Egy elfelejtett kesztyű nyomán induló séta lassan egy férfi egész életének számvetésévé válik. A Stockholm, Odenplan csendes, mégis mélyen megérintő regény a bűntudatról, az apaságról és arról, hogy vajon mindig van-e esély újrakezdeni.

Daniel Gustafsson Stockholm, Odenplan című regénye egy csendes, melankolikus történet, ami elsőre talán egyszerűnek tűnik, de ahogy haladsz előre, egyre mélyebbre merülsz az érzelmek káoszában. Nem véletlen, hogy a szerző első regénye az August-díj jelöltjei közé is bekerült.

Az egész egy egészen hétköznapi helyzettel indul. A főszereplő rájön, hogy elfelejtett kesztyűt adni a kisfiára, ezért elindul utána az iskolába. Ebből az apróságból végül egy egész napos bolyongás lesz Stockholm utcáin. Ahogy sétál elárasztják az emlékek. A tönkrement házassága, a múlt hibái, a bűntudata és minden, amit próbált eddig maga mögött hagyni.

Igazából itt nem is a cselekmény a lényeg, hanem az, ami közben a főszereplő fejében zajlik. A jelen és a múlt folyamatosan összefolyik és apránként megértjük, hogyan jutott idáig. Szó esik a családjáról, egy korábbi katonai misszióról, a dühéről és arról is, milyen nehéz megtalálni a helyét apaként. Ahogy halad előre a nap, úgy áll össze a kép az olvasó előtt is.

A főszerepben egyértelműen az apa-fiú kapcsolat áll. A főhős folyamatosan azon őrlődik, vajon lehet-e még jó apa, lehet-e helyrehozni a régi hibákat vagy vannak dolgok, amiket már lehetetlen visszacsinálni. Ezek a kérdések végig ott motoszkálnak a háttérben és ettől lesz igazán emberi az egész sztori.

Szeretem, amikor a helyszín is megelevenedik. Ebben a regényben is Stockholm nem csak háttérként szolgál. Az Odenplan környéki utcák, a metró, a terek és a kávézók szinte külön szereplővé válnak. Ahogy az apa járja a várost, mi is egyre jobban megismerjük és közben azt is érezzük, hogy a város hangulata tökéletesen tükrözi a férfi lelkiállapotát.

Nagyon átjön a hangulat, Gustafsson gyönyörűen ír, sokszor költői képekkel dolgozik, mégsem lett mesterkélt. Érezni rajta, hogy rengeteget foglalkozott irodalommal és műfordítással, de közben a történet végig emberközeli marad.

Érdemes felkészülni rá, hogy ez nem egy pörgős valami. Szép lassan építkezik, kevés benne a klasszikus értelemben vett cselekmény. A szerző inkább a gondolatoknak, az emlékeknek és az érzelmeknek ad teret. Ha szereted a lélektani regényeket, valószínűleg pont ezt fogod benne a legjobban értékelni.

Összességében ez a kötet egy különleges olvasmány. Nem akar mindenáron sokkolni vagy hatalmas fordulatokkal meglepni, inkább csendesen mesél az apaságról, a veszteségről, a bűntudatról és a második esélyről. Olyan könyv, ami nem biztos, hogy azonnal letaglóz, de képes nyomot hagyni.

Köszönöm a lehetőséget a Polar Könyvek csapatának!

A regény a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon is!

Az utolsó túlélő is halott

Tizenöt év

A sors fonala - Arany