Sokáig szerepelt a hírekben, hogy Budapest fővárosa nagyszabású irodalmi alkotást gründol egy jelentős alkalomból, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója apropóján. 23 kerület, 23 alkotó vette kezébe a pennát sok hónappal ezelőtt, hogy Budapest 150 évét novellákban megjelenítse. Így lett 23 fejezetes a Budapest Nagyregény, amelynek vezérfonala: „Egy várost nem a téglák, hanem a benne lakók történetei építenek fel." 

Könyvajánló

Budapest Nagyregény

„Egy várost nem a téglák, hanem a benne lakók történetei építenek fel."

Az idén novemberben megjelenő mű így lett a szlogen szerint "a mi sztorink", ahol a hely és név kötelez. Tasnádi István felelős a dramaturgiáért, februárban annak alapján dolgozta ki a 23 író az alkotói játékszabályokat, majd márciusra készítették el a fejezetek szinopszisait. Az egy könyvben megjelenő történeteket valamilyen módon összehangolták, hogy kapcsolódási lehetőségek és motívumkincsek mentén összeilleszthetőek legyenek a szövegek. 

Az olvasónak fel kell kötnie a gatyát: kortárs szerzőink nem mindegyike részesíti előnyben a könnyű megérthetőséget, helyenként groteszk, máskor szürreális stílust követve gyakran hagymázos álomnak tetszik egy-egy írás, átmenve a gördülékeny olvashatóságból a küzdj meg minden soromért kihívásba. Nyilvánvalóan nem vagyunk egyformák, van, aki minden sorát áhítattal fogja abszolválni, jó magam (az átlagos olvasó, ha létezik ilyen egyáltalán) néha csak átfutottam egyes novellák sorait, mert értem én, hogy magas irodalom, csak nem könnyen fogyaszthatók, nem biztos, hogy tömegeknek szánt műbe valók. Persze, egy novelláskötetben mindig lesznek olyan írások, amiket csak átfut az ember, ezeket pedig kiválóan ellensúlyozza az egyén által szerethető történetek sokasága.

A szerzők névsora javarészt látatlanban garantálja a míves időtöltést, és öröm megismerni ritkán hallott neveket is a szerzők sorában. Sok a helytörténeti hivatkozás, gyakran inkább leírójellegű, kicsit sótlan, olvasható híres emberekről anekdotázás, vagy hogy a múltban ismert módszerek (pl. a lefelé buktatás) ma is kedvelt eszköztára a pártembereknek, közigazgatásnak. Nem változik itt semmi, ha nagyon mélyre kaparunk, csak a megnevezések, címkék íródtak át az idők folyamán. Nagyrészt jó kis történetek ezek, lesznek, amik maradandóan beleragadnak az olvasók agyába, lesznek, amik nem, és sohasem ugyanazok strigulázhatók egyénenként, ez előre borítékolható.

Sok novella elég depressziós beütésű - de ennél sokkal nagyobb problémának látom a külcsín kialakítását. Egyszerűen feszélyez a spórolás, a semmilyen fedélillusztráció (ami legfeljebb szokatlan betűtípusával hívja fel a figyelmet magára), a gyenge kötés, hogy nem jutott hely a lapok tetején a szerzőnek és címnek az oldalakon, hogy (részemről legalábbis) nehezen észrevehető macskakapás-szerű jelzés van csupán a lapokon, hogy hányadik kerületről van éppen szó, hogy helyenként a szövegből (is) úgy kell találgatni, hogy a kérdéses 150 évből éppen melyikben játszódhat a történet. Ez a kötet, hacsak nem fóliázzák be és teszik vitrinbe, nem fogja a következő 150 évet megérni, gyenge minőségű kiadása miatt. Szegénykém külcsínre csúnya (bocsánat), belbecsre pedig nagyrészt depresszióba hajló, alig találni benne valami ünnepit, aminek pedig szánták a művet. Nem azt mondom, hogy hajrá hurráoptimizmus, de nem lehetett volna kicsit... örömtelibb? Legalább helyenként? Halványan vidámabb, hogy ne akarjak eret vágni magamon minden harmadik novellánál?

A könyvterv kreatív koncepciója: Salát Zalán Péter, Bényi Lilla, Huber Júlia Kíra, Szabó Eszter Sára

Borítóterv: Salát Zalán Péter, Molnár-Barabás Örs

A kötet ára: 4990 Ft

Oldalszám: 496

Kötés: Cérnázott

ISBN: 978-615-01-8757-0

Méret: 130mm x 185mm x 5