Könyvajánló - David Safier: A szerelem szobát keres
David Safier neve sokaknak inkább a viccesebb, könnyedebb regények miatt csenghet ismerősen, ezért meglepett, amikor kiderült számomra, hogy már több regénye is megjelent történelmi témában. A szerelem szobát keres egy második világháborús történet, de nem is akármilyen. Ez a könyv egyszerre szerelmi történet, színházas regény és holokauszttörténet, és a szerzőnek sikerült valahogy még egy kis humort is csempésznie bele.
A sztori 1942-ben játszódik a varsói gettóban. Már önmagában ez a helyszín is brutálisan erős, de Safier nem csak a túlélés oldaláról közelíti meg a történetet. A középpontban egy színház áll, ahol az emberek még próbálnak előadásokat létrehozni, nevetni, énekelni, élni. Kicsit abszurd belegondolni, hogy a világ a pusztulás szélén, de a szinház még áll, így talán 1-1 órányi előadás erejéig az ember kiszakadhat a rettenet világából. Ráadásként ez az egész azért különösen erős, mert a könyv alapja valós történelmi háttér, ugyanis a regényben szereplő, könyv címével azonos színdarab valóban létezett.
A főszereplő Sara, egy fiatal színésznő, aki épp élete nagy szerepére készül egy zenés vígjátékban. Közben odakint egyre reménytelenebb a helyzet, ő próbál kapaszkodni a színházba, a szerelembe és valami normális élet érzésébe. Persze hamar kiderül, hogy ez nem lesz egyszerű.
És igen, van szerelmi háromszög is. Sara szerelmes Edmundba, a sármos színészbe, aki tipikusan az a karakter, akit az olvasó az első jelenettől kezdve kedvelni akar. Aztán ott van Michal, a színház vezetője és Sara korábbi szerelme, aki egy menekülési lehetőséget kínál neki. Innentől kezdve a könyv nemcsak romantikus dráma, hanem folyamatos belső vívódás is: szerelem vagy túlélés?
Ami szerintem a legjobban működik a könyvben, az az, hogy a karakterek nagyon emberiek. Sara nem egy szuperhős, hanem egy bizonytalan, néha hibázó fiatal nő, aki próbál döntéseket hozni egy teljesen lehetetlen helyzetben. Meneküljön hátrahagyva mindent vagy maradjunk a szerelemért, ami jó eséllyel halált jelent? A háromszög két pasija pedig nagyon különböző karakterek. Edmund inkább álmodozó művészlélek, Michal pedig a realista túlélő. És persze egyikük sem tökéletes, amitől hitelesek.
Viszont ami igazán meglepett, de az első bekezdésben már említettem: ez a könyv időnként vicces. Nem úgy vicces, hogy hangosan nevetsz végig, hanem inkább keserédesen emberi. A színházi jelenetek, a próbák, a párbeszédek sokszor kifejezetten könnyedek. És ettől még erősebb is lesz valahogy az egész, mert folyamatosan ott lebeg a háttérben, hogy tudjuk mi vár a varsói gettóra.
Safier nagyon ügyesen egyensúlyoz a humor és a tragédia között. Egyik pillanatban még mosolyogsz egy jól sikerült színpadi jeleneten, a következőben meg gyomorszájon vág egy mondat vagy egy apró történelmi részlet. És mindezt tökéletes könnyedséggel, természetesre sikerült megírni.
Spoiler nélkül nehéz beszélni róla, bár a történelmi ismereteink miatt annyira nem lesz meglepő, ha annyit elárul, hogy ez nem az a regény, ami rózsaszín happy enddel zárul. De szerintem jól van ez így. A könyv nem akar hazudni a történelemről, még akkor sem, amikor romantikus vagy reményteli pillanatokat mutat.
Nagyon különleges a könyv hangulata. Mivel a szerző nem csak a borzalmat mutatja meg, hanem azt is, hogy az emberek még ilyen körülmények között is próbáltak szeretni, alkotni, viccelődni. Ettől az egész sokkal személyesebb és átélhetőbb lesz, mint egy sima történelmi regény.
Főleg azoknak ajánlanám, akik szeretik a történelmi regényeket, de nem akarnak száraz, tankönyvszagú olvasmányt. Ha bírod az olyan könyveket, ahol egyszerre van szerelem, humor és tragédia, akkor A szerelem szobát keres nagyon erős olvasmány lehet. Nem könnyű könyv, viszont sokáig ott marad az emberben az utolsó oldal után is.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!
Köszönjük, Figura Könyvkiadó!
Kövess bennünket Facebookon!
Megjegyzés küldése