Régi Északi Ösvény

 Könyvajánló – Walter McClintock: Régi Északi Ösvény

A pittsburghi születésű Walter McClintock (1874-1946) 1891-ben végzett a Yale Egyetemen. Az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálata expedíciójának fotósaként, 1896-ban Északnyugat-Montanába utazott. Az út során összebarátkozott az expedíció feketelábú indián felderítőjével, William Jacksonnal, vagyis Siksikakoannal (Feketelábú Ember). Munkájuk végeztével Siksikakoan meghívta McClintockot a Feketelábú Rezervátumba. Itt Őrült Kutya, az egyik főnök, a Naptánc-szertartás medicinás embere fiává fogadta, és McClintock az elkövetkező négy évet a feketelábú indiánok rezervátumában töltötte, mint a törzs megbecsült tagja.

McClintock úgy vélte, hogy az indián közösségek gyors, drámai változásokon mennek keresztül, amelyek eltörölhetik hagyományos kultúrájukat, ezért megpróbált mindent dokumentálni, amit csak tudott. Könyveket írt, fotókiállításokat rendezett és számos nyilvános előadást tartott a feketelábúakról. A Régi Északi Ösvény is a részletes jegyzetei alapján készült, először 1910-ben adták ki.

A Régi Északi Ösvényben McClintock bemutatja a feketelábú indiánok hétköznapi szokásaikat, hiedelmeiket, tabuikat és számos szertartásukat, mint a Naptáncot. A törzsi legendák és mítoszok sem kerülték el a figyelmét, de a szerző a híres harcosok és sámánok történeteit is papírra vetette. Akit érdekel az észak-amerikai síksági indiánok kultúrája, azon belül is a feketelábúak hagyományai, annak a Régi Északi Ösvény igazi csemege.

Van valami melankolikus azokban a könyvekben, amelyek egy eltűnő világ utolsó pillanatait próbálják megőrizni és rögzíteni. Nem romantizálni akarják azt, nem legendává emelni, hanem egyszerűen rögzíteni, mielőtt végleg eltűnik. A Régi Északi Ösvény nem regény, nem kalandkönyv, nem klasszikus történelmi munka, mégis egyszerre mindegyik egy kicsit. Egy ember hosszú éveken át tartó megfigyeléseinek, személyes élményeinek és beszélgetéseinek lenyomata, amely egy olyan kultúrát próbál megérteni és bemutatni, amely akkoriban már óriási nyomás alatt állt.

Walter McClintock eredetileg nem antropológusként érkezett Montana északnyugati részére. Fotósként vett részt egy expedícióban az 1890-es évek végén, és talán ő maga sem sejtette, hogy ez az út teljesen megváltoztatja az életét. A Feketelábú Rezervátumban kialakult kapcsolatai azonban fokozatosan sokkal mélyebbé váltak egyszerű érdeklődésnél. A törzs egyik vezetője, Őrült Kutya fiává fogadta, McClintock pedig éveken át közöttük élt. Ez a tapasztalat az egész könyvön érződik. Nem kívülállóként figyeli az embereket, mint valami egzotikus kuriózumot, hanem próbálja megérteni a gondolkodásukat, a hitvilágukat, a szokásaikat és azt a rendkívül összetett kapcsolatot, amely a síkság, az állatok, az évszakok és a közösség között létezett.

És talán ez az egyik legérdekesebb része a könyvnek: hogy mennyire más világképet tár elénk. A modern ember hajlamos úgy tekinteni a természetre, mint háttérre vagy erőforrásra, a feketelábúak számára azonban a világ eleven volt. A folyók, az állatok, a szél, a hegyek mind jelentéssel bírtak. A bölény nem egyszerű vadászzsákmány volt, hanem a túlélés alapja és spirituális létező egyszerre. A síkság nem üres térségként jelenik meg a könyvben, hanem egy olyan élő világként, amelynek minden részlete történeteket hordoz.

McClintock rengeteget ír a mindennapi életről is, és éppen ettől válik igazán értékessé a Régi Északi Ösvény. Nemcsak a nagy szertartásokat vagy a legendás harcosokat mutatja be, hanem azt is, hogyan épültek fel a táborok, miként zajlott a vadászat, milyen tabuk szabályozták az életet, hogyan működtek a családi kapcsolatok, milyen szerepet töltöttek be az idősek vagy a gyógyítók. Olyan apró részleteket örökít meg, amelyek egy hivatalos történelmi könyvből gyakran teljesen hiányoznak. Emiatt az egésznek van egy furcsa intimitása. Az ember olvasás közben nem egyszerűen információkat gyűjt, hanem lassan elkezdi maga előtt látni ezt a világot.

Különösen erős részei a könyvnek a mítoszok és szertartások leírásai. A Naptánc például nem pusztán vallási ceremóniaként jelenik meg, hanem olyan közösségi eseményként, amelyben a hit, az áldozat, a fájdalom és az összetartozás teljesen összefonódik. A törzsi történetekben folyamatosan jelen van az állatokkal és a természettel való kapcsolat, az alakváltó lények, a szellemek, az álmok jelentősége. Ezek a részek néha egészen hipnotikusak. Nem azért, mert „misztikusnak” akarják láttatni az indián kultúrát, hanem mert egyszerűen egy másik gondolkodásmódot tükröznek, ahol a világ határai sokkal kevésbé merevek, mint a modern nyugati szemléletben.

És közben végig ott húzódik a szöveg alatt valami csendes szomorúság is. McClintock pontosan tudta, hogy amit dokumentál, az már akkor is eltűnőben volt. A rezervátumrendszer, a bölénycsordák szinte teljes kiirtása, az asszimilációs politika, a kényszerű kulturális változások mind ott lebegnek a háttérben. Emiatt a Régi Északi Ösvény nemcsak egy kultúra bemutatása, hanem egy korszak utolsó pillanatainak lenyomata is. Olyan emberek hangját őrzi, akiknek a történeteit sokáig senki sem akarta igazán meghallani.

A könyv egyik legnagyobb erőssége talán éppen az, hogy nem akar mindent leegyszerűsíteni. Nem idealizálja a síksági indiánok életét, nem fest romantikus képet egy „elveszett aranykorról”, de nem is hideg tudományos távolságtartással közelít hozzájuk. Inkább megpróbál emberként tekinteni rájuk. Hibákkal, félelmekkel, hiedelmekkel, humorral, kegyetlenséggel és méltósággal együtt.

És talán ettől marad meg az emberben ennyire erősen ez a könyv. Mert a Régi Északi Ösvény valójában nemcsak a feketelábúakról szól, hanem arról is, milyen törékenyek a kultúrák, milyen gyorsan képes eltűnni egy teljes világ, és mennyire fontos megőrizni azoknak az embereknek a történeteit, akik valaha otthon érezték magukat benne. És arról, hogy ugyanakkor a változás teljesen természetes dolog, és erővel megpróbálni őrizni valamit anélkül, hogy átélnénk, megértenénk, benne élnénk tényleges, éppen akkora hiba, mint erővel asszimilálni és eltüntetni a különbözőségeinket. 

A kötetet a Konkrét Könyvek adta ki, Sipos Péter fordításában. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron! A posztban a szerző, Walter McClintock fotói szerepelnek.