Nem ér a nevem

Van-e megkülönböztetés női és férfi drámaírók között? Naná, hogy van! Mit lehet tenni a jelenben ez ellen, és mit lehetett tenni a 16. században az érvényesülés érdekében? Shakespeare műveit valóban mások írták, ő csak a nevét adta hozzájuk? Ezekről szól Jodi Picoult Nem ér a nevem című regénye.


KÖNYVAJÁNLÓ
NEM ÉR A NEVEM

Szerző: Jodi Picoult
Fordító: Novák Petra
Kiadó: Athenaeum Kiadó

Van-e megkülönböztetés női és férfi drámaírók között? Naná, hogy van. Mit lehet tenni a jelenben ez ellen, és mit lehetett tenni a 16. században az érvényesülés érdekében? Shakespeare műveit valóban mások írták, ő csak a nevét adta hozzájuk? Ezekről szól Jodi Picoult Nem ér a nevem című, két idősíkon játszódó regénye.

A jelenben Melina Green azzal a szándékkal jelentkezett a Bardra, hogy színész lesz, de tanulmányai során rádöbbent arra, hogy ennél létezik ennél jobb hivatás is: ha ő adja a szavakat a színész szájába. Professzora, akinél a drámaírást tanulja, bíztatja, hogy folytassa a diplomázás után is a fenti tevékenységet, de Melinának nincsenek illúziói: New Yorkban kezdő írók nem tudnak megélni csak drámaírásból. Ráadásul a prof szerint a lány kivételesen jó drámaíró, de művei érzelmileg sterilek. Ha nem így volna, hangsúlyozza a szakember, akkor Melina a kiváló írók sorába tartozna. Nem elég csak jól írni, azt is be kell bizonyítani a nézőknek, hogy a darab mögött álló alkotó kitette eléjük a vérző szívét. Melina azonban védi magát: kisvárosi zsidó családból származik, anyja korán meghalt, apját még anyja halála előtt elnyelte a bekövetkező gyász, így aztán már kislányként megtanulta, hogy vissza kell húzódni, csak nem feltűnést kelteni. Melina Greennél kevésbé senki sem ismerte Melina Greent. A prof viszont azt akarja, hogy egy pályázatra olyan alkotást írjon, ami... sebezhetővé teszi. Melina megírta, de a pályázatokat elbíráló külsős nagyon lehúzta a történetet. Ezek után a professzora, aki eddig jelesnél rosszabb jegyet semmire sem adott, hármassal honorálta szakdolgozatát: Melina így nem kaphat mentori ajánlást, anélkül pedig keserves élet vár rá a művészi és színházi világban. Nos, a regény legelején járunk, hogyan tovább? Talán segítséget nyújthat neki apja családfakutatásának eredménye, miszerint Shakespeare korában az egyik őse, Emilia Bassano már akkor versesköteteket jelentetett meg, amikor még nőknek tilos volt nyilvánosan publikálni.

Emilia Bassano több évszázaddal korábban él Melinánál, apja halott, anyja nem tudja eltartani, más nemesi családhoz szegődve tengeti életét, Emilia pedig hányódik rokonai között. Megtanul színlelni, nem problémát okozni senkinek sem, hogy valahogyan túlélje a gyermekéveket anélkül, hogy valaki ki akarná rakni a családjául rendelt kapcsolatokból. De mégis kirakják, eladják a családjának biztosított előnyökért: előbb egy jószándékú, gyakorlott kurtizánhoz kerül, aki megtanítja neki, hogy a teste fegyver, ahogy azt is, hogy ha valamit el akar érni, azért meg kell küzdeni, hogy elvehesse magának. Emilia hamar rájön, hogy a valódi erő a kitartásban rejtezik, hogy a rosszban is meglássa a jót vagy a lehetőséget a továbblépésre. Hogy lesz belőle Shakespeare szonettek Fekete Hölgye?

Mi a fontosabb az alkotó számára? A művészet vagy az elismerés? És a kritikusok? Mi lenne, ha el és felismernék, valamint tényként kezelnék azt, hogy amennyiben valami nem nyeri el a tetszésüket, az még nem alap az objektivitáshoz, a darab célja nem az, hogy nekik tetszen. Női sorsok, az alkotás öröme kontra elismerés témaköre, diszkrimináció az elbírálások során, legyen szó több száz évvel ezelőttről vagy a jelenről. Mindegy, hogy a 16. századi női drámaírókról vagy a 21. század hasonló témában alkotóiról ejtünk szót. Feminizmus, szörnyű igazságtalanságok, abúzus, van itt minden, amit akarsz. 

