A bántalmazó árnyékában - A terapeuta esetei

Könyvajánló - Szirtes Lili: A bántalmazó árnyékában

Hogyan ​szerezhetjük vissza az életünket bántalmazás után?
A munkájában sikeres, párkapcsolatban élő harmincas Olivérről senki nem gondolná, hogy gyermekkori bántalmazás áldozata. Egy váratlan esemény felszínre hozza azokat az évtizedeken át elnyomott, szörnyű emlékeket, amelyek még előtte is rejtve voltak. A trauma újraélésével a férfi élete megtorpan. A megrázó, ugyanakkor felszabadító felnövéstörténet bemutatja, miként lehet kitörni a szégyen köreiből, felkarolni a bennünk élő gyermeket, meggyászolni és újraalkotni az elveszett pozitív jövőképet. Szirtes Lili tanácsadó szakpszichológus érzelemszabályozó gyakorlatok és a modern traumaterápiák egyik leghatékonyabb és leginkább kutatott módszertana, az EMDR bemutatásával enged betekintést a múlt traumáival való megküzdés folyamatába.


„Nem csupán megérint, őszintén lenyűgöz, amikor a klienseim úgy beszélnek a tapasztalásaikról, mintha növekedésnek indult volna bennük egy öngyógyító személyiségrész. Óriási értéke ez a folyamatnak, mert azt mutatja, a kliens kezd elfogadással, együttérzéssel fordulni önmaga felé a szégyen, a bűntudat, a magával szembeni harag és csalódás mérgező érzései ellenében.”

„Erős szakmaisággal, mély együttérzéssel és nagy odafigyeléssel megírt kötet, amit az elejétől áthat az a meggyőződés, hogy a trauma feldolgozható. Olivér története a gyermekbántalmazás témája, a traumaterápia és az EMDR módszere iránt érdeklődőknek egyaránt hasznos olvasmány.”
Gyurkó Szilvia, gyermekjogi tanácsadó

Mi történik a terápiás rendelő zárt ajtaja mögött?   
Még ma is sokan hiszik, hogy aki pszichológushoz jár, az őrült vagy gyenge. A terapeuta esetei köteteiben egy-egy pszichoterápia történetét követhetjük nyomon az első találkozástól a lezárásig. Miközben betekintést nyerünk a terápia folyamatába és a különböző módszerek működésébe, megérthetjük, hogyan segít a pszichoterápia teljesebb életet élni. A rendkívüli szaktudással és empátiával megírt esetek olyan, mindnyájunkat érintő élethelyzeteket mutatnak be, mint a felnőtté válás, a párkapcsolati problémák, az életközepi válság, a betegséggel való küzdelem vagy a gyász. A szakemberek és laikus olvasók számára egyaránt érdekes kötetekben nemcsak egy-egy személyes sors bontakozik ki előttünk, hanem a terapeuta gondolkodásmódját is megismerhetjük.    

A HVG Kiadó sorozatában, A terapeuta esetei köteteiben klinikai szakpszichológusok, pszichológusok, pszichiáterek és terapeuták mesélnek egy-egy kliensük esetéről, természetesen megváltoztatva néhány körülményt, hogy felismerhetetlen legyen a történetből - de a főbb történések változatlanok. Az ő esetén keresztül mutatják be egy-egy módszer hatásosságát, de fény derül a kötetekből a belül zajló folyamatokra is.

Ebben a kötetben megismerjük Szirtes Lilit is, mint terapeuta, megismerkedünk a módszereivel és azzal, mit tart leginkább fontosnak egy terápiás kapcsolat során. Mert ne feledjük: ebben a munkában elengedhetetlen, hogy kialakuljon egyfajta emberi kapcsolat terapeuta és kliens között, akik oda-vissza hatással vannak egymás életére és szemléletére. Ezért - ahogy azt Szirtes Lili is nagyon helyesen többször is kiemeli - rendkívül fontos a szakember számára is az önismeret, önreflexió és akár a csoportos, akár az egyéni szupervízió. Sajnos Magyarországon szakmailag kevéssé ellenőrzik a különféle segítő szakembereket, nem kötelező sem a szupervízió, de még arra sincs semmiféle mód, sőt, leginkább akarat, hogy ellenőrizzék, hogy karrierjük elején és tanulmányaik alatt ők maguk részt vesznek-e terápián, ami elvileg kötelező lenne. Éppen ezért mindig nagyon üdvösnek tartom, ha egy terapeuta ennek a fontosságáról és a személyes tapasztalatairól mesél. 

Emberi kapcsolatok során mindkét fél hat a másikra, és ez egy terápiás ülés során ráadásul fokozottan igaz. Nagyon tetszett, ahogy Szirtes Lili egy-egy ülés eseményeinek ismertetése után arról írt, hogy hogyan vizsgálta meg magában, hogy Olivér szörnyű története hogyan hatott rá, hogy milyen kép alakult ki benne róla, Emmáról, az édesanyjáról, a nagymamájáról és a volt nevelőapjáról, és vizsgálta azt is, hogy ez a kép mennyire a saját szüleménye, vagy mennyire az elbeszélő nézőpontjából vetített kép. 

Olivér egy sportos, a testi és lelki egészségével egyaránt foglalkozó sikeres harmincas férfi, aki közel egy éve él boldog párkapcsolatban. Nemrégiben váratlanul elhunyt volt nevelőapja, akivel már hosszú évek óta semmi kapcsolata nem volt. Egy napon az édesanyjának segített, rendezték a hagyatékát a férfi lakásában, és ahogy egyre több és több ismerős tárgy jött szembe, ahogy pakolták a ruháit, és megérezte azok szagát, valami elemi rosszullét fogta el Olivért. Attól az estétől kezdve sűrűn voltak rémálmai, feszült lett, ami rányomta a bélyegét a párkapcsolatára is, és folyamatosan emlékbetörései voltak: rájött, hogy gyerekkorában a nevelőapja többször is szexuálisan zaklatta, megerőszakolta, de ezt az emléket az elméje eddig elnyomta magában, nem volt tudatos, ám a szagok és ismerős látványok hatására előjött, folyamatosan újra- és újraélve a történteket. Nem ritka, hogy az ilyen erős traumák, amelyek bántalmazáshoz, visszaéléshez kapcsolódnak, akkor törnek ismét felszínre, amikor már végleg megszűnik a fenyegetés, amikor a bántalmazó már semmilyen módon nem tudja bántani az áldozatot. Ahogy az ilyen elnyomott, szinte elfeledett, de a zsigerekbe beivódó tapasztalatok és emlékek is sokszor egy ismerős közeg hatására jönnek elő, és ebben rendkívül fontos a szaglás. 

Emma, Olivér párja megértő, és elég építő kapcsolatban élnek, ám az ostor mégis sokszor rajta csattan: a férfi hirtelen hangulatváltozásai, az egyébként rá nem jellemző dühös, agresszív reakciói, és a szexuális életükben jelentkező problémák is. Olivér ezért is és saját maga miatt is keresi fel a szakembert, hogy segítsen neki feldolgozni ezt a gyerekkori traumát. 

Nagyon megrendítő és megrázó az, hogy hogyan távolodik el a barátaitól emiatt, az a két ember, akinek elmondta, mi történt vele, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Nagyon szomorú, hogy egyszerűen nem tudjuk, hogy álljunk hozzá egy emberhez, aki ilyen bántalmazást átélt, nem tudjuk, mit mondjunk, nincsenek rá eszközeink és szavaink, mert ezeket sehol sem tanítják meg, mert ezek nem a közbeszéd részei, mert még mindig szégyen, tabusítás és áldozathibáztatás jellemzi az erőszakot, főleg akkor, ha ez családon belül történik meg. 

"- Ha jól értem, az abúzusról, akkortájt, amikor történt, senki sem tudott. - térek vissza a gyermekkori időszakhoz.
- Nem. De én magam sem. Fogalmam sem volt, mi történik velem, hogy neve is van. Csak azt tudtam, hogy valami nagyon rossz és fájdalmas, amiről soha senkinek sem szabad beszélnem. Így konkrétan olyan lehetett, mintha meg sem történt volna. Pedig utólag összerakva voltak egyértelmű jelei, de mintha körülöttem mindenki szemellenzővel járt volna. Rohadtul gáz. Néha olyan szinten mar belülről, hogy fizikailag fáj. Hogy ennyire láthatatlan voltam.
...
Aligha tudok elképzelni magányosabb alapélményt a láthatatlanságnál. A gyermekkori szexuális bántalmazás kapcsán sajnos gyakran tapasztalható ez. Olivér szavaiban tükröződik annak maró fájdalma, hogy egyedül maradt az erőszak tapasztalatával, hiszen a legközelebbi kötődési személyek, az édesanya és a nagymama nem vették észre, mi zajlik. Fontos megemlíteni, hogy a segítséget nem nyújtó szülő többnyire nem tudatosan vagy rossz szándékból „vak” (de persze néha még az is előfordul). Az a vágy, hogy fenntartsák a családi rendszer (hamis) egyensúlyát, csak a belátás hiánya és a valóság torzítása mellett tud megvalósulni. A gyermek tudattalanul szintén vigyázni igyekszik e kényes egyensúlyra, nem akarja „árulkodásával” felborítani – erre sok esetben kifejezett tiltást, fenyegetést is kap a bántalmazójától."

