Chloe Gong sanghaji világa nem ereszt, még akkor sem, amikor már azt hisszük, minden történet a helyére került. Az utolsó vad hívás pontosan az a kis plusz, amiért jó újra visszalépni az árnyékos utcákra és a gyanús vonatkocsikba.

Ha már otthonosan mozogsz Chloe Gong sanghaji alvilágában, akkor Az utolsó vad hívás pont olyan könyv lesz, amit nem azért veszel kézbe, mert muszáj, hanem mert egyszerűen jólesik visszamenni ebbe a világba. Ez nem egy új nagy fordulópont, inkább egy bónusz fejezet a sorozat életéből: két kisregény, amik szépen ráülnek Az ilyen vad öröm és a Kegyetlen Fortuna asszony eseményeire, és hagyják, hogy még egy kicsit együtt legyünk azokkal a szereplőkkel, akiket már amúgy sem volt könnyű elengedni. Ha nem ismered a sorozatot, akkor a címekre kattintva van egy kis kedvcsináló az említett könyvekhez:

#1  Az ilyen vad öröm

#2 Vad véget ér

Kegyetlen Fortuna asszony

Roma és Juliette itt már nem a bandaháborúk közepén sodródó fiatalok, hanem egyfajta nyugdíjas fegyverkereskedő-üzemmódba kapcsoltak Csoucsuangban – legalábbis ezt tervezik. A gond csak az, hogy náluk a nyugodt élet nagyjából addig tart, amíg az első gyanús haláleset fel nem bukkan a környéken. Onnantól pedig újra beindul az ismerős dinamika: együtt nyomoznak, vitáznak, cinkos összenézésekkel oldanak meg dolgokat, miközben a múltjuk árnyéka végig ott lebeg a történet fölött.

A másik kisregény egészen más hangulatú, de pont ettől működik jól a kötet. Benedikt és Marshall egy transzszibériai vonaton próbálnak meg felkutatni egy eltűnt tudóst, ami már önmagában is elég gyanús vállalás, és persze nem ússzák meg gyilkosság nélkül. A zárt tér, a folyamatos mozgás és a mindenki gyanús érzés kifejezetten izgalmas alapot ad, miközben a két karakter közti szóváltások és összeszokottság végig könnyedén tartják a történetet.

Ami igazán szerethető ebben a könyvben az, hogy nem akar többnek látszani annál, ami. Nem világmegváltó tétje van, nem borítja fel a teljes univerzumot, inkább elmélyít, finomít, és megmutatja, mi történik a szereplőkkel akkor, amikor épp nincs háború, de a baj azért megtalálja őket. Gong stílusa továbbra is feszes, filmszerű, a párbeszédek élnek, a romantika pedig pont annyira van jelen, hogy érzelmi súlyt adjon, de ne vegye át az irányítást.

Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor ez a kötet egyértelműen nem belépőszint: előzmények nélkül sok minden elsikkadna belőle. De ha már ismered a szereplőket, akkor pont ez a fajta visszafogottság lesz az erőssége. Olyan érzés, mintha egy rövidebb, jól eltalált mellékszálat kapnál egy amúgy is szeretett sorozathoz.

Az utolsó vad hívás tehát leginkább azoknak szól, akik nem akarnak búcsút inteni ennek a világának, akik szeretik a sötéten romantikus, kissé cinikus, karakterközpontú történeteket, és akik szerint néha egy jól megírt „még egy utolsó ügy” pont elég ahhoz, hogy újra beszippantson Sanghaj árnyékos oldala.

A kötetet a Next21 Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel be is szerezheted!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebookon!