Romok között

Isztriai-félsziget a 17. században, a Velencei Köztársaság ideje alatt. Egy gyógyfüvekkel foglalkozó, magányos javasasszony, Magdaléna, aki hordák elől menekült erre a vidékre, és mindig is ferde szemmel néztek a faluban különös szokásai és hiedelmei miatt. Egy nap a kovács a segítségét kéri, mert lányát meggyalázták, és mély álomba zuhant. Magdaléna vonakodva ugyan, de belemegy az ápolásba, holott a múltat és a jövőt feltáró látomásai óvva intik ettől, s végül egy boszorkányperben kénytelen számot adni életéről.

Egy ismert író a jelenünkben, aki elvesztett szerelmét gyászolva menekül a félszigetre. Új regényét próbálja befejezni az Adrián, ám a gyász és a trauma rendre kizökkentik gondolatait. Hiába a magány, a folytonos önmarcangolás és a naponta leúszott kilométerek a tengerben, képtelen feldolgozni a veszteséget.

És egy fiatal altatóorvos, Aliza, aki napjainkban egy budapesti kórházban próbál segíteni a betegeken, ám gyakran csak élet és halál határán egyensúlyoz. Magányos és visszahúzódó, szenved mérgező környezetében, s anyja érzelmi zsarolásait is kénytelen elviselni. Egyetlen menedékét az úszás jelenti, de egyre különösebb látomások látogatják meg az álmait.

A három szereplő sorsa izgalmas spirálban fonódik össze a Romok között történeteiben. A magával ragadó költői képekkel megírt regény azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy meddig tart az ember saját felelőssége, honnan erednek a félelmeink, örökölhetjük-e a traumákat és a bűnöket, és vajon saját kezünkbe vehetjük-e a sorsunk.

Vannak könyvek, amiket olvasva az ember érzi, hogy nem csak a történetben merül el, hanem valami sokkal mélyebb, rétegesebb világba kerül. A Romok között pont ilyen. Ez nem egy könnyed, „leülök, elolvasom és elfelejtem” típusú olvasmány. Ez az a fajta könyv, aminek az olvasása közben folyamatosan ott van az a fura nyomás a mellkasodban, mint amikor egy rég elfeledett kellemetlen emlék, érzés kísért, és tudod, hogy nem menekülhetsz előle.

A három főszereplő története időben és térben teljesen szétszóródik – egy 17. századi javasasszony egy boszorkányper árnyékában, egy mai író, aki gyászában próbál rendet rakni a fejében és a regényében egyaránt, és egy altatóorvos, aki saját élete altatásából próbál felébredni. Mégis, ahogy haladnak előre, elkezdik egymásra vetíteni az árnyékaikat. Nem lineárisan persze, hanem érzéseken, hangulatokon, ismétlődő szimbólumokon keresztül.

Olvasás közben nekem állandóan ott volt a gondolat, hogy ez a könyv valójában nem három emberről szól, hanem egyetlen ember három különböző életéről. Vagy méginkább mindannyiunk életéről, tapasztalatairól, a felmenők és a leszármazottak közötti furcsa, megmagyarázhatatlan kapocsról, ami évszázadokon keresztül is fennmarad. Ahogyan a múlt sebeinek lenyomata megmarad a következő generációkban. Mint amikor rájössz, hogy a saját félelmeid egy része valójában nem is a te történetedből ered, hanem valaki máséból, akit talán sosem ismertél, mégis ott van benned a magja. És ez a könyv pont ebbe nyúl bele, nagyon finoman, mégis kíméletlenül.

Magdaléna történetében ott van a közösségek ősi kegyetlensége – az, hogy ha valaki kilóg, akkor azt előbb-utóbb kitaszítják. Az író jelenkori szála inkább az elakadások, a feldolgozhatatlannak hitt gyász csendes őrlése, amihez a személyes történetem miatt is nagyon tudtam kapcsolódni. Aliza szála pedig nagyon mai: érzelmi zsarolás, munkahelyi mérgező közeg, és az a kínzó kérdés, hogy lehet-e igazán szabadulni mindettől. És közben mindhárman úsznak – szó szerint vagy képletesen –, hogy levegőt kapjanak.

Lírai nyelvezetű, de nem negédes regény, a képek néha olyan erősek, hogy szinte az illatokat is érezni. Olyan, mint amikor álmodban látsz egy jelenetet, és egész nap kísér az érzése, de nem tudod szavakba önteni. Csigó Katalin pontosan ezt tudja: nem mesél, hanem betekintést enged a saját világába.

A könyv különlegessége számomra az volt, hogy egyszerre hozott elő bennem teljesen személyes dolgokat, és közben egy nagyon tág, szinte történelmi perspektívát is adott. Mint amikor rájössz, hogy a saját életed konfliktusai ugyanabból az alapanyagból vannak gyúrva, mint amiből a boszorkányperek, a gyász és a családi játszmák. Az ember egy kicsit saját magát is bíróság elé állítja olvasás közben, és nem biztos, hogy mindig felmenti magát.

Ez a könyv nem siet, és nem is lehet végigrohanni rajta. Ha felcsapod este, nem biztos, hogy tíz oldalnál többet olvasol, de az is lehet, hogy hajnalig nem tudod letenni – attól függ, mennyire mersz szembenézni a saját "romjaiddal".

A szerzőről:

Dr. Csigó Katalin klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta és pszichoanalitikus. Több mint két évtizede dolgozik pszichiátriai és pszichoterápiás betegellátásban, valamint pszichoanalitikus magánpraxisban. Egyetemi docensként és kutatóként is aktív, számos tudományos publikáció szerzője. Első regénye, az Átkelés, 2023-ban jelent meg, és már abban is érezhető volt a lélektani mélység, ami a Romok között lapjain még erősebben jelenik meg.

Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.