Könyvajánló - Juli Zeh: Újév
Henning Lanzarote szigetére utazik családjával a karácsonyi szünetre, és újév reggelén a friss fogadalmak lendületében biciklivel vág neki a közeli hegycsúcsra vezető meredek ösvénynek. Miközben a széllel és az emelkedővel küzd, elgondolkodik az életén. Tulajdonképpen minden rendben van: szereti a feleségét, van két kisgyereke, és kellemes a munkája. Theresával felvilágosult családmodellt követnek, mindketten részmunkaidőben dolgoznak, felosztják egymás között a gyerekek ellátásával járó feladatokat és az egyéb teendőket. Henning mégis rossz állapotban van, állandó túlterheltségben él, pánikrohamok gyötrik. Családfenntartó, férj, modern apa – de egyik szerepben sem érzi jól magát. Amikor végül teljesen kimerülten felér a hágóra, egy rejtélyes véletlen mélyen eltemetett, de élénk emléket hív elő benne, amely visszarepíti a gyerekkorába és abba a traumatikus eseménybe, amely neki és a húgának majdnem az életébe került. Az újévi biciklitúra váratlanul az addig elfojtott családi dráma kellős közepébe vezet.
Juli Zeh, a mai német irodalom egyik legolvasottabb és legismertebb írója a szinte hétköznapi történetből a feszültség mesteri fokozásával olyan regényt alkotott, amely sokáig nem ereszti el olvasóját.
Henning élete tulajdonképpen rendben van. Van felesége, két kisgyereke, munkája, rendezett élete, egy olyan családmodellje, amely kívülről nézve szinte példaszerűen modern és kiegyensúlyozott. A gyereknevelés közös feladat, a házimunka megosztott, mindketten dolgoznak, próbálnak figyelni egymásra. Mégis ott van benne valami állandó feszültség. A túlterheltség érzése, a szorongás, a pánikrohamok, az a nehezen megfogalmazható belső nyomás, amikor az ember hiába érzi úgy, hogy elvileg boldognak kellene lennie, mégsem képes igazán jól lenni a saját életében.
Az Újév ebből az állapotból indul ki, és egészen lenyűgöző, milyen fokozatosan húzza egyre mélyebbre az olvasót. A történet elején szinte alig történik valami. Egy családi nyaralás Lanzarotén, újév reggele, egy biciklitúra a hegyek közé. Juli Zeh mégis olyan feszültséget épít ebből a látszólag egyszerű helyzetből, hogy egy idő után az ember már szinte rossz előérzettel olvassa tovább a könyvet.
Ebben óriási szerepe van magának a szigetnek is. Lanzarote kopár vulkanikus tájai, a fekete lávakőmezők, a száraz szél, a meredek emelkedők végig nyugtalanító hátteret adnak a történetnek. Ahogy Henning egyre kimerültebben kapaszkodik felfelé a biciklivel, a regény is egyre inkább befelé fordul. A fizikai terhelés lassan összemosódik a lelki állapotával, és közben elkezdenek felszakadni benne olyan emlékek, amelyeket addig teljesen eltemetett magában.
A könyv egyik legerősebb része az, ahogy a trauma működését ábrázolja. Nem nagy felismerésekben vagy drámai jelenetekben, hanem apró, töredezett emlékképekben. Egy érzésben. Egy villanásban. Egy szorongásban, aminek sokáig még neve sincs. Juli Zeh nagyon pontosan ír arról, hogyan képes egy gyerekkori élmény évtizedeken át ott maradni az ember idegrendszerében akkor is, amikor tudatosan már alig emlékszik rá.
És közben végig ott van az a nyomasztó érzés, hogy Henning valójában saját magát sem érti. Próbál megfelelni minden szerepben: férjként, apaként, dolgozó emberként, „jól működő” modern férfiként, de mintha folyamatosan kívül lenne önmagán. A regény ettől lesz ennyire ismerős és kellemetlenül hiteles. Nem egy látványosan széteső ember története, hanem valakié, aki még működik, még teszi a dolgát, csak közben lassan elfogy belülről.
Nagyon tetszett, hogy Juli Zeh mennyire visszafogottan ír. Nincsenek túltolt érzelmi jelenetek vagy nagy hatásvadász fordulatok. Inkább csendesen, szinte hideg pontossággal építi fel a történetet, és ettől az egész sokkal erősebben működik. Ahogy halad előre a regény, az olvasóban is egyre nő a szorítás érzése, mert pontosan érzi, hogy valami rettenetes dolog felé közeledik a történet.
Az Újév egyszerre lélektani regény, családtörténet és traumaábrázolás, de közben nagyon sokat mond a jelenkori harmincas-negyvenes generáció kimerültségéről is. Arról az állapotról, amikor az ember látszólag mindent jól csinál, mégis úgy érzi, mintha állandóan fuldokolna a saját életében. És talán pont ezért ennyire erős ez a könyv: mert a legfájdalmasabb részei egyáltalán nem tűnnek rendkívülinek. Inkább ijesztően ismerősnek.
A kötet a Typotex kiadásában, Nádori Lídia fordításában jelent meg. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron, ráadásul a hangoskönyves applikációkon elérhető hangoskönyvként is, B. Szabó Zsolt felolvasásában.
Megjegyzés küldése