Ez az eset most, 25 évvel később is rányomja bélyegét az életére, és megerősödik ez az elhagyatottság, láthatatlanság érzése, amikor elmondja az édesanyjának, ám ő hárít és nem hisz neki. 

A terápia az EMDR-módszert alkalmazza, végül sikerrel. De mi is az EMDR? 

Számtalan terápia, módszer és javaslat, eljárás van, amely az erős traumatikus élményeket segít feldolgozni. Az egyik ilyen az EMDR, erről lesz szó bővebben. De mit is csinál az agy, amikor trauma éri? Egyáltalán mi trauma?

Egyrészt trauma, ha egy külső hatás hirtelen változást, sérülést okoz a belső szervekben, testrészeinkben. Ez a fizikai trauma, ami ugyanakkor lelki traumát is okozhat, nem véletlen, hogy egy-egy súlyos baleset után nagyon sokszor nem emlékszünk magára az eseményre. Az agy így próbálja védeni magát attól az élménytől, amely majdnem véget vetett a létének, vagy elviselhetetlen fájdalmat okozott. De trauma a pusztán lelki ok is, pl. egy túszhelyzet, ahol fizikailag nem sérülünk meg, de folytonos életveszélyben érezzük magunkat, és traumát válthat ki gyerekkori abúzus, bántalmazás, elhanyagolás, megaláztatás és egyéb lelki sérelem, bántalmazás is, pl. a csúfolódás.

A fizikai trauma idővel gyógyul, de a lelki nem biztos. Olyan rossz reakciókhoz, félelmekhez, akár fóbiához és pszichikai állapotokhoz, pl. pánikrohamhoz vezethet, ami már nem játék. Még súlyosabb a PTSD, vagyis a poszttraumás stressz zavar, ismertebb nevén a poszttraumatikus stressz szindróma. Tévhit, hogy csak a harcteret megjárt katonáknál jelentkezik a PTSD. Egy nemi erőszakon átesett személyen is és halálközeli élményt átélteken is, de akár egy krízishelyzetben dolgozó orvosnál is megfigyelhetőek a tünetei, legyen akár harctéri orvos, akár egy világjárvány közepén egy olyan, aki nap mint nap életekért harcol, és életeket veszít el, amikor olyan döntéseket kell hoznia, hogy ki kerül lélegeztetőgépre és ki nem, mert nincs elég. De sajnos nem is annyira egyértelmű sem az, hogy mi okozhat lelki traumát, mert nem vagyunk egyformák, sem az, hogy milyen mértékben, vagy hogy kinél hogyan jelentkezik. A visszatérő rémálmok, egy-egy mélyen eltemetett esemény újraélése egy váratlan szituációban, aminek előtörését okozhatja egy hang, egy illat, vagy egy ismerős látvány is, ez az ún. flashback, visszapörgetés, az adott trauma újbóli átélése, az ingerlékenység, álmatlanság, egyéb alvászavar - ezek mind-mind a meglévő trauma jelei.

A feldolgozás egyik módszere az EMDR, vagyis Eye Movement Desensitization and Reprocessing - szemmozgásokkal történő deszenzitizálás (érzékenység megszüntetése) és újrafeldolgozás. A technika első változatát 1989-ben írta le egy amerikai pszichológus, Francine Shapiro. A módszer rendkívül hatékony a hosszan tartó stressz, a PTSD, és a komoly traumák feldolgozásában, melyet mára pszichoterapeuták tízezrei használnak szerte a világban. 

Shapiro felfedezése a véletlennek köszönhető: éppen sétált, amikor gondolatai ismét elég sötét irányt vettek, ám észrevette, hogy amikor a szeme gyorsan ide-oda mozgott valamiféle külső inger hatására, az hatással volt az érzelmeire is. Azonnal tesztelni kezdte saját magán, és egyre nagyobb sikereket ért el, végül a testfázisba bevont több, a vietnami háborút megjárt veteránt, akiket évek óta kezeltek súlyos PTSD-vel. Shapiro eleinte úgy vélte, hogy csupán "figyelemelterelés" történt, azért nem okoz akkora traumát felidézni az eseményeket, mert az agy közben a szemmozgásra is figyelt, de hamar kiderült, hogy a módszer alapjaiban változtatja meg az eseményekhez fűződő érzelmeinket, mert függetleníti és újrafeldolgozza azokat. Így nem csak a tüneteket szünteti meg, hanem magát az állapotot is képes sikerrel kezelni. 

