Ki döntheti el, mire emlékezzen a jövő? Erre a súlyos kérdésre keres választ Hayley Gelfuso Az elveszett órák könyve című alkotása, ahol a válaszban érdekeltek egy kamaszlány szeszélyes hozzáállására vannak kárhoztatva.
KÖNYVAJÁNLÓAZ ELVESZETT ÓRÁK KÖNYVE
Szerző: Hayley Gelfuso
Fordító: Bartók Imre
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kötés: puhatábla, 464 oldal
Mi történik akkor, ha nemcsak az idő vész el, hanem az emlékezet is, amely megőrizhetné? Elveszett órák könyve ettől válik igazán különlegessé: a regény első pillantásra időutazós misztikum, valójában azonban az emlékezés törékenységéről, a történelem megőrzésének felelősségéről és az emberi tudat sebezhetőségéről szóló történet. Ahogy egyre mélyebbre merülünk az időtér rétegeibe, úgy válik világossá, hogy a múlt nem stabil és sérthetetlen dolog, hanem valami, amit újra és újra meg kell őrizni attól, hogy végleg eltűnjön.
A könyv atmoszférája végig álomszerű és melankolikus. Nürnberg 1938-as világa, a hidegháborús Amerika és az időtéren kívüli „sehol és mindenhol” létező dimenzió különös elegyet alkot. A történet egyszerre intim és grandiózus: személyes veszteségekről beszél, miközben civilizációs szintű kérdéseket vet fel. A műben az időtér emlékezeti archívumként működik - a koncepció a regény egyik legnagyobb erejét jelenti. Ez nem egyszerűen egy alternatív dimenzió, hanem a gondolatok, emlékek és elveszett pillanatok köztes világa. Egy hely, ahol az idő megszűnik lineárisan létezni, és ahol minden, ami valaha megtörtént, emlékezeti lenyomatként marad fenn.
A történet elején megismerjük Lisavet Levyt, a tizenegy éves zsidó kislányt, aki 1938-ban Nürnbergben él órásmester apjával, Ezékiellel. Már ez a történelmi háttér is rendkívül beszédes: a közelgő történelem brutalitása árnyékként vetül a regény egészére. Lisavet egy tragikus esemény következtében az időtérbe kerül, ebbe a különös, idő nélküli közegbe, ahol a tudat tovább sodródhat akkor is, amikor a fizikai test már megsemmisült. Ez a motívum nagyon erős metaforává válik: az emlékek túlélhetik a történelmi pusztítást. Ebben a közegben Lisavet gyakorlatilag felnő. Egyetlen rendszeres kapcsolata az időnként felbukkanó Azrael, aki egyszerre mentor, szellem és idegenvezető. Az ő jelenléte teszi fokozatosan érthetővé az időtér működését, és rajta keresztül a regény egyfajta beavatástörténetté is válik.
A konfliktus akkor válik igazán súlyossá, amikor az érintettek számára kiderül, hogy az időtérben bizonyos ügynökök emlékeket törölnek. Nem egyszerű adatokról van szó, hanem emberi létezésekről, történelmi nyomokról, személyes igazságokról. A regény ezzel nagyon aktuális kérdést feszeget: ki döntheti el, mire emlékezzen a jövő? Lisavet szerepe ezért rendkívül tragikus és hősies egyszerre. Ő az, aki makacsul próbálja megőrizni az emlékeket akkor is, amikor mások szándékosan eltüntetnék őket. Az, hogy idővel szinte mindenki megfeledkezik róla, különösen erős és fájdalmas motívum. Mintha maga az emlékezet őrzője válna kitörölhetővé.
Az Elveszett órák könyve végül nem az időutazásról szól, hanem arról, hogy mi marad utánunk, ha minden más eltűnik. Az órák, az emlékek, a történelem és az emberi kapcsolatok mind ugyanazt a kérdést ismétlik újra és újra: megőrizhető-e bármi örökre? Hayley Gelfuso regénye szerint talán igen – de csak akkor, ha valaki hajlandó emlékezni akkor is, amikor mindenki más már elfelejtett.
Fülszöveg
a kiadó oldalán.



Megjegyzés küldése