Élünk és nem sokára meghalunk. Mi is. Én is, te is, mi is, ők is. Íme a múlandóság nagy toposza, egy "kis vacak misztérium", amitől szinte mindenki retteg. Szavakba lehet-e önteni saját hétköznapi szorongásainkat buta kis mindennapi, egyáltalán nem fennkölt cselekedeteken, érzéseken keresztül? 

KÖNYVAJÁNLÓ

KEZDŐ VAK

Költő: Méhes Károly

Kiadó: Prae Kiadó

Kötés: puhatábla, 72 oldal

Milyen kezdő vaknak lenni? Elárulom, hogy nehéz, állandó felismerésekkel, aha élményekkel, buktatókkal teli, de ugyanakkor őszinte örömmel is, hogy élek és nem félek (nagyon) attól, ami jön, ami jöhet még. A versek egy középkorú ember mindennapi betevő gondolkodni-valóikat tárja az olvasók elé, aki szépen, lassan mendegél az öregedés egyre mélyebb bugyraiba. Hogy a gyermekeim fiatal felnőttek, esetleg már közelebb is a negyvenhez, mint a harminchoz, a szüleim meg - már ha él mind a kettő, vagy bármelyik - egyre gyengébbek, esendőek, törékenyek és lassan többet vannak kórházban, mint az otthonukban, és még mindegyik az én gondom is. Az egyik befelé megy az élet sűrűjébe és kivan tőle, a másik kifelé megy az életéből és ugyanúgy kivan tőle. Itt magyarázzak, ott támogassak, itt önreflexiót tanítsak, ott gyógyászati segédeszközökre költsek, itt vígasztaljak, ott temessek. A kezdő vak (én, mi) meg ott áll középen, és ugyanúgy kivan az egésztől. De ebben az időszakban örömöt, elégedettséget és nyugalmat is kell találni, mert muszáj. MUSZÁJ.

Már megsuhintott bennünket az élet, még szaladunk a mókuskerékben, de egyre inkább elidőzik bennünk a felismerés: minek, kinek ennyire hajtani magunkat? Közelebb a vég már annál, mint amennyit eddig élhettünk. Egzisztenciális válság szele borzongat, miközben az életközepin már röhögve túl vagyunk. Már nyílik a szemünk, de újabb és újabb, eddig nem tapasztalt válságok és élethelyzetek kerülnek elénk, amikben - tetszik, nem tetszik - vakok vagyunk. Újra és újra új startvonalakra füttyent rá az élet, és hiába mondjuk, hogy várjál már, segíts már, adj már egy kis időt felfogni, hogy miben is vagyunk éppen; hogy itt még, hogy így még nem jártunk, de csak közömbös vállvonogatásokat kapunk, már aki egyáltalán elérti, elérteni akarja panaszos, értetlen pillantásainkat.

Közös élmény ez, nem csak a költőt érintik a téma kérdései. A versek hangulatai döntően nyomasztók, melankolikusak, bizonytalanok és csendesen szorongók - de ugyanakkor játékosak is, ami életigenlő költői világot hoz létre. Végül is, aki elveszít valamit, annak volt mit elveszítenie, nem? Nincsenek nagy drámai kijelentések, inkább visszafogott, halk felismerések, amik még erősebbé teszik a szavak hatását. A nyelvezet egyszerű, hétköznapi, mégis nagyon pontos. Ez Méhes Károly költészetének egyik jellegzetessége, a hétköznapi képek mögött mély filozófiai tartalom rejtőzik.

Nos, hölgyeim és uraim, elejétől a végéig elolvastam az összes verset, ami nálam nagy szó, nem jellemző rám. Bele-bele szoktam kapni az ágyamnál heverő aktuális verseskötetbe, de kényesen válogatok benne - ami nem egyenértékű azzal, hogy a versek nem jók, inkább csak annyit jelent a kényességem, hogy éppen nem nekem írták, nem vagyok abban az élethelyzetben, hogy érdekeljen a téma. Miután hatodik évtizedemet elkezdtem, tavaly pedig két szerettem haldoklását is testközelből asszisztáltam, érzékeny triggerpontot nyomott meg Méhes Károly a Kezdő vak című verseskötetével. Elmúlok én is, már (bőven) kezdek barátkozni a témával. Félek? Még a vállamat vonogatom, hogy tudom is én (inkább nem), de a költő gondolatai már az én gondolataim is. Tud valamit ez a versíró, feleim, jó lesz odafigyelni rá!

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

Méhes Károly kötete az emberi élet végességével való számvetés. A hétköznapok apró rezdüléseit éppúgy ebből a perspektívából vizsgálja, mint a földi lét alapvető kérdéseit vagy a költészet szerepét. A mulandóság nagy toposzát, a kötet szerint „vacak misztériumát” a versek hol egy alma életén, hol a személyes veszteségek növekvő számán keresztül mutatja meg. Visszatérő elemek a költői kérdések vagy a bizonytalanságról tett állítások, amelyek égető hétköznapiságukkal a legrövidebb költeményekben is erős feszültséget hoznak létre.

A Kezdő vak című kötet poétikája mégis azt a felismerést hozza, hogy az emberi élet a megválaszolhatatlan kérdések, a fájdalom, a végesség ellenére egyedi és csodálatos – hiszen aki veszít, annak volt mit elveszítenie. Az évszakok körforgásának megélése, a mindennapi örömökben való elmerülés és a nehézségek viszonylagosságának megértése melankolikus, de játékos, életigenlő költői világot hoz létre, amelyben elmerülni az olvasó számára is otthonos lehet.

A könyvet Péczely Dóra szerkesztette, olvasószerkesztő L. Varga Péter, a borítót Méhes Károly fotójának, valamint a szerző önarcképének felhasználásával Szabó Imola Julianna készítette, nyomdai előkészítés Amacron Bt.

Méhes Károly (1965) versekkel kezdte pályáját, és bár a későbbiekben erőteljesen a próza, azon belül is főképp a novella felé fordult, sosem hagyott fel a költészettel. Ennek bizonyítékai rendszeres publikációi a Jelenkorban, a Vigiliában, a Műhelyben és az Élet és Irodalomban, valamint a Prae kiadónál 2022-ben megjelent kötete (A fikusz téliesítésének napja), amelyben az utóbbi évtized termésének legjavát adta közre. 

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a lenti képre kattintva
a kiadó oldalán.

Kövess minket Facebookon is!