Milyen egy pénzzel bélelt pokol? Hogyan torzít a hazugság békés pocsolyája? Mi lesz a sorsa a szeretetlenséggel sújtott gyereknek? V. Kulcsár Ildikó novellái, elbeszélései, 21. századi szomorkái ezekkel és sok mással tartanak tükröt a különféle krízishelyzetekben vergődő emberek számára. 

Ott voltál? Oszd meg velünk az élményt!

KÖNYVAJÁNLÓ

MONDOD-E MÉG A SZÓT,
KÖSZÖNÖM?

Szerző: V. Kulcsár Ildikó

Kiadó: Animus Kiadó

V. Kulcsár Ildikó - népszerű-e még annyira, mint az én negyvenes éveimben volt, közel 20 évvel ezelőtt? Amíg még papíralapon rendszeresen olvastam a Nők Lapját (NL), az ő cikke volt az első, amihez odalapoztam, nagyon ritkán tudta a címlapsztori megelőzni az ő elsőségét. Hosszú ideje online fizetek elő a fenti sajtóorgánumra, de a tartalomjegyzék átböngészése már csak miatta (és néhány régi, de még mindig húzó név miatt) élvez aktualitást. Ahogy a fülszöveg fogalmaz: öt gyerek, hét unoka, tizennégy könyv, egy magyar és két komoly nemzetközi kitüntetés, csak férjből van egy. 

A Mondod-e még a szót, köszönöm? című kötet novellákat, elbeszéléseket, 21. századi szomorkákat tartalmaz, amelyek felüdülést jelentenek a léleknek, tanulnivalókat tudatlanoknak, akik úgy gondolják, hogy az ő érzéseik mindenekelőtt, szeretni tanítja a ridegeket, empátiát növeszt arra hajlamos emberekben, és belátási képesség fontosságáról tüntet, amerre csak jár. Az emberek érdekesek! - tartja rendületlenül, tisztelettel kell melléjük ülni és nem megalázni sajnálattal sorsukat illetően. A könyv elején felsorolja mindazokat, akiknek pályafutása során köszönetet kíván mondani: nem véletlen, hogy a nevek között több elhunyt szakember is található, hiszen a szerző kora szerint sem mai gyermek már, erősen hetvenkedik. Biztos vagyok abban, hogy a mai derékhad is ismeri és kedveli mély empátiával átszőtt írásait, ha (amikor) találkoznak az általa írt cikkeivel, könyveivel.

A köszönöm szó szép, ajtókat nyit és hálákat indít útjára, kapcsolatokat rendez és ellentéteket simít, sokszor érdemes használni mai, keményebb világunkban is. A hála és az őszinte érdeklődés nem pénz kérdése! Pedig bagatell dolgokról ír, szóra sem érdemes semmiségeknek magyarázza meg világmegváltó erejét. Pár héttel ezelőtti NL írásának Szélfútta péntek délután címet adta, és semmi másról nem szól, mint egy 63 éves asszony életerejét felturbózó, pozitív irányba befolyásoló mínusz 12 kiló és egy pajkosan friss frizura hatásairól. 

A Mondod-e még a szót, köszönöm? című kötet hasonló felütéssel operál: semmiségekről ír, könnyeket vagy nevetést fakaszt, és rájövünk, hogy ezek a semmiségek a mindenek egy élet során. Szülőknek, rokonoknak megbocsátás, empatikus képességek fejlesztése, belátásik képesség növesztése, annak elfogadása, hogy nem a miénk a világ összes problémája. Hogy a felhők felett mindig kék az ég. A köszönet gesztusa sosem fölösleges, nem lejárt lemez. Az ember változik, mindig előfordulhat, hogy mások figyelmére, törődésére szorulunk, a hála pedig, amit ezért érzünk, természetes, de nem kell, hogy ezért szorongást érezzünk, értsd, azért, hogy gyengék voltunk, most pedig hálásnak kell lennünk. Humor, önirónia sokat lendíthet a fenti folyamaton: felülemelkedés, nagyvonalúság a sokszor dédelgetett sérelmek helyett békét és nyugalmat hozhat bárki életében. Nem elvtelen megbocsátásról írok, csak a háborúskodások elkerüléséről. Menne az mindenkinek, ha kívülről nézne önmagára és a konfliktushelyzetet kiváltó problémára - a kellő távolságból, objektíven értékelt kiinduló helyzetet tekintve, sokszor bizony nevetséges dolgok számítanak alapnak, amin összekaptak annak idején.

Nem érdemes egyhuzamban letudni a könyv tartalmát, sokkal inkább célravezető az ágy mellé tenni, és esténként egy-egy novellát elolvasni belőle, lassú, ráérős abszolválással. Keserédes, reménykeltő, könnypotyogásra késztető emberi sorsok, gyakran messzemenő következtetéseket előidéző történetek, helyenként szívmelengető megoldásokkal - hogy így is lehet.

Szerintem olvassátok!