A bölcseleti téma, a filozófia nem unalmas, pláne nem, ha számos diszciplínát filogegeken keresztül közelítünk meg. Már a belelapozásokkor megvett magának a mű! Mind a vicc, mind a filozófia arra való, hogy felpörgesse az ember gondolkodását, és a dolgok mélyére lásson. Sikerült maradéktalanul felkelteni a figyelmet a műre? Akkor Platón és a kacsacsőrű emlős bemegy a bárba... 

KÖNYVAJÁNLÓ

Platón és a kacsacsőrű emlős bemegy a bárba

Szerzők: Thomas Cathcart, Daniel Klein

Fordítók: Kovács Zoltán, Kovács Janka, Verestói Nárcisz
Kiadó: Typotex Kiadó

Szóval, Platon és a kacsacsőrű emlős bemegy a bárba, és... nekem ne mondd, hogy nem érdekel a folytatás! Már eleve azon meghökken az olvasó, hogy kerül két ilyen élőlény egy platformra, amikor Platon idejében azt sem tudták, hogy Ausztrália létezik, sőt, ott földrész létezik, amit majd a kései utódok a fenti szóval nevezik el. Tehát az ember tágra nyílt szemmel, mosolyra húzott ajkakkal várja a csattanót, mert ugye, ez csak valami vicc lehet, amin nevetni érdemes. Nos, itt filozófiáról van szó, de mi köze ennek a vicchez? Az, hogy a humor és a filozófia közös tőről fakad, mind a vicc, mind a bölcselet azt a célt szolgálja, hogy felpörgesse az emberek gondolkodását. Nem véletlen a szerzők (Thomas Cathcart, Daniel Klein) alcímválasztása sem: Filozófia a viccek tükrében.

Megegyezhetünk abban, hogy amit a filozófus felismerésnek hív, azt a humorista poénnak, és a kettő között néha alig van különbség. Lásd például ezt a szakállas viccet:

Ez a filogeg az érzékszervi tapasztalat elsőbbségét kérdőjelezi meg. A probléma abban rejlik, hogy egy adott jelenség számtalan módon való érzékeléséből melyiket tekintjük bizonyosnak, és miért. "A világról szóló tények begyűjtésének egyik módja - mondjuk, a látás - megbízhatóbb-e, mint más lehetőségek - például az a hit, amely elfogadja Lou leírását a valóságról?" Tessék választani! Mind a poén, mind a bölcselet ül. Az más kérdés, hogy Morty előbb pofán vágja kedves cimboráját, és csak azután válaszol. 

A fenti citátum csak egy a sok közül, amely élvezetesen, érdekfeszítően tálalja a fejre állított világ humorosan felfogható, de a dolgok mélyére néző lényegét. Groucho Marx így foglalta össze nézetei egészét: "Ezek az alapelveim. Ha nem tetszenek, mondok másokat." Komolyan gondolta? Vagy csak viccelt? Hát, ki tudja. Minden kérdés újabb kérdést vet fel, amire nincs mindig válasz. Például az ógörög párbeszéd Démétriosz és Theón között, ami arról szól, hogy létezik-e egy ELSŐ oka az életnek vagy a Teremtőnek. Abban a korban azt tartották, hogy a föld Atlasz vállán nyugszik, ami oké, de min áll Atlasz? Természetesen egy teknősön. Oké, de min áll a teknős? Hát egy másik teknősön. És amikor Démétriusz a teknősök sorát kérdezi, de hogy az min áll, és az min áll, Theón átvágja a gordiuszi csomót: "Kedves Démétriusz, aztán csak teknős teknős hátán végestelen végig." A végtelen regresszus persze sehová sem vezet, ilyenkor lehet segítségül hívni creatio ex nihilo eszközét, a semmiből történő teremtést (például Elvis előtt semmi sem volt. Pont.)

Bölcseleti diszciplínák és viccek. Az a véresen komoly, hogy rengeteg vicc problémafelvetése filozófiai részterületeket fed le. Például mi a szabad akarat? Hihetünk-e benne? Egy huszadik századi regényíró élccel felelt rá: nincs más választásom. Ezt a véleményt néhány filozófus is osztja, muszáj hinni abban, hogy létezik szabad akarat, különben nem létezik erkölcs, és az összes morális kérdésre adott válaszunk kicsúszik a kezünkből. 

Mi a lényeg? A bölcseleti téma nem unalmas, pláne nem, ha számos filozófiai területet filogegeken keresztül közelítünk meg. Már a belelapozásokkor megvett magának a mű!

Szerintem olvassátok! Beleolvasó van, link behúzva, 10-11