A csípős humor mögött mély érzések: mi történik, ha egy sértett HR-s hozzáfér a munkahelyi teljes levelezéshez és kollégai privát chatjeihez? Nos, elárulom, a kacagtató helyzeteken túl komoly problémák értelmezése eredményez empátiával teli, remek olvasmányt. Ahogy a moly.hu-n fogalmazott valaki: a könyv irodai rabszolgáknak kötelező, másoknak erősen ajánlott.
KÖNYVAJÁNLÓREMÉLEM, JÓL VAGY
Szerző: Natalie SueFordító: Tót BarbaraKiadó: Magnólia Kiadó
Ma már nem ugyanaz az irodai kultúra, mint akár húsz-harminc évvel ezelőtt volt. Betört ide is az online tér, az írógépeket felváltotta a számítógép használata, és ahová az internet beteszi a lábát, nemcsak hasznos, munkára való dolgok történnek, hanem bizonyos bugok és egyéb informatikai véletlenek, bakik csibészségek elkövetését idézhetik elő, akár finom (vagy durva) visszaéléseket is - ahogyan történik az Natalie Sue a Remélem, jól vagy című regényében.
A kötet fő karaktere, Jolene, egy munkájában alulértékelt HR-asszisztens, aki pont az előbbi miatt folyamatos feszültséget érez, nagyon dühös és frusztrált, pláne, hogy a főnökei elbaszott, flúgos picsának tartják. Ahogy halad előre az időben, Jolene egyre biztosabb abban, hogy annak, aki jól és pontosan akarja végezni ezt a munkát, nem árt szociopatának lenni hozzá. Persze, főnökei, munkatársai is túllőnek a célon vele kapcsolatban, az egész odáig fajul, hogy főhősünk immár magasról tesz csekedetei következményeire is. Történik ugyanis, hogy a vezetőség rájön arra, hogy egyre frusztráltabb alkalmazottjuk az e-mailek végére mindenkinek odabiggyeszti vitriolos véleményét, csak fehér alapra fehér betűkkel, ergo, aki nem tudja, mit keressen, nem láthatja. Csakhogy lebukik, sérelmei kicsinyes ecsetelése napvilágra kerül. Hogy tanuljon az esetből, érzékenységi tréningen kell részt vennie, és a fókjában is korlátozásokat vezetnek be. Hja, de valami IT baki miatt Jolene véletlenül korlátozások helyett most már az egész részleg levelezéséhez és privát chatjéhez is hozzáfér.
Itt kezdődik az igazi hawai a lány számára, hiszen innentől mindent tud, ami kollégáival kapcsolatos. MINDENT. A mű viccesen és őszintén tárja fel azokat a titkokat, amelyeket a szervezet dolgozói rejtegetnek: mi mindent tesznek meg előrejutásuk érdekében, mennyire kicsinyesek vagy éppen bosszúszomjasak néha említésre sem méltó történések miatt. A mű vicces (igen, tudom, ismétlem magam), szórakoztató, helyenként cinikus, mindenféleképpen szellemes, élcelődő, szórakoztató irodai svindlikkel tele, pici romantikával fűszerezve. A lényeg: mi marad akkor, ha levetkőzzük magunkról a munkahelyi álarcot? A kötet a csípős humor mögött mély érzelmekről tesz tanúságot.
Jolene egyre kíváncsibb lesz kollegái életére, és ahogy mindig mélyebben és mélyebben belát magán- és közéleti problémákba, annál inkább érti meg őket és érez empátiát (is) irányukba. A Remélem, jól vagy című regény szórakoztató és éleslátó történet; olykor ugyan könyörtelenül, mégis értő odafigyeléssel boncolgatja a kiégés kultúráját, a vállalati képmutatást és a láthatatlan munka terheit. Mindezeket az elgondolkodtató vonásokat humorral és élcelődéssel oldja, de a mögöttük húzódó feszültséget senki sem tudja origón kívül hagyni. Az elsőkönyves Natalie Sue alkotása a modern munkahelyi kultúra ábrázolása olyan keretbe ágyazva, ami bizony szavakba csomagolt pofon a cizelláltan hangsúlyozott, de sosem betartott vállalati szlogenekre és lózungokra.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Jolene, a Supershops Incorporated adminisztrátora szerint szigorúan elég a hivatalos teendőkre szorítani a munkatársakkal való napi érintkezést. Amit persze az idegesítő, inkompetens kollégái rendre képtelenek felfogni. Jolene megküzdési stratégiája a helyzettel, hogy sérelmeit kicsinyes utóiratokba önti a céges e-mailezésében, majd fehérre állítja a szöveg színét, hogy senki ne lássa azokat.
Aztán egyszer természetesen eljön a pillanat, amikor lelepleződik. Büntetésként érzékenységi tréningre kell mennie, valamint korlátozásokat állítanak be a fiókjában.
Csakhogy valami hiba csúszik ebbe, és Jolene véletlenül korlátozások helyett most már az egész részleg levelezéséhez és privát chatjéhez is hozzáfér. Tisztában van vele, hogy szólnia kellene emiatt, de ki tud ellenállni annak, hogy kilesse, mit beszélnek róla a háta mögött a többiek? Jolene biztosan nem. Ráadásul, amikor tudomására jut, hogy leépítések várhatóak, rádöbben, hogy csak egy módon mentheti meg a pozícióját: be kell vágódnia a főnökénél, és meg kell győznie a HR-est a nélkülözhetetlenségéről.
Ahogy Jolene egyre mélyebben vájkál kollégái személyes világába és titkaiba, egyre többet tud meg róluk, és miközben egyre több hazugságra kényszerül mindenkivel szemben, elkezdi megkedvelni őket. Ez az állapot azonban nem tartható fent sokáig, így idővel döntenie kell, hogy a pozíciója megtartása vagy az őt körülvevő emberek fontosabbak – még úgy is, hogy esetleg tisztáznia kell magát előttük.
A Remélem, jól vagy kedves és vicces regény a magányról és a monitorok mögött felbukkanó szeretetről. Natalie Sue bemutatkozó regénye sírva nevetős párbeszédeivel és szívhez szóló megfigyeléseivel a mindennapi munkahelyi kultúra.
A szerzőről
Natalie Sue kanadai író iráni és brit felmenőkkel. Gyerekkorát Nyugat-Kanadában töltötte, megfűszerezve egy kis Skóciával, ahol felfedezte történetmesélési szenvedélyét mint kapcsolódási lehetőséget, és az olvasást mint vigaszt. Amikor épp nem ír, imád nagyszerű vagy szörnyű sorozatokat nézni, próbálkozik keramikussággal és vigyáz a növényeire. Calgaryban él a férjével és lányával, valamint kutyájukkal.
A hivatkozott honlapon beleolvasó is található.
Megjegyzés küldése