Könyvajánló - Michael J. Sullivan: A háború kora
Az emberek és a hitehagyott fhreyek törékeny szövetségének sosem látott tűzpróbát kell kiállnia. Az emberklánokat csak Perszephoné vasakarata és hatalmas szíve tartja vissza attól, hogy egymás ellen forduljanak, míg a gőgös fhreyeket szinte semmiben sem korlátozzák. Vezérük, Nefron ugyanis saját aljas tervével van elfoglalva, amit egy kierőszakolt friggyel akar megpecsételni. A nász pont azt döfné hátba, akit Perszephoné a legjobban szeret: Raithét, az Istenölőt.
A fhrey nagyurak felsorakoztatják a hadseregüket és a varázslóikat, hogy leverjék a lázadást. Az emberek azonban nem állnak készen a harcra, a soraikat megbontó új összeesküvések veszélybe sodorják mindazt, amit eddig felépítettek. Azonban a sötétség idején, amikor minden elveszettnek látszik, új hősök születnek… de vajon milyen iszonytató árat kell fizetni a segítségükért? Az emberek és az istenekhez hasonlatos lények kíméletlen akarata egymásnak feszül. Elérkezett a háború kora.
Érdekes ponthoz érkeztünk a Sullivani Riyria-univerzumban: a néhány ezer évvel az első történetek előtt játszódó érában elértük a háború korát, és végre lehull a lepel a sokáig fennmaradt, mitikussá vált hősökről és azok hatalmas, véghezvitthőstetteikről, amelyekről az utódok évezredeken át mesélnek (és ferdítenek). Persze kiderül, hogy bár a tettek tényleg nagyok voltak, a hősök is csupán esendő halandó lények, tele hibával, akik nem riadtak vissza az árulástól, a saját társuk hátbaszúrásától, a hazugságtól sem. Az utókor szereti elmosni, eltüntetni és elfelejteni ezeket a dolgokat (ezért is érezzük úgy, hogy régen minden jobb volt, mert eleinkről csak a nemes cselekedeteket tartjuk számon egy-egy jól kivehető gonosszal szemben, akinek minden megnyilvánulásából csak úgy csepeg a gonosz halálos méreg ugye).
Sullivan alaposan megágyazott ennek a hatalmas háborúnak, konkrétan jóformán az egész kötet egy nagy csataleírás - benne szerelmekkel és tragédiákkal, sorsfordító döntési helyzetekkel, és ez még mindig csak a háború eleje.
Nagyon nehéz spoilermentesen bármit is írni a sztoriról. Legyen elég annyi, hogy számomra Sullivan ezzel elérte a fantasy-sorozatok csúcsát: mélyen kidolgozott világ, élő, jól kitalált karakterek, színes, nem fekete-fehér döntések és emberi sorsok, jellemek. Senki nem fekete és fehér, senki nem csak jó vagy csak rossz. Szeretem, hogy nem fél feláldozni fontos, vagy annak tűnő szereplőket sem, itt bizony meghalhat a főhős is (miközben mégsincs az az érzésünk, mint Martinnál, hogy áh, ez úgyis meg fog halni majd...). Érdekes és jól kidolgozott karakterek, alaposan megírt háttértörténet és a nagy egész, ahogy szépen összeáll, ahogy látjuk, milyen események ágyaztak meg a későbbi legendáknak, és mennyit torzultak azóta... egy szó mint száz, nagyon szeretem az ilyen dolgokat is bemutató hatalmas sagákat. És Sullivan jó. Érdekes, eseménydús, kalandos, de a háttérben mégis kidolgozott, nem ötletszerű történések, és a karakterei valódi jellemek - legyen bármilyen féreg Nefron, vagy legyen bármennyire idegesítő néha Perszephoné, vagy akármilyen okos Tesh és szövevényes Malcolm, mind-mind egyedi, és a cselekedeteit, gondolataik nem karakteridegenek. Ez, hogy a szereplőit képes így megrajzolni, veleszületett tehetségre utal, közben pedig belőlük rajzolódik ki az egész történet, egy egész kultúra, a múlt nagy eseményeit idézi fel.
Már számolni sem tudom, hogy hanyadik regénye ez Sullivannek, de azt tudom, hogy szeretnék még ilyet - legyen szó akár az eredeti Riyriáról, akár a kezdetekről, akár erről a sorozatról, nem tud mellényúlni nálam. A gyönyörű borítófestmény most is Marc Simonetti munkája.
Köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése