Könyvajánló - Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! / Logoterápia dióhéjban
Viktor Frankl szinte mindent és mindenkit elveszített a háború, az üldöztetés éveiben: anyja, apja, bátyja és felesége is koncentrációs táborban pusztult el. A fogság, a reménytelenség poklában formálódó, majd közvetlenül a háború, a felszabadulás után íródott és először 1946-ban megjelent könyvében önsajnálat és indulat nélkül szól a náci haláltáborokban szerzett tapasztalatairól.
A Mégis mondj igent az életre!, amely egyszerre emlékirat, vallomás, szenvedéstörténet, tanúságtétel és tudományos szakmunka, azon ritka művek közé tartozik, amelyekben a legszemélyesebb élményanyag és hang, illetve a tudomány emberének józansága, távolságtartása és módszeressége szerves, harmonikus egységet alkot. Frankl a saját tapasztalataira és páciensei történeteire alapozva azt állítja, hogy ugyan nem kerülhetjük el a szenvedést, de még a leggyalázatosabb körülmények között is kitűzhetünk magunk elé olyan célokat, amelyek értelmet adnak az akár legelveszettebb pillanatainknak is.
Frankl logoterápiaként ismert elmélete sok tekintetben a pszichoanalízisre épít, de annál általánosabb érvényű, és pozitív üzenete révén sokak számára érzelmileg könnyebben befogadható. Középpontjában az a meggyőződés áll, hogy – szemben Freud állításával – az ember elsődleges hajtóereje nem a libidó, a nemiség, hanem az a törekvés, hogy a körülményektől függetlenül értelmet adjon a létének, a cselekedeteinek.
Vannak könyvek, amelyek nem pusztán olvasmányélményt adnak, hanem az ember legmélyebb érzéseit érintik meg. Olyan művek, amelyek nemcsak a gondolkodásunkat, de az élethez való viszonyunkat is átformálják. Viktor E. Frankl könyve pontosan ilyen, nem véletlenül választották az amerikai Kongresszusi Könyvtár tíz legnagyobb hatású könyve közé. A Mégis mondj igent az életre! nem csupán egy túlélő vallomása a holokauszt borzalmairól, hanem egy olyan ember kiáltványa, aki a legembertelenebb körülmények között is megőrizte az emberbe vetett hitét.
Frankl orvosként és pszichológusként került koncentrációs táborba, és bár elvették tőle a szabadságát, családját, mindenét, amit szeretett, mégsem hagyta, hogy elvegyék tőle azt, ami legbelül meghatározta: az értelmet kereső, gondolkodó, érző embert. A könyv különlegessége abban rejlik, hogy nem a gyűlölet, nem a bosszú, de még csak nem is a puszta emlékezés hangján szól, hanem a megértésén. Frankl képes volt arra, hogy a szenvedést ne csak elviselje, hanem megértse, és ezen keresztül másoknak is segítsen túlélni.
A Mégis mondj igent az életre! nem pusztán háborús visszaemlékezés: egyszerre pszichológiai tanulmány, spirituális elmélkedés és mélyen emberi történet a rosszról, amit egymásnak okozunk, a személyes méltóságról és az életről. A logoterápia, amelyet Frankl kidolgozott, nem elvont elmélet, hanem annak a gyakorlati bizonyítéka, hogy az ember képes bármilyen körülmények között értelmet találni. Az értelmet nem kívül kell keresnünk, hanem abban, ahogyan reagálunk a világra – abban, amit a szenvedéssel kezdünk.
Frankl szerint nem az a kérdés, mit várunk az élettől, hanem hogy mit vár tőlünk az élet. Ez az egyszerűnek tűnő gondolat egészen más megvilágításba helyezi a szenvedést, a veszteséget és a túlélést. A könyv lapjain nem hősöket látunk, hanem embereket – esendő, megtört, mégis valamiképpen méltóságukat őrző embereket, akik a pokol közepén is képesek voltak szeretni, segíteni, hinni valamiben, amit már szavakkal nem is lehetett megfogalmazni.
Frankl stílusa letisztult, tárgyilagos, de minden sorában ott lüktet az élet iránti szenvedély és alázat. Csak mesél – de minden mondatával tanít. Nem a túlélés technikáját adja a kezünkbe, hanem az élethez való kulcsot.
Ez a könyv nem könnyű. Olvasása közben szembesülünk a legrosszabbal, amit ember emberrel tehet – és mégis, a végére valami különös melegség marad bennünk. Mert rájövünk, hogy ha Frankl képes volt igent mondani az életre ott, ahol minden értelmét vesztette, akkor talán mi is képesek lehetünk rá a saját, sokkal kisebb csatáinkban.
A Mégis mondj igent az életre! azok közé a ritka könyvek közé tartozik, amelyek után máshogy nézünk magunkra és a világra. Nem feledteti el a sok rosszat, nem húz rájuk rózsaszín mázat, nem vigasztal, hanem felemel. Azt üzeni, hogy az ember szabadsága nem abban rejlik, mit tesznek vele, hanem abban, hogyan válaszol rá. És ez az a szabadság, amit senki nem vehet el a másiktól. Ezért mondom azt, hogy minden érzésünk, minden fájdalmunk, minden traumánk valid, valós, de ha évtizedekig szenvedünk tőlük, évtizedekig hordozzuk és ez határoz meg minket, az már nem annak a hibája, aki tette velünk, amit tett. A megbocsátás, a feldolgozás és a felejtés nem ugyanaz, ahogy a megértés sem. Persze nem vagyunk egyformák. Sokan annál sokkal kevesebbe is beleroppannának lelkileg, mint amit Frankl és a társai éltek át. Szerencse, hogy már - még - nem abban a világban élünk. De ki tudja, mit hoz a jövő. Az ember nem tanul, a problémák egyre inkább globálisak lesznek, a gyűlölködés és a szélsőségek lassan elérik a 100 évvel ezelőtti mércét, aminek ismerjük a következményeit. Mégis ez az egyszerű válasz mindenre. Nem igaz, de egyszerű.
Frankl történetei arra tanítanak, hogy a legkilátástalanabb helyzetben is marad választásunk – ha másban nem, abban, hogy hogyan viszonyulunk a fájdalomhoz. Engem különösen megérintett, hogy ebben az emberfeletti szenvedésben nemcsak a túlélésről, hanem a méltóság megőrzéséről beszél. A könyv olvasása után nem leszünk ugyanazok, mint előtte – talán kicsit csendesebbek, de hálásabbak biztosan.
Viktor Emil Frankl (1905–1997) osztrák neurológus, pszichiáter, filozófus és a logoterápia megalkotója. Bécsben született, és már fiatalon Freud, majd Adler tanítványi köréhez tartozott, de hamar önálló irányt alakított ki. A második világháború alatt több koncentrációs tábort is megjárt, köztük Auschwitzot és Dachaut, ahonnan 1945-ben szabadult. Családjából csak ő élte túl. Életét ezután annak szentelte, hogy megmutassa: az ember legfőbb hajtóereje nem a gyönyör vagy a hatalom, hanem az értelem keresése. Frankl több mint harminc könyvet írt, műveit hatvan nyelvre fordították le, és a logoterápia a mai napig a modern pszichológia egyik legfontosabb irányzata.
A kötet a borítóra kattintva elérhető az Európa Könyvkiadó oldalán, kedvezményes áron!
Megjegyzés küldése