A tétlenség ünnepe nem munkaszüneti nap, szemlélődjünk! - tanácsolja Byung-Chul Han Az idő illata című könyvében.
KÖNYVAJÁNLÓAZ IDŐ ILLATA
Szerző: Byung-Chul HanFordító: Csordás GáborKiadó: Typotex Kiadó
Végre egy nekem való könyv! - dőltem hátra a fotelben, amikor Byung-Chul Han kis terjedelmű kötetének alcímét értelmeztem: Filozófiai esszé az elidőzés művészetéről. Jómagam ezt a műfajt művészetté nemesítettem, bármikor képes vagyok elmélázni a legegyszerűbb tárgy kapcsán is, hát még, ha bonyolultabb eszközrendszer generálta ok-okozati összefüggést vélek felfedezni a környezetemben. A szerző így folytatja eszmefuttatását: "Ha az életből kiűzik a szemlélődés minden elemét, akkor halálos hiperaktivitásban végzi. Az ember a saját tevésébe fullad bele." Hálistennek, engem ez a problémakör nem fenyeget, de át tudom érezni, milyen az, amikor időválságba keveredik az egyén.
Az igazság megragadásának lehetősége a csendes szemlélődésben rejlik és abban, hogy képessé váljunk lezárásokra, legyen szó bármiről is az emberi életben. Aki nem hal meg kellő időben, azzal akár rossz dolgok is történhetnek. Persze, ez erős leegyszerűsítése a filozófiai valóságnak, ennél lényegesen összetettebb a 21. századi ember objektív megélése a mindennapokat illetően. Az idő gyorsulása egy temporális gátszakadás, ahol semmi sem úgy fejeződik be, ahogy a személy ezt várná, gondolná, akarná. "Ahol az idő minden ritmusból ki esik, ahol tartás és irány nélkül a szabadba vész, ott minden kellő és jó idő is el tűnik. ... Az idő szétesése a meghalást kimúlássá szórja szét." Hogy halhatna meg valaki időben, ha élni sem tud időben? (Nietzsche, Heidegger tanai)
Az időt fel lehet ruházni tulajdonságokkal: az idő szereti a rendet, igazságot szolgáltat, helyreállítja a rendet és bünteti az ellene vétkezőt, örökké biztosítja a tartós jelent - szemben a történelemmel, amely nem ismeri ezt a jelenséget. A történelem lineáris, mindig siet valahová és sosem örök, ami egyszer kialakult, hanem elbukik, újra előbukkan, mint a búvó patak. Az idő immár nem sors, hanem terv. Csoda-e, ha az ember elveszíti a természetes szemlélődésbe vetett hitét? A gyors információk kora pont-időnek egyszerűsítette le az időt, ahol a pontok között üresség tátong: semmit sem érőnek érzi a kor embere azt a formációt, ott nem történik "semmi," értsd, semmiféle szenzáció, ezeket a részeket unalmasnak, vagy fenyegetőnek érzik az alanyok. Mit csinál a kor pénzt keresni kívánó rétege? Felgyorsítja a szenzációkhoz való jutás időtartamát. Próbáld csak meg kivonni magad belőlük - ami a nehézsége ellenére egyáltalán nem lehetetlen -, és meglátod, hogy újra színe-szaga lesz az időnek.
Mit tehet az ember, hogy ne abban az egy mondatban legyen összesűríthető az élete halála után, miszerint született, élt és meghalt? Szemlélődjön. Engedje át magán az időt. Töltse néha haszontalanul a napját, amikor csak figyel és olyan apróságokra döbben rá, hogy végül is mindenkinek egyenlő idő jut a földön, embernek, állatnak, növénynek, csak ők más ritmussal bírnak. Egyenlők vagyunk, cselekedjünk hát ennek megfelelően. Erre a meggyőződésre jutott így vagy úgy valamennyi filozófus is, akik neve feltűnik a kötetben, hogy legyőzhessük az időzavart. A tétlenség ünnepe nem munkaszüneti nap.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Byung-Chul Han (1959) dél-koreai születésű, az 1980-as évek óta Németországban élő filozófus, kultúrteoretikus, aki Freiburgban és Münchenben tanult filozófiát, német irodalmat és katolikus teológiát. Han rövid, esszéisztikus írásaiban korunk filozófiai-szociológiai alapozású kritikai elemzésére vállalkozik: könyveiben többek között a kiégés, az önkizsákmányolás, a pszichopolitika, a digitalizáció kérdéseivel, a szépség fogalmának átalakulásával foglalkozik. Műveit több mint húsz nyelvre fordították le.
Megjegyzés küldése