Könyvajánló - Carlo Rovelli: Fehér lyukak
A Hét rövid fizikalecke szerzője lenyűgöző utazásra hív a fehér lyukak világába.
„Kutatásaim néhány éve a fehér lyukakra, a fekete lyukak megfoghatatlan kistestvéreire összpontosulnak. Ez a könyvem most a fehér lyukakról szól. Megpróbálom elmagyarázni, hogyan épülnek fel az égbolton százával látható fekete lyukak. Mi történik e különös csillagok peremén, a horizonton, ahol az idő már olyannyira lassulni látszik, hogy szinte megáll, a tér pedig mintha szétszakadozna. Aztán megyünk még lejjebb, még beljebb, a legbelsőbb régiókba, egészen odáig, ahol szétolvad az idő és a tér. Odáig, ahol mintha visszapattannánk az időben. Odáig, ahol a fehér lyukak megszületnek.”
Carlo Rovelli (1956) olasz elméleti fizikus. Hazáján kívül az Egyesült Államokban, Franciaországban is dolgozik. Jelenleg a marseille-i egyetemen működő Elméleti Fizikai Központ kvantumgravitációs kutatócsoportjának vezetője. 2019-ben a Foreign Policy beválasztotta a 100 legmeghatározóbb globális gondolkodó sorába.
Carlo Rovelli könyve, a Fehér lyukak, valódi kalandra hív az univerzum egyik legrejtélyesebb és leglenyűgözőbb jelenségeinek világába. Rovelli, aki a modern kvantumgravitáció egyik legkiemelkedőbb alakja, nem csupán a tudományos tényeket tárja fel, hanem egyedi stílusban, érthetően és olvasmányosan nem csupán megmutatja, hanem átéli velünk azokat a mély összefüggéseket, amelyek a fekete és fehér lyukak mögött rejtőznek. Munkásságát jellemzi a fogalmak egyszerűsítése és a tudományos komplexitás humánus földolgozása, így a laikus olvasó számára a legbonyolultabb kérdések is érthetővé válnak.
A könyv első bekezdéseiben Rovelli a fekete lyukak titokzatos világát tárgyalja, ahol az általános relativitás elmélete szerint a tér és az idő annyira összefonódik, hogy egy fekete lyuk peremén az idő „lelassul”, a tér pedig olyan mértékben görbül, hogy szinte szétesik. Ez a téridő-elfordulás a legfrissebb kutatások szerint is igazolható, különösen a LIGO-detektorok által mért gravitációs hullámok révén. (LIGO - Laser Interferometer Gravitational-wave Observatory, a világ legérzékenyebb interferométerei) Rovelli ebben a szakaszban a szupermasszív fekete lyukak szerkezetét vizsgálja, amelyeknél a tér és idő határai valóban elmosódnak, és olyan kérdések merülnek fel, mint hogy mi történik, amikor ezeket a titokzatos objektumokat valójában megfigyeljük.
Az olvasót ezután a kvantumfizika felé vezeti, ahol a klasszikus fizika fogalmai újszerű értelmet nyernek. Rovelliről ismert, hogy munkássága a kvantumgravitáció területén – különösen a kvantumgravitációs hurokelméletében – nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a tér és az idő nem abszolút. Ebben a kontextusban felmerül a kérdés: vajon a fekete lyukak belső szerkezete miként változik, ha a kvantumhatások érvényesülnek? A tudományos közösség jelenleg is kutatja, hogy mi a fekete lyukak végső sorsa, esetleg a „lyukak” átmeneti állapotok, vagy éppen visszafordíthatatlanok, ahol az idő megáll és újraindul, talán fehér lyukakként jelennek meg a univerzumban.
Rovelli ebben a köteteiben külön hangsúlyt helyez a fekete és fehér lyukak kapcsolatára. A fehér lyukak a tudományos spekulációk szerint az ellenkezői a fekete lyukaknak: olyan csillagászati objektumok, amelyekből semmilyen anyag vagy információ nem hagyja el a határaikat. Ez egyrészt ellentmond a klasszikus fizikai törvényeknek, másrészt olyan kérdéseket vet fel, mint mi történik, ha egy fekete lyuk a kvantum hatások miatt „kiürül”, és vajon nem léteznek-e olyan mechanizmusok, amelyekben a két típus összeér, az egyik a másikból „születik”. A legfrissebb kutatások szerint ilyen folyamatként fogalmazódnak meg az elméletek, amelyek segítségével a fizikusok próbálják összeegyeztetni a kvantumfizikát és az általános relativitást.
"Kívül semmi sem történik. De a fekete horizont, akárcsak Gandalf, fehérré változott."
