Akár szeretnéd tudni, akár nem szeretnéd tudni, meddig élsz, ha tényleg érdekel, megtudod! Hogy mihez akarsz kezdeni az információval, rajtad múlik. De amikor a társadalom közbelép, már nem is ilyen egyszerű a helyzet, előítéletek és hivatalosan életbe léptetett diszkriminációk árnyékában. 

KÖNYVAJÁNLÓ

AZ ÉLETFONÁL

Szerző: Nikki Erlick

Fordító: Szigeti Judit

Kiadó: General Press Kiadó

Kötés: puhatáblás, 408 oldal

A világon mindenki, aki felnőttnek számított - igen, mindenki - egy márciusi napon egy dobozkát kapott ajándékba (és azontúl mindenki, mihelyt betöltötte a 22. évét), mely egy zsinórt tartalmazott, mégpedig különböző hosszúakat. Életfonalakat, amik minden félreértést elkerülve, nevezettek teljes élethosszát jelölte meg. Óriási pánik tört ki! 

A rövid életfonalasok ijedtek, rémültek, zaklatottak, igazságtalannak érzik, hogy kevesebbet élhetnek, mint remélték, és árulásnak, hogy tudniuk kell erről. Rövidfonalas migránsok tömegei próbáltak bejutni olyan országokba, ahol könnyen hozzáférhetnek orvosi szolgáltatásokhoz. Kibeszélő és támogató klubok alakultak  számukra. A rövidfonalasok erőszakos és tulajdon-vagyon elleni bűncselekményeket követtek el, hiszen úgyis megússzák a hosszú börtönbüntetéseket, ezért érzéketlenné váltak a közjog, erkölcs kérdéseivel szemben. A hosszúfonalasok is vakmerőkké váltak, annak tudatában, hogy úgysem halnak meg, extrém sportokat próbáltak ki, drogokkal kokettáltak, míg az orvosok, jogászok fel nem hívták a figyelmüket arra, hogy csak az életben maradásuk garantált, de az nem, hogy nem kerülnek börtönbe vagy kómás állapotba, netán nem bénulnak le egy életre. 

Ahogy múlik az idő, sokan rádöbbenek arra, hogy az addigi milliónyi előítélet új keretet kapott, és hogy a fonalak végeredményben nem mások, mint az egyenlőtlenségek új szakadékának megnyílása, az igazságtalanságok legújabb megtestesülései. Az okosabbja, empatikusabbja hamar rádöbben arra, hogy ember nem attól lesz értékes, hogy mennyire rövid vagy mennyire hosszú az élete, és megpróbálják a nagy tömegeket edukálni, amire persze mindenki saját vérmérséklete, műveltsége és érzelmi intelligenciája szerint reagál. Végül is, tartják, a fonalunkat készen kapjuk, a kezdetet és a véget nem választhatjuk meg, de hogy a kettő között mi történik, sosem előre meghatározott, azt a történetet mi szőjük és alakítjuk. Szépen hangzik, nemdebár? A gyakorlatban azonban ezernyi változó igyekszik keresztbe tenni a nemes gondolatoknak.

Mi ez? Valóság, spirituális üzenet vagy észvesztő átverés? A szerző biztos kézzel nyúl a témához, cselekménye mozgatórugóit óvatos háttérinformációkba és lépésekbe csomagolva. A gyász különböző fokozatain átmenő embereknek kapaszkodókat kínál, leírja, milyen az ember, miközben orvoshoz fordulnak a rövid fonalasok, hogyan tűnik el tömegekben az empátia, miután se az élő erő, se a műszaki környezet sem bírja a rövidfonalas rettegő, de egyelőre tünetmentes emberek orvosi diagnózisainak felállítását. Mi történik egyéni szinten, hogyan válnak egymás mellett élő idegenekké a társak, miként kezeli a munkaerőpiac, a politika a fonalak hosszával kapcsolatos lehetőségeket, hogyan diszkriminál a társadalom és a nevében hozott szabályok komplett embercsoportokat. Mit él meg közben az egyén, és hogyan kezeli a folyamatokat, szorongásaikat? Milyen hősies lépéseket tesznek meg a közjó érdekekében egyes rövidfonalasok? Hogyan képesek csoportok egyszerűen nem felbontani a dobozkájukat, és milyen egyéni tragédiák következnek ebből? Micsoda katarzist élnek át azok az emberek, akik adrenalintól túltengve bontják dobozaikat, és hosszú fonalat találnak benne?

Nem az a komolytalan regényecske ez, mint azt gondolhatná az ember a borító grafikájából. Csodás és gondolatébresztő vonásokkal teli mű, amely komolyan igénybe veszi az embert: csak gondolj bele, te mit tennél egy rövid fonal birtokában az észleléstől az eszmélésig. Lehet, összegömbölyödnél az ágyban és bénultságodban még a sorsot sem bírnád átkozni...?

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

Nyolc hétköznapi ember. Egy lehetetlen választás.
Egy reggel a világ összes lakója ugyanazt a sorsfordító meglepetést találja a lakóhelye előtt: egy kis fadobozt, benne egy fonállal, amely egy égető kérdésre adja meg a választ: arra, hogy a tulajdonosa pontosan hány évig fog élni.
Minden egyes földrészen, minden embert ugyanolyan doboz vár, éljen akár egy metropolisz felhőkarcolójában vagy egy sátorban a szavannán. De honnan származnak ezek a dobozok? Vajon igaz, amit ígérnek? Mindenki ugyanazzal a súlyos döntéssel néz szembe: akarja-e tudni, meddig fog élni? És ha igen, mihez kezd ezzel a tudással?
Nyolc ember döntései és sorsa fonódik össze egy új élet hajnalán: legjobb barátok, akiknek az álmai örökre összekötik őket; levelezőtársak, akik egymásban lelnek menedékre; egy szerelmespár, akik azt hitték, az övék a jövő; egy orvos, akinek saját magát kellene megmentenie; és egy politikus, akinek a doboza puskaporos hordóvá válik, és végül mindent megváltoztat.

Nikki Erlick regénye lebilincselő történet a családról, a barátságról, a reményről és a sorsról, amely arra ösztönöz, hogy a lehető legteljesebben éljük az életet.

Nikki Erlick és Az életfonál című könyvének idegen nyelvű kiadása