Karácsonyi történet

 Könyvajánló - Ingvild H. Rishøi: Stargate - Karácsonyi történet

Az adventi időszakban Osloban játszódó történet központi témája a család, a szeretet és a felelősségvállalás kérdése. Letisztult és rendkívül precíz nyelvezetének is köszönhetően, a kis karácsonyfaárus lány története mindannyiunk számára szívbemarkoló és mélyen átérezhető modern karácsonyi üzenetté válik. 

Ez a könyv nem a hangos, fényes, díszes karácsonyokról szól, hanem azokról a csendes, fagyos decemberi estékről, amikor az ember tényleg el tud csendesedni, magába nézni, és átgondolni, mit is jelent számára ez az ünnep. 

Sokan azért érzik rosszul magukat, amikor közeledik december, mert a karácsony számukra nem a meghittséget jelenti, hanem egy több hetes kötelező menetelést. A naptár hirtelen tele lesz „muszáj” programokkal: kötelező családi fotózás, kötelező sütés-főzés az ovis vagy iskolai vásárra, kötelező megjelenés olyan rokonoknál, akikkel az év többi napján semmilyen kapcsolat nincs. Mindehhez jön a hajtás a munkahelyen, a pénzköltés kényszere, az összehasonlítgatás másokkal, a megfelelési spirál – nem csoda, hogy sokaknak már attól görcsbe rándul a gyomra, ha csak meghallják a karácsony szót.

A karácsony valójában nem erről szól. Nem szükségszerű, hogy idegőrlő legyen, és nem kell úgy tennünk, mintha élveznénk valamit, amit valójában kigyomlálnánk az életünkből. A túlterheltség, a kényszerű mosolyok, a mindenkihez menni kell elv nem természetes; egyszerűen csak ránk rakódott, mert generációk óta így csinálják körülöttünk. És igen, sokan már azt sem tudják, miért kellene szeretni az ünnepet – miközben a karácsony valójában sokkal régebbi, és sokkal pogányabb eredetű, mint hinnénk. A fény visszatéréséről szólt, a téli napforduló ünnepéről, a megpihenésről, a befelé fordulásról, az együtt töltött minőségi időről, nem a kötelező körutakról és a fogyasztásról.

Az egyensúly ott kezdődik, amikor merünk nemet mondani. Amikor felismerjük, hogy nekünk is van határunk, és hogy nem kell mindenkinek megfelelni. Lehet úgy ünnepelni, ahogy nekünk jó: csendesen, visszafogottan, saját ritmusban. Lehet szűk körben, vagy akár kettesben. Lehet kihagyni a vásárt, a fotózást, a többfogásos vacsorát – semmitől nem leszünk kevesebbek.

Én sem szeretném a karácsonyt, ha kötelezettségekről szólna. Sőt: valószínűleg utálnám. De ha elengedjük a kelleket, és visszatalálunk ahhoz, amitől igazán ünnep az ünnep számunkra – akár a csendhez, akár a meghitt pillanatokhoz, akár egy jó filmhez, vagy ezesetben egy jó könyvhöz – akkor a december hirtelen már nem a túlélésről szól, hanem valami egészen másról. Arról, amit mi adunk hozzá, amitől számunkra lesz ünnep az ünnep.

Ez a történet számomra leginkább erről mesélt most. A saját karácsonyomról, a csendről, arról, amit én szeretek - és amit mindenki megtalálhat. Keserédes, a kitartásról, az életről szóló történet, néhol kissé talán negédes, de mégis: ünnepi.

 Rishøi története Osló sötétedő utcáiról indul – onnan, ahol a karácsonyfaárus bódék fényei nem a meghitt hangulatot jelentik, hanem a túlélés lehetőségét. A főszereplő kislány egyszerre gyerek és felnőtt: még hisz a csodákban, de közben ő tart össze egy széthullani készülő családot, és olyan döntéseket kell hoznia, amiket senkinek, pláne egy gyereknek nem lenne szabad.

Ez a történet lassan, óvatosan simul az ember lelkéhez, és pont attól üt nagyot, hogy egy pillanatig sem nagyít, nem dramatizál feleslegesen. Rishøi stílusa tiszta, takarékos és nagyon pontos, Patat Bence művészi fordítása pedig tökéletesen átadja ezt. A könyv nem karácsonyi giccsbe csomagolt tanmese, hanem egy kislány próbálkozása, hogy jó legyen ott, ahol a világ nem ad sok lehetőséget a jónak. És attól szép, hogy minden nehézség ellenére mégis valami meleg dereng a sorok között: a ragaszkodás, az összetartás, az a makacs hit, hogy talán mégis lehet jobb.

A szerző újságírói háttere érződik: elképesztően jól látja az emberek apró rezdüléseit. Nem ítél, csak közelről megmutatja a történetet, az embereket. Annyira közel, hogy néha úgy érezzük, nem is egy könyvet olvasunk, hanem olyan, mint amikor valaki mellénk ül egy hideg estén, és csendesen elmesél egy történetet, amitől hirtelen más fényben látjuk a saját karácsonyainkat is.

A Stargate azoknak szól, akik tudják, milyen törékeny néha a szeretet, milyen nehéz gyerekfejjel erősnek lenni, és mennyire vágyik az ember arra, hogy valaki végre mellé álljon. Megrendítő, fájdalmas és gyönyörű – pont olyan, mint egy igazi, emberi karácsony.

Az 1978-ban született Ingvild H. Rishøi újságíróként és szerkesztőként dolgozik. Első novelláskötete 2007-ben jelent meg. Többek közt elnyerte a Brage-díjat és a P. O. Enquist-díjat is. Így írtak róla: „Nagy emberismeretének köszönhetően egészen közel kerül a szereplőihez. Az eredmény szívbemarkoló és melankolikus – ám a vidámság sem hiányzik belőle. Eredeti és különleges.” A Stargate nemzetközi sikert hozott Rishøi számára: a kiadási jogokat több mint húsz országban megvásárolták, film is készül belőle.

A kötet a Polar Könyvek gondozásában jelent meg, a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!