A könyv egyik csúcspontja Rovelli ismert stílusában a tér és az idő „széttépésének” leírása, ahol a fekete és fehér lyukak belső régióiba lépünk be. Ezek a helyek úgy viselkednek, mintha az idő időgépként működne, ahol a múlt, a jelen és a jövő összemosódik. A kvantumgravitációs kutatások szerint a fehér lyukak lehetnek az univerzum „vele született” részei, talán éppen egy fekete lyuk átalakulásának végállomásai. Rovelli fogalmazásában ez az elmélet a kozmosz hatalmas, összekapcsolt hálózatának csodálatos műveleteit tárja fel, ahol az idő nem univerzális, hanem relatív és folyamatosan változik.
Az egyik legmélyebb gondolat, amit Rovelli megfogalmaz, a téridő kvantum-szerkezetének létezése, mely szerint az univerzum valójában egy folyamatosan „álló” háló. Ezáltal a fekete és fehér lyukak, amelyek ilyen hálók részei, nem misztikus, hanem tudományosan mérhető valóság lehetőségei. Nyitott kérdések azonban továbbra is fennállnak: hogy mi történik a lyukak számára elérhetetlen, belső régiókban, s vajon léteznek-e olyan természetes mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik a fehér lyukak keletkezését vagy működését az univerzumban?
"Sok-sok évvel ezelőtt, amikor egyedül utazgattam indiában, hosszú órákig összenyomorodva és rázkódva zötykölődtem egy lepukkant, emberekkel és állatokkal a valószerűtlenségig túlzsúfolt távolsági buszban, amely a perzselő hőségben döcögött a végtelen tájban, egy fehér tunikába öltözött, szégyenlősnek tűnő indiai kisfiú préselődött hozzám, ő is rázkódott a buszon. Eltelt jó sok idő, mire elővigyázatosan megszólított, hogy kérdezhet-e tőlem valamit. Teketória nélkül nekem szegezte a kérdést: milyen utat választottam, hogy eljussak istenhez? Erre persze nem tudtam válaszolni. Talán ma, ennyi év után, tudnék neki mondani valamit.
Az élet értelme egy hajlott korú sziú indián szerint az, hogy énekekkel forduljunk minden dologhoz, amellyel csak találkozunk.
Ez az én énekem a fehér lyukakhoz."
Rovelli egy filozófiai kérdést is felvet: talán nem is léteznek különálló fekete és fehér lyukak, hanem az univerzum folyamatos ciklikus változásának részei, ahol minden vég egyben egy új kezdete. Ez az érzékelés összekapcsolódik a legmodernebb kutatásokkal, amelyek szerint a kozmosz nem egy lineáris történet, hanem egy végtelen körforgás, ahol a tér és idő árnyék- és színházaiban találkozunk a legmélyebb titkokkal.
"Amikor írok, két olvasó jár a fejemben. Az egyiknek fogalma sincs a fizikáról. Vele igyekszem megértetni ennek a kutatómunkának a varázsát. A másik mindent tud: neki új perspektívákat igyekszem nyújtani. A lényegre koncentrálok mindkettőjük kedvéért. Aki semmit nem tud a fizikáról, azt, gondolom, csak a lényeg érdekli, pusztán felesleges koloncnak érzi a részleteket. Aki meg ismeri őket, az nyilván nem akarja újból mindet végighallgatni. Így azután nem elégítem ki – olykor még fel is bosszantom – a köztes kategóriát: azokat, akik ezt-azt ismerik ezekből a dolgokból, bár annyira nagyon még nem mélyedtek el bennük. A fizika szakos hallgatók például. A legrosszabb kritikák éppen tőlük érkeznek. Érthető módon. Kihozza őket a sodrukból, hogy látják: a fáradságosan elsajátított részletek kimaradtak. De még inkább az, hogy a dolgokat másképpen mutatom be, mint azok a szent könyvekben benne foglaltatnak. Elnézést kérek ezektől az olvasóimtól..."
Carlo Rovelli könyve nem csupán egy tudományos értekezés, hanem egy egyedi közvetítő a makro- és mikroszkópi világ között, egy ihlető utazás a tudomány határán. Egy olyan mű, amelyben az egyedi stílusával tárja fel a világegyetem csodáit, és amelyben a fekete és fehér lyukak arenáján keresztül megérthetjük saját lényegünket is. A könyv olvasása után másképp nézünk az égre, mert tudjuk: minden elmélet mögött egy elbűvölő, összetett és végtelenül izgalmas világ rejlik, amit Rovelli szavain keresztül érinthetünk meg legmélyebben.
Köszönöm a lehetőséget a Park Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Megjegyzés küldése