Könyvajánló - Sólrún Michelsen: A sors fonala - Arany
A sors fonala családregény-trilógia második részét tartja kezében az olvasó. A sorozat valós eseményeken alapul, így feröeri mikrotörténelmi olvasmányként is tekinthetünk rá. A nyitó darabhoz hasonlóan most is különböző szereplők szemszögéből ismerhetjük meg a történéseket: az első kötetet „narráló” feröeri testvérpár, Helena és Kathrina mellé Moe lelkész helyébe ezúttal Helena férje, Dánjal Petur lép, akinek révén a Feröer életében meghatározó halászatba és tengerészlétbe nyerünk bővebb betekintést – nem is akármikor, hanem Európa történelmének vészterhes időszakában, az első világháború vége fele. Láthatjuk, milyen következményekkel jár a háború egy szigetország életére nézve: leáll a vízi közlekedés és az ipari halászat, ami pedig áruhiányt, munkanélküliséget, szegénységet és további elszigetelődést idéz elő.
Amikor egy családregény-trilógia második kötetét vesszük kézbe, mindig ott a kérdés: vajon sikerül-e tovább mélyíteni azt a világot, amelyet az első rész megnyitott? A Sors fonala esetében a válasz határozott igen. Az Arany nemcsak folytatás, hanem tágulás is: időben, térben és lélekben egyaránt.
Az első kötet elsősorban a család belső világára, a kapcsolatok finom szövetére koncentrált, és arra, hogyan fonódnak össze a sorsok egy kis szigetközösségben. A második részben azonban a történet kitágul, és a személyes sorsok mögött egy egész korszak történelmi feszültségei rajzolódnak ki. A Feröer-szigetek addig is elszigetelt világa most még inkább bezárul, hiszen Európát éppen az első világháború utolsó évei tépázzák.
A regény különleges ereje abban rejlik, hogy ezt a történelmi korszakot nem nagy csatákon és politikai döntéseken keresztül mutatja meg, hanem hétköznapi emberek életén át. A háború itt nem lövészárkokban jelenik meg, hanem a kikötők csendjében, az üres raktárakban, a megszakadt tengeri útvonalakban és a mindennapi hiányban.
A történetet most is több nézőpontból követhetjük. A testvérpár, Helena és Kathrina hangja továbbra is fontos, de új, hangsúlyos szereplő lép a történetbe: Helena férje, Dánjal Petur. Az ő szemén keresztül az olvasó egy olyan világba nyer bepillantást, amely a Feröer-szigetek életének egyik alapja: a halászat és a tengerészlét mindennapjaiba.
És itt válik igazán izgalmassá a regény.
A tenger ugyanis egyszerre ad és vesz el. A halászat nem csupán munka, hanem sors. A férfiak hajókra szállnak, hosszú időkre eltűnnek a horizont mögött, miközben otthon családok várnak rájuk. A közösség élete a tenger ritmusához igazodik – és amikor a háború miatt megszakadnak a kereskedelmi útvonalak, a szigetvilág szinte egyik napról a másikra kiszolgáltatottá válik.
Leáll a vízi közlekedés, akadozik a halászat, eltűnnek az áruk a boltokból. A szigetek lakói számára a háború így nem valami távoli politikai esemény, hanem a mindennapi életet meghatározó valóság: szegénység, bizonytalanság, egyre szorosabb elszigeteltség.
A regény egyik legszebb erénye, hogy ezt az egészet rendkívül emberközeli módon meséli el. Nem dramatizál túl, nem próbál nagy történelmi tablót festeni. Inkább apró, hétköznapi pillanatokat mutat: beszélgetéseket, döntéseket, várakozásokat. És ezekből a pillanatokból rajzolódik ki egy közösség teljes élete.
A könyv így egyszerre családregény és mikrotörténelem. Az olvasó nemcsak a szereplők sorsát követi, hanem lassan megérti azt is, hogyan működött egy kis északi társadalom több mint száz évvel ezelőtt. Milyen volt a mindennapi munka, hogyan alakultak a családi viszonyok, mit jelentett a hit, a közösség vagy éppen a túlélés.
A Feröer-szigetek világa különösen érdekes ebből a szempontból. A szigetek mindig is a peremvidékhez tartoztak: földrajzilag távol, kulturálisan mégis erősen összetartó közösségekben éltek az emberek. A természet kemény, az élet nem könnyű – és talán éppen ezért olyan erősek az emberi kötelékek.
Michelsen prózája ebben a kötetben is csendes, visszafogott, mégis mélyen lírai, finom megfigyelésekkel. A szöveg ritmusa sokszor olyan, mint maga a tenger: lassú, hullámzó, de közben folyamatosan mozgásban van.
Az Arany cím is beszédes. Nem a szó hagyományos értelmében vett gazdagságra utal, hanem arra, ami valóban érték egy ilyen világban: a családra, a kitartásra, a közösség erejére, és arra a képességre, hogy az emberek a legnehezebb időkben is képesek egymásba kapaszkodni.
A trilógia második része így nemcsak folytatás, hanem mélyebb réteg is. Az első kötet megismertette velünk a szereplőket és a világukat; ez a rész pedig megmutatja, hogyan változik minden, amikor a történelem belép az életükbe.
Az olvasó pedig észrevétlenül újra ugyanabba a hálóba kerül, amelyet a cím is sugall: a sors fonalába. Mert ezek a történetek nem különállóak. Mindegyik összekapcsolódik a másikkal – ahogy egy család, egy közösség, vagy akár egy egész szigetvilág története is.
És talán éppen ez Michelsen regényeinek legnagyobb ereje: hogy miközben egy apró, távoli világ történetét mesélik el, valójában nagyon is ismerős dolgokról beszélnek. Veszteségről, reményről, kitartásról és arról a csendes kérdésről, amely minden emberi történet mélyén ott van: hogyan élünk tovább akkor is, amikor a világ körülöttünk megváltozik.
A kötet a Polar Könyvek gondozásában, Veress Kata értő fordításában került kiadásra. Elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva!
Megjegyzés küldése