Miért mosogat "boldogan" egy állami gondozott? Hogyan tanulták meg a vidéki nők Budapest "olvasását" és "belakását"? Milyen korlátokat támasztott a korabeli nőknek a Kádár-rendszerben hangsúlyozott formális egyenjogúság és a társadalmi gyakorlatban tovább élő, nemi alapú megkülönböztetések? Szexuális szokások és erkölcsök megváltozása - tényleg minden lány prostituált volt, akire azt mondták, hogy az? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket helyez egy hagyatékban talált naplók, hivatalos iratok és fényképek alapján feltárt, tipikus 20. századi nősorsba, történelmi kontextusba helyezve Király Erzsébet, egykori állami gondozott személy életútját. 

KÖNYVAJÁNLÓ

CSUPA PARADICSOM AZ ÉLET

Szerző: Grexa Izabella

Kiadó: Jaffa Kiadó

Kötés: keménytábla, 300 oldal

Grexa Izabella 2024-ben történt PhD védésére egy padláson talált hagyatékot dolgozott fel tudományos igénnyel, amelynek azt a címet adta: „Csupa paradicsom az élet, csak ehetetlen” - Női narratíva a Kádár-korszakból. Sok padlás rejt még olyan elfeledett kincseket, amelyek rövidebb-hosszabb távon, a személyes érintettségen túl betekintést nyújthatnak egy adott történelmi korszak társadalmi, korszakbeli mozgatórugókra. Ilyen dokumentumok sokasága az is, amit egy elfeledett erzsébetvárosi lakás hagyatéka rejteget sokáig. Király Erzsébet után maradt, kézzel írott naplók, levelek, fényképek és hivatalos iratok rajzolják meg nevezett személy életének fontos (és nem fontos) állomásait, ezzel együtt a Kádár-korszakban élő nők általános tapasztalatait. Király Erzsébet állami gondozottként töltötte el gyermekkorát, első kézből alkothat az olvasó képet arról, milyen volt az akkori nevelőszülői és gyermekvédelmi hálózat intézményi rendszere. Nos, kérem tisztelettel: elég gyatra. A folyamatosan éhes gyermekek kálváriája, a levesből, aki utoljára szedett (volna), neki már nem jutott az ételből, de megismerhető a boldog mosogatás utáni versenyhelyzet is: aki megszerezte ennek lehetőségét, az egy szelet kenyérrel távozhatott a konyháról. És ez csak a jéghegy csúcsa.

Ebből a doktori disszertációból nőtt ki Grexa Izabella Jaffa Kiadónál megjelentetett könyve, a Csupa paradicsom. Alcímül ezt a mondatot kapta: Felügyelet és önfejűség egy huszadik századi női élettörténetben. Annyi mindenről olvashatunk a műben! A szerzőnek munkája során az jelentett legnagyobb kihívást, hogy olyan kontextusba helyezze előbb a disszertációját, majd ezt a könyvet, hogy a történelmi tablóba beillesztés során semmiképpen se vesszen el Király Erzsébet egyéni életútja. Végül is, ez tudományos munka, nem egy középiskolai beadandó, rövid tanulmány! Grexa Izabella olyan történész, aki nem a politikai nagy eseményekre koncentrál kizárólag, hanem a hétköznapi életből, különösen a nők életútjain keresztül vizsgálja a szocialista korszak társadalmi viszonyait. A fókuszba helyezett életút tipikusságában izgalmas, remekül ábrázolják azt a társadalmi struktúrát, amibe Király Erzsébet sorsa betagozódott.

Önmagában a gyermekvédelmi intézményekben eltöltött ideje predesztinálta sorsát (alacsony iskolai végzettség, bizonytalan családi háttér, a munkaerőpiacon rosszul fizetett, kemény fizikai munka kényszere, rossz társadalmi megítélés), majd a munkaerőpiacról, a gyári munkáról, vendéglátóipari munkáról, női életmód- és párkapcsolati viszonyokról, valamint a lakáshoz jutás (albérletek, tanácsi lakások, várólisták világa) és a rendszerváltás utáni kiábrándulás dilemmáiról szólnak ezek a hétköznapi történetek (ideértve különösen a kiábrándulás és a várakozások közötti feszültséget).

Miért fontos a mű? Mert a könyv története nem izolált eset, hanem illeszkedik egy olyan társadalmi és intézményi környezetbe, ahol a munkavállalás, a lakhatás, a nemek közötti viszonyok, az intézményes gondoskodás és a gazdasági-politikai keretek mind egyszerre formálták az egyén lehetőségeit. A korszak struktúrái nélkül nehéz lenne érteni, miért voltak bizonyos döntések, küzdelmek, kompromisszumok – és mi tette ezeket olykor lehetetlenné.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Hogyan boldogultak a nők a magánéletben, a munkaerőpiacon vagy a rohamosan átalakuló városokban a Kádár-korban? Mennyire lehettek függetlenek, és mit jelentett a korszakban gyakran hangoztatott női emancipáció a napi gyakorlatban?
A kötetben az egykori állami gondozott Király Erzsébet élettörténetén keresztül láthatóvá válik a szocialista Magyarország nevelőszülői és gyermekvédelmi hálózatának intézményi rendszere és annak egyéni tapasztalata, a gyári munka napi gyakorlata, a vendéglátósok sajátos szubkultúrája, az átalakuló férfi-női viszonyok és párkapcsolatok, az évekig húzódó lakásmizéria, valamint a rendszerváltás kiábrándító és kijózanító élménye. Erzsébet véletlenül előkerült, jó stílusban és reflektíven megírt naplószerű bejegyzései, levelezéstöredékei a levéltári dokumentumokkal és sajtóanyagokkal kiegészítve kivételes lehetőséget nyújtanak arra, hogy egy hétköznapi, személyes történet női nézőpontból, széles társadalomtörténeti értelmezésbe helyezve rajzolja ki a közelmúlt társadalmi valóságát.

Grexa Izabella történész, az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának titkára, az MTA–BTK Lendület Munkaformák Kutatócsoport tagja. Kutatási területe a 20. század társadalomtörténete, hétköznapok története és nőtörténet.