Kényelmes, biztonságos élet, fantasztikus előmenetel, karrier, ami viszont nem egyéb, mint hasznos fogaskerék egy kizsákmányolásra épülő birodalom szolgálatában? Ennek erkölcsi vonatkozásait tárgyalja Rebecca F. Kuang Bábel című monumentális műve, kalandokon, izgalmakon és a másság traumáin keresztül.

Könyvajánló
R. F. Kuang
Bábel avagy az erőszak szükségszerűsége

Robin Swift eredetileg kínai, Kantonból származik. Mire Richard Lowell professzor megtalálja őt a pestisjárványtól sújtott sikátorban, mindenkije meghal a családjából és ő is haldoklik. A folyamatot egy ezüstrúd és mágia segítségével tudja a prof megfordítani. 1828-ban járunk. Lowell azóta taníttatta őt angolul, mióta a fiú az eszét tudta, mert van egy különleges tulajdonsága az ezüsttel kapcsolatban. Nagy-Britanniába viszi őt, előbb Londonba, majd egy Oxford nevű helyre. A fiú nevet választhat magának kínai hangzású neve helyett, így lesz belőle Robin Swift. A professzor gyámságot vállal felette, amit a fiú egyszerű jóindulatnak címkéz, mint később kiderül, tévesen. Egyszer egy különös párbeszéd üti meg a fülét, amikor azt hiszik, nem hallja: döbbenetesen hasonlít! - mondja gyámja egyik vendége, Robin ebből jön rá, hogy Lowell az apja lehet, de ennek felvetésére akkora a csend és nem titkolt ingerültség, hogy inkább soha többé nem forszírozza a választ.

Oxfordba kerül, ahol tolmács lehet belőle a királyi fordítóintézetben (Bábel). A fordítás az idők kezdete óta a béke előremozdítója. A nyelvek ismerete teszi lehetővé a kommunikációt, ami cserébe mindenféle diplomáciai, kereskedelmi együttműködést eredményez idegenek között, és ez vagyont és haladást hoz mindenki számára. (Robin csak később ismeri fel e dolgok egyoldalúságát.) Oxfordban egyedül a Bábel az, aki elfogad nem európai diákokat tagjai közé - ide nyer felvételt hősünk, mint az egyik külföldi aspiráns. Robint izgalommal tölti el az a gondolat, hogy a nem ide tartozása talán nem csupán arra ítélte őt, hogy örökre periférián éljen, hanem egyszersmind különlegessé is tette. Amikor az ezüsttel való mágiára a maga valóságában rádöbben, Robin úgy érzi, hogy a magány, a veréssel, tanulással töltött hosszú és keserves évek, a nyelvek folyamatos és idegőrlő gyakorlása mintha keserű italok lettek volna, hogy egy nap ezt csinálhassa - szerinte mindent megért. A Bábel a családja lett.

A konfliktus első jele az, hogy Robin találkozik hasonmásával (Griffin), aki nagy hatást gyakorol rá. Ő nyitja fel a fiú szemét, hogy az ezüstmágia erősen irányított, manipulált folyamat, az olyan fiúk, mint ő és Robin, nem véletlenül bukkannak fel, akik a fenti folyamatra érzékenyek és alkalmasak rá. Anglia nemcsak ezüstöt halmoz fel, hanem a külföldi tehetségeket és az idegen nyelveket is gyűjti. Bábel teszi lehetővé azt, hogy London egy kiterjedt birodalom közepe legyen, amely megállás nélkül növekszik; igazságtalan rendszer tart fenn, amelynek szolgálatában hadsereg és a rabszolgakereskedelemből származó pénz  áll. A tehetségek begyűjtése és az ezüst felhalmozása csakis Angliának hajt hasznot, mindenki mástól elzárják a lehetőséget: a fordítómágia gazdagok és hatalmasok játékszere, amellyel kihasználják a tőlük gyengébb népeket. A fentiek miatt a főhős, mint nem született angol és a rendszer kiszolgálója, folyamatos lelkiismeretfurdalást érez, tépelődik, önmarcangol. Robin innentől két világ peremén táncol, eleinte csendes lázadása, amellyel bűntudatát igyekszik enyhíteni, alig elég valamire. A hatalom árnyékában tevékenykedve nem lehet más a sorsa, mint ami felé a végkifejlet tereli. 

A mű egzisztenciális válságot elemez: mi történik, ha egy halálosan szegény fiút (Robint) különleges tulajdonsága miatt jólétbe emelnek, de annak hatalmas ára van. Az árva fiúnak lényegesen többet jelképezett Bábel a materiális kényelemnél: a szervezet miatt tartozott Angliához és nem Kanton utcáin koldult. A tehetsége is egyedül csak Bábelben számított, a Bábel jelentette a biztonságot, kikerülve London utcáira, ugyanúgy éhező senki lett volna, gyötrelmes sorssal. Lehet-e morálisan megkérdőjelezni azt, ha ő egyszerűen csak túl akart élni, úgy, ahogy lehet? A torony az egyetlen hely, ami elismerte és díjazta hasznosságát, megadta neki a valahová tartozás érzését, megbecsülte és szerette őt, amíg teljesíteni tudott és akart. Persze, ez csak egyik oldala az éremnek: Bábel valójában egyáltalán nem törődött vele.

A kötet a kapitalizmus, a nyugati civilizáció nem leplezett kritikája, egy bölcsészfantasy, ahol bír ugyan jelentőséggel a mágia, de a szavak ereje még nagyobbal. A szavak és a nyelvek között elveszett jelentés nagyobb hangsúlyt kap a cselekmény kalandosságánál, a párbeszédek, leírások valódi súlyukat gyakran lábjegyzetek formájában kapják meg: a szerző gyakran kiszól a történetből, magyaráz, kommentál, külön értelmezést oszt meg az olvasókkal. Ez némileg töredezetté teszi a szöveget, ami az olvasók egy részénél nehezíti a befogadási hajlandóságot, végül is többségük nem nyelvi tudor, és nem is érdekli annyira a téma részletes kivesézése. Az alternatív Nagy-Britannia leírása, körülményei és a cselekmény kalandossága, izgalma enyhítenek ugyan a fenti polémián, valamint a főhőst régóta nyomasztó düh és fájdalom saját sorsa, kiszolgáltatottsága és szerepe a társadalmi egyenlőtlenségek fenntartásában jelentenek némi pluszt az olvashatóság gördülékenységében, de a lényeg mégis a nyelven, annak összetettségén van. Ráérős - mások szerint idegtépő - lassúsággal mesél Robin (és társai) gyerek és fiatal felnőttkoráról, egyetemi éveiről, meghasonulásairól, konfliktusairól, lelkiismereti válságairól.

Hogy az olvasó magáévá tudja-e tenni a műben foglalt nyugati civilizáció ellenességet? Hogy a maga valójában értékelni akarja-e a bölcsészethez írt ódát? Ki fog derülni. Mindenesetre a döntés, ami odavezet, hogy valaki tűri az elnyomást, míg másvalaki pedig szembeszáll vele, (többek között) mindig személyiségen, tényeken, hiedelmeken és a környezeten múlik. A szerző azt bontja ki, hogy az egyes irányok hogyan kanyarodhatnak ellentétes elhatározásokhoz. Az erőszak pedig... hát szükségszerűnek látszik.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Traduttore, ​traditore: A fordítás mindig egyben árulás is.

1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.

Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell…

Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?

Rebecca F. Kuang kantoni születésű amerikai író, aki elsősorban fantasyregényei révén ismert, többek között nálunk is a Mákháború-trilógiája nyomán lett népszerű.