Ki döntheti el, mire emlékezzen a jövő? Erre a súlyos kérdésre keres választ Hayley Gelfuso Az elveszett órák könyve című alkotása, ahol a válaszban érdekeltek egy kamaszlány szeszélyes hozzáállására vannak kárhoztatva. 

KÖNYVAJÁNLÓ

AZ ELVESZETT ÓRÁK KÖNYVE

Szerző: Hayley Gelfuso
Fordító: Bartók Imre
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kötés: puhatábla, 464 oldal

Mi történik akkor, ha nemcsak az idő vész el, hanem az emlékezet is, amely megőrizhetné? Elveszett órák könyve ettől válik igazán különlegessé: a regény első pillantásra időutazós misztikum, valójában azonban az emlékezés törékenységéről, a történelem megőrzésének felelősségéről és az emberi tudat sebezhetőségéről szóló történet. Ahogy egyre mélyebbre merülünk az időtér rétegeibe, úgy válik világossá, hogy a múlt nem stabil és sérthetetlen dolog, hanem valami, amit újra és újra meg kell őrizni attól, hogy végleg eltűnjön.

A könyv atmoszférája végig álomszerű és melankolikus. Nürnberg 1938-as világa, a hidegháborús Amerika és az időtéren kívüli „sehol és mindenhol” létező dimenzió különös elegyet alkot. A történet egyszerre intim és grandiózus: személyes veszteségekről beszél, miközben civilizációs szintű kérdéseket vet fel. A műben az időtér emlékezeti archívumként működik - a koncepció a regény egyik legnagyobb erejét jelenti. Ez nem egyszerűen egy alternatív dimenzió, hanem a gondolatok, emlékek és elveszett pillanatok köztes világa. Egy hely, ahol az idő megszűnik lineárisan létezni, és ahol minden, ami valaha megtörtént, emlékezeti lenyomatként marad fenn.

A történet elején megismerjük Lisavet Levyt, a tizenegy éves zsidó kislányt, aki 1938-ban Nürnbergben él órásmester apjával, Ezékiellel. Már ez a történelmi háttér is rendkívül beszédes: a közelgő történelem brutalitása árnyékként vetül a regény egészére. Lisavet egy tragikus esemény következtében az időtérbe kerül, ebbe a különös, idő nélküli közegbe, ahol a tudat tovább sodródhat akkor is, amikor a fizikai test már megsemmisült. Ez a motívum nagyon erős metaforává válik: az emlékek túlélhetik a történelmi pusztítást. Ebben a közegben Lisavet gyakorlatilag felnő. Egyetlen rendszeres kapcsolata az időnként felbukkanó Azrael, aki egyszerre mentor, szellem és idegenvezető. Az ő jelenléte teszi fokozatosan érthetővé az időtér működését, és rajta keresztül a regény egyfajta beavatástörténetté is válik.

A konfliktus akkor válik igazán súlyossá, amikor az érintettek számára kiderül, hogy az időtérben bizonyos ügynökök emlékeket törölnek. Nem egyszerű adatokról van szó, hanem emberi létezésekről, történelmi nyomokról, személyes igazságokról. A regény ezzel nagyon aktuális kérdést feszeget: ki döntheti el, mire emlékezzen a jövő? Lisavet szerepe ezért rendkívül tragikus és hősies egyszerre. Ő az, aki makacsul próbálja megőrizni az emlékeket akkor is, amikor mások szándékosan eltüntetnék őket. Az, hogy idővel szinte mindenki megfeledkezik róla, különösen erős és fájdalmas motívum. Mintha maga az emlékezet őrzője válna kitörölhetővé.

Az Elveszett órák könyve végül nem az időutazásról szól, hanem arról, hogy mi marad utánunk, ha minden más eltűnik. Az órák, az emlékek, a történelem és az emberi kapcsolatok mind ugyanazt a kérdést ismétlik újra és újra: megőrizhető-e bármi örökre? Hayley Gelfuso regénye szerint talán igen – de csak akkor, ha valaki hajlandó emlékezni akkor is, amikor mindenki más már elfelejtett.

Fülszöveg

Vigyázz! A könyv hivatalos fülszövege cselekményleírást tartalmaz.

Sodró lendületű regény két kivételes nőről, akik a második világégés idején és a hidegháborús Amerikában végzik különleges, az átlagemberek szeme elől végig rejtve maradó feladatukat. Egy titokzatos helyen, az időtérben, távolabbi és közelebbi korok tanúinak emlékeit tárolják könyvek formájában. Lisavet és Amelia itt próbálják sértetlenül megőrizni a múltat azokkal szemben, akik kényük-kedvük szerint alakítanák az emberiség történelmét. Ha lázadóként nem mentenék meg az eltörlésre ítélt emlékeket, az felbecsülhetetlen károkat okozna az erről mit sem sejtő emberek mindennapjaiban, a jövőt is befolyásoló emlékezetben.

Az időtérben reked 1938-ban, a kristályéjszaka éjjelén a tizenegy éves Lisavet Levy, aki arra vár, hogy órásmester édesapja visszatérjen érte. Ám a sors másként alakul, így a kislány könyvek és szellemek között nő fel, és a korábban élt emberek emlékein keresztül fedezi fel a világot. Amikor rájön, hogy a náci idővigyázók is bejárnak az időtérbe, hogy bizonyos emlékeket eltüntetve csak a számukra kedvező történelem maradjon fenn, Lisavet elhatározza, hogy a saját emlékkötetébe menti át ezeket a darabkákat. Ám amikor 1949-ben felbukkan egy amerikai ügynök, Ernest Duquesne, egy csapásra minden megváltozik. A köztük kibontakozó szerelem felrúgja a szabályokat és átírja az idő törvényeit.

1965-ben, a hidegháború kellős közepén a tizenhat éves Amelia Duquesne gyászolja eltűnt nagybátyját, Ernest Duquesne-t, amikor a CIA titokzatos ügynöke megkeresi, hogy segítsen nekik felkutatni egy emlékkönyvet, amelyet a rokona is keresett. Ám amikor Amelia belép az időtérbe, máris szembekerül a bácsikája feltételezett gyilkosával, egy orosz kémmel. De elég pár óra ezen a furcsa helyen, hogy kiderüljön: semmi sincs úgy, ahogy a jóakarói elmesélték neki. Amelia életében számos titok rejtőzik, amelyek nemsokára az egész életét felforgatják.

Az elveszett órák könyve az idő természetéről, az emlékezetről és arról szól, hogy mi mindent vagyunk hajlandók feláldozni azokért, akiket szeretünk.

„Hayley Gelfuso fordulatos történetvezetéssel, mesterien ötvözi a romantikát és a fantasyt, és minden oldalon izgalmat kínál."

– Publishers Weekly

Hayley Gelfuso író és költő. Történeteit a valóság és a képzelet határán születő pillanatok formálják. Férjével Chicagó külvárosában él.

Fotó: © Gelfocus Photography