Az agy folyton változtatja az emlékképeket, már a raktározás pillanatában is. Ezért van az, hogy ugyanarról az eseményről hat ember akár hat különböző módon számolhat be - anélkül, hogy bármelyikük is hazudna. Az erős érzelmi traumát okozó események azonban teljesen berögzülnek a tudatunkba, az adott érzelmi reakciókkal együtt, és minden alkalommal ugyanolyan erősen törnek elő, amikor valami inger hatására újraéljük. Ezt az erős félelmet és rögzöttséget szünteti meg sikerrel az EMDR terápia.

Hogyan is zajlik a kezelés?

A páciens felidézi a lehető legnagyobb részletességgel a traumatikus eseményt, külön ügyelve a hangokra, szagokra, az időjárásra, az érzelmeire, az adott pillanatban lévő gondolataira, és elmeséli, mit él át. Eközben azonban az érzékszerveit elterelik az emlékről, ez sokféle lehet, lehetnek vizuális ingerek, hangok, amelyeket eltérő ütemben hall a két füle, vagy akár fizikai eltérítések, véletlenszerű érintések a teste bizonyos részein, és ezek együttese is. Az, hogy egyszerre ennyi inger éri, és közben a traumatikus eseményt is felidézi, általában még több gondolatot, képet, átélt emléket aktivál, sokszor egészen új érzelmeket is. A terápia része, hogy utána mindig megbeszéli a páciens a terapeutájával, hogy milyen új dolgokat fedezett fel az emlékeiben, milyen érzései voltak közben. Minden egyes kezelés alkalmával az adott traumatikus esemény felidézése egyre könnyebb és könnyebb lesz, és az egyéb külső ingerek hatására a páciens hozzáállása teljesen megváltozik, elveszíti az eredeti, sokkoló érzelmeit vele kapcsolatban, az esemény másképp kerül újrafeldolgozásra az agyában. Ezután megszűnnek a korábbi tünetek és viselkedési mintázatok.  

A módszert hazánkban is egyre több terapeuta alkalmazza, Szirtes Lili is ilyen - persze gondos felméréssel, hogy vajon hatásos lehet-e az adott esetben. Van, amikor egy rosszul megválasztott terápiás mód csak mélyít a problémákon, hiszen bár maga a trauma az agyra mindenkinél hasonlóan hat, hasonló idegrendszeri sajátosságok jönnek létre, hasonló reakciók egy-egy helyzetre, azonban az egyéni körülményei, későbbi tapasztalatai, a megküzdési stratégiák és a személyes reziliencia mindenkinél eltérő. 

Lehet, hogy furcsán hangzik, különösen a témát tekintve, hiszen egy gyerekkori, éveken át tartó súlyos abúzusról és annak feldolgozásáról van szó, de nagyon tetszett ez a könyv, különösen azért, mert Szirtes Lili személyes hangja, mély empátiája egyszerűen árad a lapokról, ahogyan az is, hogy szakmailag megállja a helyét, hogy fontosnak tartja a folyamatos képzését és utóvizsgálatát is saját magára nézve az eseteinek, hogy nem riad vissza sem a rendszer, sem a társadalom kritikájától, nem hallgat el problémákat, és rendkívül részletesen kitér a traumák típusaira, a feldolgozási módszereikre, sőt, arra is, hogy mi történik az agyban ilyenkor, és hogyan reagál a társadalom pl. egy-egy eset kapcsán. Hihetetlenül részletes, mégis közvetlen és őszinte látásmódot biztosít, miközben nem hallgatja el saját megrendülését, elérzékenyülését vagy épp meglepetését sem, amikor Olivér személyes történetével és szélsőséges érzelmi reakcióival szembesül. Végig támogatja és egy biztonságos, elfogadó közeget hoz létre számára hogy szabadon felfedezhesse a benne zajló érzelmeket és gondolatokat emiatt a súlyos trauma miatt és az elhagyatottság és láthatatlanság érzete miatt. 

Szirtes Lili tanácsadó szakpszichológus, integratív terapeuta, pszichodráma-asszisztens és EMDR practitioner. Legfőbb érdeklődési területe a traumalélektan és annak a pszichológiai tanácsadásban elfoglalt helye. Szakmai és ismeretterjesztő oldala a Tabutojás, amely tojáshéjon lépkedés helyett nyíltan, párbeszédet ösztönözve közelít tabukhoz és traumákhoz. Szemléletét áthatja az azonos szemmagasságra törekvés, az egyenjogúság képviselete és a folyamatos önképzés. Klienseit magánpraxis keretében fogadja Budapesten és online.

Weboldala: tabutojas.hu, az Instagram oldalát itt találod.

Köszönöm a lehetőséget a HVG Kiadónak, a borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron. Érdemes megnézni A terapeuta esetei sorozat könyveit, mert eddig mindegyik, amit olvastam, mélyreható, szakmai és fontos témákkal foglalkoznak. Ide kattintva elérhető a kiadó weboldalán.



Share:

Megjegyzés küldése

Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes