Könyvajánló - Só. Bor. Eper.
Só. Bor. Eper – egy komoly ízelítő a kortárs katalán költészetből.
Bevallom, a kortárs katalán költészet eddig teljesen kimaradt az életemből. Persze ismerek néhány spanyol szerzőt, de ha valaki megkérdezte volna, tudok-e akár egyetlen katalán költőt is mondani, valószínűleg csak pislogtam volna. És akkor a kezembe került a Prae Kiadó égisze alatt megjelent válogatás, amelyben kapásból 15 kortárs művész munkáival ismerkedhettem.
A Só. Bor. Eper. egy gondosan összeállított antológia, amelyben 15 katalán költő összesen 100 verse kapott helyet, így inkább egy sokszínű irodalmi utazás, mint hagyományos verseskötet. Mindegyikük stílusa más és más, minden újabb költővel egy másik világ nyílik ki előttünk. Van, aki nagyon letisztultan fogalmaz, más szinte képekből építkezik, megint más pedig egészen hétköznapi pillanatokból hoz létre valami váratlanul mélyet.
A versek témái is közel állnak mindenkihez. Szó esik szerelemről, családról, gyászról, emlékezésről, a testről, az öregedésről, a természetről és arról is, hogyan és milyen helyet keresünk magunknak a világban. Ezek nem megfejtendő versek, inkább olyanok, amelyek hagyják, hogy minden olvasó megtalálja bennük a saját élményeit.
Kifejezetten tetszett, hogy a versek változatosak. Egyik pillanatban a mediterrán tájban jársz, ahol érzed a tenger sós illatát, látod a sziklás partokat, a napsütötte hegyeket vagy Barcelona nyüzsgő utcáit, a következő oldalon pedig már egészen személyes témák kerülnek elő, mint a szerelem, a veszteség vagy éppen az emlékek, amelyeket mindannyian magunkkal cipelünk. Emellett mai kérdések is felbukkannak, mint a nagyvárosi magány, a klímaváltozás, a női test, az identitás, az útkeresés. Pont ettől lesz a Só, bor, eper ennyire izgalmas: egyszerre hordozza a mediterrán életérzést és olyan gondolatokat, amelyek kortól és országtól függetlenül bárkit megérinthetnek.
Említettem, hogy nem vagyok otthon ebben a világban, mégis felbukkant a válogatásban egy ismerős név: Irene Solà. Ha ismerős a neve, az nem véletlen: a regényei révén találkozhattatok vele. Öt éve olvastam én is az Énekelek, s táncot jár a hegy című regényét. Izgalmas élmény volt most egy másik oldaláról megismerni.
Keresgéltem kicsit a köteten felbuzdulva és azt kellett látnom, hogy itthon kevéssé ismert a katalán költészet, pedig gazdag és sokszínű. A Só, bor, eper éppen ezt a hiányt próbálja pótolni: hidat épít egy olyan irodalom felé, amely földrajzilag nincs is olyan messze tőlünk, mégis ritkán jut el magyarul az olvasókhoz.
Ami nekem különösen szimpatikus volt, hogy ez nem az a könyv, amit elejétől a végéig egy ültő helyedben kell végigolvasni. Sokkal inkább olyan, amit időnként leveszel a polcról, felütsz valahol, elolvasol néhány verset, aztán hagyod leülepedni. Vannak köztük könnyedebb, játékosabb darabok, és olyanok is, amelyek után az ember egy darabig inkább csak csendben marad.
Természetéből adódóan nem minden vers fog ugyanúgy megszólítani. Lesznek kedvenceid, lesznek olyanok, amelyeken gyorsabban átlépsz. De szerintem pont ettől jó. Nem akar (és nem is tud) egységes hangon beszélni, hanem megmutatja, milyen elképesztően sokféle arcot tud felvenni a kortárs líra. És könnyen lehet, hogy éppen egy olyan szerző lesz a kedvenced, akiről korábban még csak nem is hallottál.
Ez a gyűjtemény azoknak is remek választás, akik eddig óvatosan közelítettek a versekhez. Nem azért, mert minden költeménye könnyű vagy mindenkinek tetsző, hanem mert kíváncsivá tesz. Kedvet ad ahhoz, hogy új hangokat fedezzünk fel, és rájöjjünk, hogy a kortárs költészet nem valami távoli, nehezen megközelíthető műfaj, hanem nagyon is élő, személyes és meglepően sokszor rólunk szól.
Szeretnél többet megtudni a könyvről?
Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!
Köszönjük, Prae Kiadó!
Kövess bennünket Facebookon!
Megjegyzés küldése