Könyvajánló - Harlan Coben: Úgyis megtalállak
David és Cheryl Burroughs igazi áloméletet éltek hároméves fiukkal, Matthew-val, amikor a tragédia lesújtott a családjukra. Most, öt évvel a szörnyű éjszaka után Cheryl újraházasodott, David pedig életfogytiglani börtönbüntetését tölti fiuk brutális meggyilkolása miatt.
David maga is hiszi, hogy bűnös. Összetörten, sorsába beletörődve tengeti napjait a fegyházban, ám egy nap meglátogatja volt sógornője, Rachel, és hoz magával egy fényképet, amely felrázza a férfit a fásultságból. A kép egy vidámparkban készült, a háttérben pedig egy fiú látható, arcán ismerős, jellegzetes anyajeggyel… és bár David és Rachel tisztában vannak vele, hogy lehetetlen, mégis mindketten tudják. Tudják, hogy a fiú a képen Matthew, és még mindig él.
David kockázatos és gyötrelmes szökési tervet eszel ki, és elhatározza, hogy megteszi a lehetetlent – kijut a börtönből, megmenti a fiát, tisztázza a nevét, és kideríti, mi is történt valójában. De vajon sikerül-e elegendő ideig elkerülnie az FBI kopóit, hogy felfedhesse a megdöbbentő igazságot?
Az eredeti borító egy részlete
Gyors, fordulatokkal és bűnnel teli, sötét krimi ez - mint Harlan Coben oly sok története. Emlékszem, sok-sok évvel ezelőttig - nagyjából 2005-ig - úgy gondoltam, a krimi nem az én műfajom. Találkoztam Agatha Christie, Sir Arthur Conan Doyle klasszikus krimijeivel, sőt, még a megboldogult filléres magyar szocreál elnagyolt, szörnyű krimikezdeményeivel is - és egyik sem tetszett. Hozzáteszem a klasszikus krimiket filmben nagyon szeretem, én mint kiderült, hangoskönyvben is fogyasztható, amikor valami mást csinálok közben, pl. festek, puzzlezom vagy játszok, de önmagában olvasni számomra unalmas. Aztán egyszercsak a közös folyosói könyvespolcon láttam egy könyvet, aminek a címe is, a borítója is magára vonta a figyelmemet: a régi, megboldogult Kelly Kiadós kötet, Az ördög játszótere c. regény volt Harlan Coben tollából. Az ötletes papírborító, rajta a törött fehér léckerítéssel valahogy megfogott. Kerülgettem egy darabig, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat, ezért egy váratlanul egyedül töltött esős, borongós hétvégén - 15 éves koromban levettem a könyvet a polcról.
Onnantól datálom a krimik szeretetét, sőt, azóta egyik kedvenc műfajommá nőtte ki magát, legalábbis a modern/skandináv krimik. Az ördög játszótere azóta kapott egy Netflix-sorozatot is Az ártatlan címmel, és ugyanezzel a címmel megjelent ismét magyarul, immár a Jaffa Kiadó gondozásában. Bevallom, a sorozatot azóta sem sikerült megnéznem, mert nem tetszik, hogy teljesen áthelyezték a történetet spanyol földre, pedig ennél a kötetnél fontos "szereplő" ha úgy tetszik a tipikus agglomerációs amerikaiság. Az ördög játszótere, vagy Az ártatlan, ha úgy tetszik, azóta is az egyik kedvenc könyvem, bár számtalan jobb krimit olvastam már, még magától Cobentől is, mégis, ez volt az első, ezért különleges helye van nálam.
Az Úgyis megtalállak kicsit modernebb, kicsit sötétebb formában, de éppen ezt a történetet idézte vissza bennem: az ártatlanul, gyilkossággal megvádolt férfi, aki ezzel tönkretette a családját, bár eleinte ő maga is úgy hiszi, hogy a büntetése jogos. Ám aztán megszökik, mert ártatlan, de a rendőrség úgysem hinne neki - és még valami sötét erők is a nyomába erednek a törvény ereje mellett. Persze mások a körülmények, más a háttér, de mégis időről időre a számomra szép emlékű történet bukkant fel a sorok között, és ez nagyon jó élménnyé tette az olvasást.
Davidet azzal vádolják - sőt, ő maga is biztos benne -, hogy brutálisan meggyilkolta a kisfiát. Jogos börtönbüntetését tölti, ám aztán egy nap meglátogatja őt volt feleségének a testvére, és egy fényképet mutat neki, amelyen egy kisfiú látható, arcán ugyanazzal a jellegzetes, felismerhető anyajeggyel, mint ami az ő fiának volt. Innen indul a történet, ami egy percre sem lassít, nem áll meg, pörög - David megszökik, de nem csak az igazságszolgáltatás van a nyomában, hanem mások is. A hajsza rendkívül pörgős, és mindig épp csak egy pillanaton múlik, hogy nem kapja el valamelyik oldal - és ennek a lassúságnak, már a szökés, menekülés lassúságának is megvan a maga oka.
Coben egy jól működő, nagyon gyors, jó kikapcsolódást és izgalmakat nyújtó kötetet tett le az asztalra, a tőle megszokott stílusban. A végkifejlet kitalálható, de ez semmit nem von le az élvezhetőségéből. Nem mindegyik kötete sikerül ilyen jól, sőt, az utóbbi időben már kezdtem tartani tőle, hogy vagy Coben változott számomra túl sokat számomra kevésbé jó irányba, vagy az én ízlésem változott túlságosan sokat (utóbbi mondjuk igaz), mert egyszerűen nem adták az újabb kötetek azt, amit megszoktam tőle. Jó volt, pörgős, érdekes felvetésekkel és alapötletekkel, mégis egy ügyes iparosmunkának éreztem csak - egynek jó, de semmi eszméletlen magasság vagy hatalmas mélység. Nos, az Úgyis megtalállak bebizonyította, hogy Coben tud még olyat alkotni, ami teljesen magával ragad.
Az amerikai szerzőnek számtalan kötete jelent már meg, és újabban a Netflix készít több könyvéből is minisorozatot. Remélem, ebből is készül majd, ezt szívesen megnézném.
Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Megjegyzés küldése