Egy sötét, gyönyörűen megírt vámpírtörténet három nővel, akik évszázadokon át ugyanazért küzdenek: a saját életük feletti hatalomért. Ha szereted a baljós hangulatot, a lassan kibomló titkokat és a veszélyesen vonzó történeteket, ez a könyv neked íródott.

V. E. Schwab új könyve, az Éjféli földbe temesd csontjainkat pontosan az a fajta sötét, lassan beszivárgó fantasy, ami azzal akar rád ijeszteni, hogy megmutatja: a vágyaink néha sokkal félelmetesebbek, mint bármelyik szörny. Három nő történetét követjük három különböző korszakból, akik mind ugyanarra az egyetlen dologra vágynak: a saját életük (vagy haláluk) fölött ők dönthessenek. És Schwab, ahogy szokta, ezt nem finomkodva, hanem gyönyörűen, fájón és veszélyesen tálalja.

María az első, akit megismerünk: egy vad, makacs lány egy 16. századi spanyol faluban, aki egyáltalán nem akarja azt a jövőt élni, amit a környezete kiosztott neki. Ezt az időszakot a szerző olyan színesen festi meg, hogy szinte hallod a port ropogni a fogaid között, és érzed a templomok fülledt szentségét. María egyszerre tragikus és dühítő figura: pontosan látod, miért teszi, amit tesz, mégis reméled, hogy hátha még meggondolja. (Spoiler: nem fogja.)

Charlotte a viktoriánus London ködös utcáira vezet, ahol a nőknek még kevesebb szavuk van, mint a párás reggeli levegőben. Charlotte az a fajta karakter, aki először csendesnek, szelídnek tűnik, aztán szépen lassan rájössz, hogy ez csak a felszín. Az ő története talán a legmelankolikusabb, de közben a legfinomabban romantikus is. Persze csak akkor, ha lehet romantikusnak nevezni azt, amikor valaki a szabadságért cserébe valami nagyon sötét ajándékot fogad el.

A jelenkori Bostonban élő Alice pedig teljesen más energiát hoz: modern, szétesett, dühös, önmagát kereső hús-vér nő, aki elég sok hibát követ el, de mindegyik nagyon is emberi. Amikor egyetlen éjszaka alatt megborul körülötte minden, Schwab zseniálisan játssza végig vele azt a kérdést: ha már úgy érzed, elvesztettél mindent, mit vagy hajlandó még odaadni csak azért, hogy újra valaki lehess? Alice szála hozza a legintenzívebb érzelmi hullámokat a kétségbeeséstől egészen a tombolásig.

A három történet szépen, lassan csúszik össze egy nagy, sötét vonallá, és az lesz az egészben a döbbenetes, hogy bár évszázadok választják el őket, mindhárman ugyanazzal küzdenek: a saját éhségükkel. A vágyért, a szabadságért, vagy csak azért, hogy ne egy más által írt történet mellékszereplői legyenek. Schwab nem ad könnyű válaszokat, csak még több kérdést, de a könyv közben annyira gyönyörű, baljós és hangulatos, hogy egy idő után megadod magad neki.

Ha szereted a lassan építkező, melankolikus fantasy-kat, amikben több a lélektani feszültség, mint az akció, és ha örülsz, amikor a vámpír-mitológia nem csillogó fogsorral és tinirománccal jön, hanem fekete bársonnyal és vérrel, akkor ez a könyv nagyon a te műfajod.

Kicsit lassan indul a történet, nem is a szerző legjobb írása, de megvan a maga bája, amitől szerethető. Sötét, elegáns, tele emlékezetes mondatokkal és még emlékezetesebb női karakterekkel. Olyan könyv, amitől nem ijedős leszel, hanem kicsit jobban megérted a saját éjszakáidat. Akinek pedig számít a külső is (már hogy a fenébe ne számítana), azok tuti egyetértenek velem, hogy lenyűgöző a borító és az élfestés. A könyvespolcom egyik éke a kötet.

Köszönöm a lehetöséget az Agave Könyvek csapatának!

A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron a kiadó honlapján.

Főkép: fb.com/agavekonyvek

Kövess minket a Facebookon is!

Sötét mágia négy Londonban. Igen: négy Londonban

Gallant: Egy sötét, páratlan, lebilincselő misztikus történet

Addie LaRue láthatatlan élete