert a torony jól látható és nagyon szép látvány nyújt háttérben a pilis hegykoszorúval.
Figyeljük a zöld sáv jelzéseket, mert egy éles jobb kanyarral térünk vissza rajta az erdőbe. Itt alig pár méter után belefutunk egy kereszteződésbe, ahol a zöld+ jelzést kell követnünk, de a kék Mária útvonaljelzést is látni fogjuk. Egy lejtőn ereszkedünk le a völgybe. Ha már látjuk a májusfát, amit felfelé megcsodáltunk, akkor visszatértünk a Paprikás-patak völgyébe és gond nélkül találunk vissza azon az úton, amelyen érkeztünk.
Budai-hegység 1:25 000 (Cartographia)
Kövess minket a Facebookon is!
Megjegyzés küldése