Régen minden jobb volt? Sokkal nyugodtabb és stresszmentesebb volt az élet? Hahaha! Dehogyis! Legalábbis ha Papp Sándor Zsigmond szerkesztette Régi idők karácsonya című könyvet kezünkbe vesszük, ahol egy-egy karácsonyi novellát olvashatunk régi nagy és neves íróktól, egyből rájövünk, hogy nincs is nekünk semmi bajunk sem. A kötet novellái segítenek a ma emberének leszállni a földre, értékelni azt, ami megvan és megtanít vágyni azután, ami már a miénk.

Könyvajánló

Papp Zsigmond (szerk.)

Régi idők karácsonya

Régen minden jobb volt? Sokkal nyugodtabb és stresszmentesebb volt az élet? Olyan könnyű ezt hinni, nem? Hahaha! Dehogyis! Legalábbis ha Papp Sándor Zsigmond szerkesztette Régi idők karácsonya című könyvet kezünkbe vesszük, ahol egy-egy karácsonyi novellát olvashatunk Csehovtól, Jókai Mórtól, Maupassanttól, Dosztojevszkijtől, Rilketől, Andersentől, Selma Lagerlöftől, de Krúdy Gyulától, Lázár Ervintől, Gion Nándortól és Páskándi Gézától is, egyből rájövünk, hogy nincs is nekünk semmi bajunk sem.

Szóval, maradjunk a vezérlő fonálnál: azt hiszed, hogy régen minden jobb volt, a karácsonyt is beleértve? Hááááát nem. Nagyon-nagyon nem - és ne tudjak innen felállni, ha a novellák alapján valaha is visszasírnám egyes régmúlt karácsonyok ízét, hangulatát. Másként éltek 100-200 évvel ezelőtt az emberek, más stílusban ünnepeltek, más volt a színe-szaga a levegőnek és - igen, szerte Európában más értelme volt a szegénységnek és a nyomornak. Ma mit érez csóróságnak a felcserepedő nemzedék gyermeke? Ha nincs a legújabb kiadású, de legalábbis okos telefon vagy kütyü a karácsonyfa alatt? Hol büntetés az, ha az anya úgy próbál fogást találni a gyerekén fegyelem szempontjából, hogy üres vajaskenyeret tesz az uzsonnástáskába vagy eltiltja kedvenc webes játékától? Pár generációval is ezelőtt anyámat gyerekként azért náspángolták el, de istenesen ám, mert annyira éhes volt, hogy a péktől hazafelé menet, a durván 800-1000 méteres távon a kenyér jórészét elmajszolta - ugyanis a padlássöprögetések korában szó szerint éheztek otthon. És ez nem 100 éve volt, hanem legfeljebb 68-70 éve. 

Aki felhőtlen szórakozást és ünnepi ráhangolódást remél a mű minden egyes novellájától, csalódni fog. Gyakori a nyomorgás karácsonyát leíró történet, az akkori viszonyok korrajza és társadalmi kritikája. Ugyanakkor a keserű felhang mellett sok novella akár meg is könnyeztet az erkölcsi mondanivalójával: nincs mese, a tartás és a család összefogása kéz a kézben járt az azt értéknek tartó emberek között, legyenek szegények vagy gazdagok a társadalmi egységet alkotó emberek. Legszebb példája a Jókai novella, a Melyiket a kilenc közül című írás. Rilke novelláját megsirattam, mert mi mást ír le gyönyörű szavakkal, minthogy megfagy egy kislány, de oly ékes szavakkal ecseteli, hogy ez volt a gyermek legszebb karácsonya, hogy az ember szipog, de hősiesen olvas tovább. Szóval tényleg, mi bajotok is van nektek, ma gyerekei? Értem én, hogy mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb, de nézzetek körül magatokon! Legtöbbetek mellett ott a család, olyan, amilyen, de akkor is ott van, fedél van a fejetek felett, nem éheztek, szeretnek benneteket - akkor tényleg túlzó vágyak miatt kell stresszelni? 

A kötet nehéz tematikájú írásokkal került nyomtatásra. Azoknak javaslom a  művet kézbe adni, akik elszálltak lehetőségeik gazdag választékától, és nem érzik át, milyen szerencsések, hogy nem olyan korban élnek, amikor az éhezés és fagyoskodás tömegek sajátja volt. Igen, értem, hogy a mának IS megvannak a maga gondjai: de biztosan olyan nagy problémák ezek? A kötet novellái segítenek leszállni a földre, értékelni azt, ami megvan és megtanít vágyni azután, ami már a miénk.

Szerintem olvassátok!