A tacskó Pradát visel története folytatódik! Isla révbe ért, A Park Avenue ölebei című regényben barátnője, Scout Myers kap központi szerepet, az ő kalandjait és felnövéstörténetét követhetjük. Bár a mű chick lit, mégis, a vége előtt nemsokkal olyan egyszerű igazságokra mutat rá, amelyeknek mélységei sok ember szemét nyithatja fel saját krízishelyzetükben. Fergeteges romkom kutyakedvelőknek!
KönyvajánlóStefanie London
A Park Avenue ölebei
Mancs és New York közösségi-média- és tehetségkutató ügynökség - négy és hat lábbal rendelkező ügyfeleit szolgálja ki: tanácsokkal látják el a gazdikat, hogy kedvenceiket hogyan szerepeltessék a közösségi médiában, márkastratégiát készítenek, és nagy gyakorisággal közvetítőként működnek közre a szponzori szerződéseknél és más lehetőségeknél, emellett folyamatosan állati tehetségeket hajtanak fel reklámokhoz a média számára. Scout a munka operatív részével foglalkozik, találkozókat szervez, a fotózásokat felügyeli, a médiamegkereséseket kezeli, külsős vállalkozókkal, például fotósokkal és állatkozmetikusokkal tárgyal, de az ő felelőssége, hogy az irodából sose fogyjon el a kutyakaja vagy a kávéfőzőjükhöz szükséges kávékapszulák. Isla gründolta össze az ügynökséget, ahová Scout befektette összes spórolt pénzét. Ők ketten barátnők, Scout esetében Isla az egyetlen ember, aki mindig is bízott benne és támogatta őt bármilyen élethelyzetében is.
Egy szerencsétlen baleset után - amikor Scout sampon helyett a tartós festék flakonja után nyúlt, a kutya pedig eszelős rózsaszínű lett a beavatkozás után - szükségük van egy pótkutyára egy nemsokára közelgő médiaeseményre. A lánynak senki más, mint öt éve nem látott férje - Lane Halliday - jut eszébe, akitől nagyon szeretne elválni. Pontosabban a férfi kutyája ötlik fel benne - mert tudja, hogy Lane kiskedvence, a vicces nevű Tündöklő Csillagpor, egyszerűen tökéletes lenne a versenyre. A kutyus egy kincs, jól nevelt és kedves természetű állat, barátságos mindenkivel, akivel találkozik. De öt éve nem látta... mindazonáltal, a férfi az egyetlen reménye, hogy megszerezze a kutyát, és ezáltal a beígért előléptetést. Egyre közelebb kerülve egymáshoz mind a két félben felmerül, hogy a válás kivitelezése elhamarkodottnak tűnik.
A mű - dacára annak, hogy chick lit és hogy könnyed, limonádé kis romantikus műnek látszik, nem (csak) az. Mondjuk, ha még 2 tucatszor leírta volna a szerző a több tucatnyi Lane nem tudja, miért engedte el a lányt, és Scout nem érti, hogyan vonzódhat még öt év után is a férfihoz, eret vágok magamon, de ezt figyelmen kívül hagyva, tökéletes fejlődésregény címkét is lehet ragasztani a kötetre. A főhős karaktere (Scout) hozza a tipikus önbizalomhiányos fiatal felnőttet, akinek sosem volt szeretetteljes családja, emellett szerencséje sem a hozzátartozóival, barátaival és munkahelyeivel. Mintha nem tudnák, hogyan kell szeretni ezt a csupa ideggóc lányzót, akinek belátási képessége hiányánál csak a folyton idegből, érzelemből hozott döntései tudják állandóan zűrbe, balszerencsébe sodorni. Nem tudja magát, döntéseit és tetteit helyükön kezelni, bár most, hogy esélyt kapott az előrehaladásra, egyre több józansággal szemléli élete régi sérelmeit. Hasonló fejlődést mutat személyisége jegyeiben a másik főhős, Lane is. Informatikai kockaként neki is nagyobb nyitottságot kell mutatnia környezete iránt.
A mű mondanivalója a megbocsátás és a második esély körül forog, ahol minden történetnek két oldala van, és a felelős döntéshez meg kell ismerni a másik fél elgondolásait is a történtekről: tudomásul kell venni, hogy jó emberek is hozhatnak rossz döntéseket, ha nyomás alá kerülnek. Amikor nem vagyunk magunk legjobb változatai, bizony hiba hibára halmozódik, amiért önmagunknak is ugyanúgy meg kell bocsátani, mielőtt tovább lépnénk.
És hát az a bichon frise... egyszer lesz egy ilyen kis szeretetgombócom. Vagy valami hasonló, de lesz.
Szerintem olvassátok!
(A tacskó Pradát visel című kötetről itt olvashattok!)
Fülszöveg
Mit teszel, ha az Igazi ugyanaz, aki összetörte a szíved?
A saját bevallása szerint is csődtömeg Scout Myers elhatározza, hogy bebizonyítja, végre összeszedte magát. A lányt a nagyszülei nevelték fel, akik úgy tekintettek rá, mint az önfejű, zűrös anyja reinkarnációjára, így megszokta, hogy senki sem hisz benne. Ezért amikor a munkahelyén, a Mancs és New York tehetségkutató ügynökségnél lehetősége nyílik az előléptetésre, Scout igyekszik megragadni az alkalmat. Tudja, hogy ettől függ az is, hogy megkapja-e a nagyszülőktől a kishúga felügyeleti jogát, és Lizzie végre hozzá költözhet. Scout nem engedhet meg magának egyetlen hibát sem. Például olyasmit, hogy hirtelen helyettest kell kerítenie az egyik kutyaügyfelüknek egy fontos fotózásra. Szerencsére (vagy nem) ismeri a tökéletes kutyadüblőr gazdáját: az elhidegült férjét, akit évekkel ezelőtt elhagyott.
Úgy tűnik, Lane Halliday, a még mindig jóképű, nem teljesen exférj élete csodálatosan drámamentes Scout nélkül, ám a lány gyanítja, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. Még a közös munka is olyan, mint a régi szép időkben – leszámítva a közöttük lévő, feloldatlan feszültséget. Scout azonban nem áll készen szembenézni az okokkal, amelyek miatt elhagyta Lane-t, és amikor a válás véglegesítésére vonatkozó terveik hirtelen valósággá válnak, azon kezd el gondolkodni, hogy a második esély talán mégis megér egy kis zűrzavart…
Megjegyzés küldése