Nyáry Krisztián Itt kávéztak ők című könyve egy izgalmas és olvasmányos időutazás a magyar irodalom és kultúra kávéházi korszakába. A kötet középpontjában nem csak a híres írók, költők és gondolkodók állnak, hanem azok a kávéházak, amelyek évszázadokon át nemcsak szórakozóhelyek, hanem szellemi műhelyek, eszmei csataterek és inspirációs források voltak.

New York Kávéház, Budapest

„Kávéház nélkül nincs irodalom” – írta Márai Sándor egykor, a könyv pedig éppen erre a gondolatra épít: a 19. századtól a 20. század közepéig a magyar írók, költők és művészek számára a kávéház nem csupán találkozóhely, hanem a szellemi élet központja volt. A kötet színes illusztrációk, személyes történetek és a helyszínek leírásán keresztül kelti életre ezt a letűnt világot.

A könyv bemutatja, miként váltak a kávéházak olyanokká, mint a Pilvax vagy a Centrál: információ- és eszmeáramlási központokká, amelyekben Petőfitől Kosztolányiig a közélet szereplői vitatkoztak, alkottak, híreket gyűjtöttek. Ez a kötet tökéletes arra, hogy átélhessük milyen lehetett ennek a kávéházi közösség tagjának lenni: a polgári szabadság iskolája volt ezeknek a helyeknek.

Számos jó sztori akad a könyvben, az egyik ilyen a "Javító kávé" legendája, amely  a Japán kávéházból származik. A javító kávé intézménye lehetővé tette, hogy a nélkülöző művészek - mint József Attila - hó végén is órákig üldögéljenek egyetlen ital árán. Egyszer, amikor Attila rendelt egy kávét és tejes habot sem kért, a tulajdonos, Kraszner Menyhért, titokban megrendelt neki további italokat, mert tudta, a költő nem fogad el jótéteményt, de mégis segíteni akart rajta. Ez a gesztus később hálás versben öröklődött meg a költő részéről: „Kraszner Menyhértnek, aki Pestre Japánt varázsolt…”

Egy másik sztori - ami nem ilyen vidám - a Paradicsom kávéházhoz kötődik, ahol Berzsenyi Dániel Kölcsey kritikájával szembesült. Berzsenyi nem irodalmi vitáért ment oda, hanem Bihari János cigányprímás zenéjét akarta hallgatni. Kölcsey azonban hamar durva kritikát írt a magyar nótákkal foglalkozó kötetéről. Persze nem mindenki fogadja jól a kritikát. A sértett Berzsenyi éveken át készült viszavágni, de aztán végül leállt a versírással.

Szeretem Nyáry köteteit, mert érdekesek, színesek, részletesek. Ebben a kötetben térképszerűen mutat be húsznál is több kávéházat a New Yorktól a Bucsinszkyig, és érzékelteti, hogy minden hely saját atmoszférával, vendégkörrel és szokásokkal bírt. Minden oldalról árad a kulturális örökség a barátságoktól a veszekedéseken át a mindennapi lét romantikájáig.

Ha szereted a nosztalgikus hangulatot, az irodalomtörténetet vagy csak elülnél képzeletben egy régi pesti kávéházban Adyval, Kosztolányival vagy Tersánszkyval, akkor ez a könyv neked való. Van benne tárgy (meglepő módon a kávé) és élet. Emberek, akik pletykáltak, vitatkoztak, alkottak. Ajándék magunknak és bárkinek, aki szereti a kultúrtörténet könnyed, mégis mély olvasmányát. Ha pedig az időd engedi, akkor ülj be valamelyik ma is működő kávéházba, hogy még jobban magával ragadjon az élmény.

A könyvet a Corvina Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet ezúton is köszönünk!

Többet szeretnél megtudni a könyvről?

Kattints a képre és rendeld meg kedvezményesen a kiadótól!

Kövess minket a Facebook-on is!

Romák sorsa a holokauszt idején

Így ettek ők - magyar írók és ételeik

Így szerettek ők 3.