A szerző alapos kutatás után vágott bele a regénybe, érdemes elolvasni az utószót is. Emilia Bassano létező személy, a regényben vele kapcsolatban leírtak nagy része valóban meg is történt, az események citálása során Jodi Picoult csak kevés helyen engedett a fikciónak. Belenyúlt Shakespeare hitelességi kérdéseibe is, amelyeket izgalmas oldalak sokaságán keresztül elemez. Akár igaza is lehet. bár innen a dolgozószobám mélyéről ezt nem én vagyok hivatott eldönteni, pláne, hogy Shakespeare drámáit sem kedvelem, ember engem még nem látott őt olvasgatni, miután megnéztem néhány művét filmen vagy színházban. (Nem dicsőség, nem is szégyen, puszta tény. Szerintem.)

Számomra ez az első olyan munka Jodi Picoult alkotásai közül, amelyeket nemcsak érdeklődéssel, hanem örömmel is olvastam el. A szerző legtöbb munkája fiatal felnőtteknek vagy útjukon elakadt embereknek szól, kisebbségnek, diszkriminációtól sújtottaknak vagy ezekre érzékenyeknek, a legtöbbje számomra tanmeseszerű, azokat pedig - dacára a mindig remek cselekményvezetésnek és a téma időszerűségének - sosem kedveltem. Elolvastam mindig, mert hát Jodi Picoult az Jodi Picoult, de na. Ez most számomra igazi örömolvasás volt!

Szerintem olvassátok ti is!

Fülszöveg

Két ​nő, egyikük a Shakespeare-drámák valódi szerzője, másikuk egy napjainkban alkotó, kezdő amerikai drámaíró. Évszázadok választják el őket egymástól, mégis mindketten egy férfi neve mögé rejtőznek, hogy hallathassák a hangjukat.

1581-ben Emilia Bassano a királyi főkamarás szeretőjeként jól ismeri a londoni színházakat, így megtalálja a módját, hogy a titokban írt műveit színpadra vigye. A világ legkiválóbb színpadi remekműveinek írója azonban nagy árat fizet azért, hogy megvásárolja egy férfi nevét, mert ezzel a sajátját kiírja a történelemből.
Napjainkban Melina Green papírra veti legújabb színdarabját, amelyet az Erzsébet-kori felmenője, Emilia Bassano ihletett. Melinának nőként, négyszáz évvel később egészen más nehézségekkel kell szembenéznie, a színházi világ azonban továbbra is a férfiak terepe. Vajon Melina – Emiliához hasonlóan – hajlandó lemondani a szerzőnek járó elismerésről, csak azért, hogy színpadon láthassa a művét?
A két nő küzdelmes sorsát bemutató regény magával ragadó történet ambícióról, bátorságtól és vágyakról, amely arra a kérdésre keresi a választ, milyen áldozatot képes hozni egy nő azért, hogy az életműve tovább éljen, még azon az áron is, ha a neve örökre feledésbe merül.


Jodi Picoult világhírű amerikai bestseller-író. 2018-ban Jeff Bezos és Michelle Obama mellett a világ tíz legbefolyásosabb személyiségévé választották a Princetoni Egyetemen végzettek között. Eddig megjelent huszonöt regényével (többek között: A nővérem húga, Elrabolt az apám, Szívverés) számos díjat nyert, kötetei világszerte rendszeresen vezetik az eladási listákat.


Picoult három gyermekével, férjével és kutyájával egy New Hampshire-i kisvárosban él.

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak!
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!
A képek a kiadó oldalairól származnak.

Termékadatok
Cím: Nem ér a nevem
Eredeti cím: By Any Other Name
Szerző: Jodi Picoult
Fordító: Novák Petra
Kiadó: Athenaeum
Oldalak száma: 560
Megjelenés: 2024. szeptember 19.
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635434459
Méret: 215 mm x 135 mm
Share:

Megjegyzés küldése

Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes