Könyvajánló - Iida Turpeinen: A tengeri tehén és egyéb kihalt állatok
A tengeri tehén és egyéb kihalt állatok: egy regény a természetről, az emlékezésről és az ember felelősségéről.
Vannak könyvek, amelyek egy történetet mesélnek el, és vannak olyanok, amelyek egészen új nézőpontból láttatják a világot. A tengeri tehén és egyéb kihalt állatok számomra az utóbbiak közé tartozik. Iida Turpeinen regénye első pillantásra talán történelmi fikciónak tűnik, valójában azonban sokkal több ennél: egyszerre szól a tudományról, az emberi kíváncsiságról és arról, milyen nyomot hagyunk magunk után a természetben. Nem véletlen, hogy Finnországban az elmúlt évek egyik legjelentősebb debütáló regényeként emlegetik.
A történet kiindulópontja a Steller-tengeritehén, egy hatalmas, békés tengeri emlős, amelyet Georg Wilhelm Steller természettudós fedezett fel 1741-ben a Bering-expedíció során. A faj története egyszerre lenyűgöző és megrendítő: mire a tudomány igazán megismerhette volna, az ember néhány évtized alatt teljesen kipusztította. Ez a tragikus sors végig ott húzódik a regény hátterében és csendesen emlékeztet arra, milyen törékeny a természet egyensúlya.
Turpeinen három különböző korszakon keresztül bontja ki a történetet. Az első szál a 18. századi felfedezőket követi, akik először találkoznak ezzel a különleges állattal. A második a 19. századba vezet, ahol egy finn származású alaszkai kormányzó egy teljes csontváz felkutatásán dolgozik, hogy megőrizhesse azt az utókor számára. A harmadik idősík pedig az 1950-es évek Helsinkijébe kalauzol, ahol egy preparátor egy ritka tengeritehén-csontváz restaurálásán dolgozik. Elsőre úgy tűnhet, hogy ezek a történetek távol állnak egymástól, de ahogy haladunk előre, egyre világosabbá válik, milyen szorosan összekapcsolódnak.
A regény egyik legnagyobb erőssége, hogy nemcsak egy kihalt állat történetét meséli el, hanem azt is bemutatja, hogyan alakult az ember és a természet kapcsolata az évszázadok során. A korai expedíciók idején a természet még kimeríthetetlennek tűnt, később azonban egyre többen ismerték fel, hogy az emberi kíváncsiság és a tudományos fejlődés gyakran helyrehozhatatlan veszteségekkel is járt. A szerző ezt a témát finoman, minden didaktikusság nélkül szövi bele a történetbe.
Közben bepillantást nyerünk a természettudósok, múzeumi szakemberek és preparátorok világába is. Megtudjuk, milyen hosszú és sokszor kalandos utat jártak be azok a csontvázak és leletek, amelyeket ma természetesnek veszünk egy múzeumi kiállításon. A szerző alapos kutatómunkája végig érezhető, mégsem válik a regény száraz történelmi beszámolóvá. A valós események és a fikció természetesen fonódnak össze, ettől pedig a múlt szinte megelevenedik az olvasó előtt.
Tetszett a szerző kifinomult stílusa és érzékeny történetmesélése. Ebben hatalmas szerepe van Kovács Ottilia kiváló fordításának is. Izgalmas volt látni, hogyan képes egy tudományos téma mélyen emberi történetté válni, miközben olyan kérdéseket vetett fel, mint a természet pusztítása, a felelősség vagy az emlékezés fontossága. A regény ezzel napjaink környezeti problémáira is reflektál, de ezt nem szájbarágósan teszi, hanem gondolatokat ébreszt.
Ez nem egy gyors tempójú, fordulatokkal teli történet. Inkább lassan kibontakozó, elmélyülésre hívó regény, amely hagy időt arra, hogy megfigyeljük a részleteket, együtt gondolkodjunk a szereplőkkel. Szerintem azoknak fog a legtöbbet adni, akik szeretik a hangulatos történelmi regényeket, a természetközeli témákat és azokat a könyveket, amelyek olvasás után is velük maradnak.
A tengeri tehén és egyéb kihalt állatok összességében nem csupán egy kihalt faj története. Sokkal inkább emlékeztető arra, hogy minden felfedezésnek, minden emberi döntésnek következménye van. Ritka az olyan regény, amely ennyire elegánsan ötvözi a történelmet, a tudományt és az irodalmat, miközben arra ösztönöz, hogy más szemmel nézzünk a természetben elfoglalt helyünkre.
Köszönöm a lehetőséget a Polar Könyvek csapatának!
A regény a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon is!
Megjegyzés küldése