A kiégett szupersztár és a morcos pitekészítő találkozása egyáltalán nem románcnak indul: Amelia menekülése a rémálommá vált zenei világából izmos balesetben végződik egy isten háta mögötti településen, Noah kertjében. Az egyik a végtelenségig bizalmatlan, a másiknak meg a háta közepére sem hiányoznak a luxusmaca látatlanban feltételezett allűrjei. Hogy ebből mi lesz?! Megsúgom: mulattató, helyenként könnyes törődéssel vegyes cinkos összekacsintások, nagyszerű párbeszédek és dinamikus dramaturgiával megalkotott romkom, aminek minden sorát élveztem.
Könyvajánló
Sarah Adams
Ha Rómában jársz
Amelia Rose szupersztár, sőt ikon a popkultúrában, mindenre külön embere van: menedzsere komoly asszisztenciával, akik élete minden részét megtervezik, cserében feltétlen engedelmességet várnak el tőle, főleg a csapat vezetője. Turnéi során nem hízhat egy dekát sem, hiszen mi lenne a tökéletesen ráalakított fellépőruháival? - ezért aztán szinte folyton éhezik. Mindig mosolyognia kell, mert egy morcos sztár nem eladható; pénz sosincs nála, bármire ráóhajt, többen ugranak teljesíteni kívánságát. Megtervezett interjúi alól nincs kibújás, testőrök kísérik mindenhová, féltve-őrizve rajongói mentálisan zavart oldalától. Amelia ezt a mókuskereket elég régóta hajtja ahhoz, hogy már a zenéje se hasson rá olyan felszabadítóan, mint pályája kezdetekor - döbbenettel tapasztalja a klasszikus kiégés minden jellemzőjét, olyan, mint egy csontra lemerített hitelkártya. A nő már nem szeret énekelni: hiszen ki szereti azt, amihez oda van láncolva? Igazán nem tudja, mihez kezdjen magával, amikor egy éjszaka kimegy a garázsába, és a menőbbnél menőbb gépjárműveit hanyagolva, egy ősrégi Toyota Corollába ül bele. Szándéka szerint Rome-ba indul, ha már az olaszországi Róma túl messze esik tőle.
Azért Rome-ba, mert valamikor, amikor még jóban volt az anyukájával, minden búra, bajra az volt a bejáratott megoldásuk, hogy benyomták a lejátszóba Audry Hepburn legendás filmjét, a Római vakációt, és mire megjelent a Vége felirat, minden problémájukat más színben láttak. Így aztán Amelia úgy dönt, megalkotja saját római vakációját, ha nem is az olaszországi Rómában, de kicsire nem adunk, akad Rome nevű település az amerikai földrészen is, Kentucky államban. Arról azonban nem volt szó, hogy a nevezett városkában a Corolla felmondja a szolgálatot, és egy morcos pitekészítő kertjében landol - ráadásul kocsijának javítására is két hetet kell szánnia, nincs alkatrész hozzá. Persze, csak egy telefonhívást kéne dobnia a menedzserének, aki azonnal kimentené ebből a szorult helyzetből, de egyre kíváncsibb lesz a település életére, a lakosok tetteinek mozgatórugóira és nem utolsó sorban a pitekészítő Noah becses személyére - aki pedig mindent elkövet, hogy lerázza magáról a szerinte nyafka pophercegnőt.
Igazi örömolvasmány, megvan a felek egymáshoz közeledésnek pikantériája, amit dramaturgia szintjén igen jól sikerült érzékeltetni: hogyan nyílik ki a paranoiás celeb bizalma, hogyan tapasztalja meg, hogy a nyitottság megfelelő személyekkel mennyire elősegítheti személyisége normális fejlődését, illetőleg minden egyes hétköznapi tevékenységben másokra hagyatkozni mennyire káros (lehet), pláne minimum szúrópróbaszerű ellenőrzések nélkül. A másik fél, Noah személyiségjegyeinek kibontakozása is megér egy misét. A férfi egyszer már igen alaposan megégette magát nőügyben, ezért morcos, bizalmatlan és távolságtartó, plusz (látatlanban) igen lesújtó véleménye van a kertjébe becsapódó, majd házában kényszerű vendégként kerülgetett luxusmacáról. Noah-nak is fel kell fedeznie önmagát és a meghúzott határain tágítani szükséges, ha nem akarja elszalasztani az élete érzelmi területére becsöppent óriási lehetőséget. De még ha megszavazzuk is a pozitív kifejlet lehetőségét: ebben az esetben vajon napi szinten összeegyeztethető-e a milliók által ismert énekes-dalszerző és az átlagember pitegyártó kettőse?
A szimpatikus pár pikáns és mulattató egymás körüli táncán túl érdekes felfedezést tehet az olvasó a vidéki települések közösségi dinamikájával kapcsolatban: a mindenki tud mindent, mindenkinek véleménye van mindenről nem is olyan rossz dolog, ha jó cél érdekében vetik be. A közösség emberei például mindent tudnak Noah elvetélt kapcsolatáról és egyéb nehézségeiről, ezért kissé kellemetlenkedőnek ható, cinkos összekacsintások kíséretében végrehajtott összeesküvés áldozata lesz a férfi: például "nincs hely" a település egyetlen panziójában, "sajnos telt házzal vagyunk" kaján megjegyzéseket kap Noah a tulajtól, amikor kipaterolná saját házából Ameliat. Persze a "telt ház" ordítóan nem úgy van, mint ahogy a "sajnos, két hét, mire alkatrészhez jutunk" az elromlott kocsihoz cucc sem, amivel a nő továbbállhatna a helyről. A közösségi élet minősége és az emberek vele kapcsolatos őszinte törődése, valamint Noah személye miatt Amelia azt érzi, ideje kivonulnia saját mókuskerekéből, mert hosszú ideje ez az első olyan hely, ahol maradni akar, ahol maradnia kell, akármilyen kínos helyzetbe kerül is a lakhatási mizériával Noah-t illetően.
Hogy ebből mi lesz és milyen módon? Szerintem olvassátok el a művet!
Fülszöveg
Amelia Rose-t Rae Rose művésznéven ismerik rajongói. Kiégett, már évek óta fenn kell tartania a „pophercegnő” imázst. Ihletet merít kedvenc Audrey Hepburn filmjéből, a Római vakációból, és az éjszaka közepén autóba ül, hogy Rómába hajtson. Na jó, a Kentucky állambeli Rome-ba.
Amikor Noah Walker rátalál Ameliára a háza előtt, lerobbant autóval, rögtön közli, se ideje, se türelme problémás celebekre, így is elfoglalt. Jobb belátása ellenére megengedi a lánynak, hogy ott maradjon nála a vendégszobában – de csak ameddig megjavítják az autót, utána mehet Amelia, amerre lát.
Noah-nak lassan feltűnik, hogy a sztárallűröket félretéve milyen kedves és mókás ez a lány, aki a rivaldafényben töltött évek alatt egészen magányos lett. A fiú akarata ellenére közel kerül hozzá, és Amelia sem marad közömbös a bájos kisváros és a morcos idegenvezető iránt. De mint tudjuk, végül Audrey Hepburnnek is haza kellett utaznia Rómából.
„Audrey Hepburn klasszikus filmjének, a Római vakációnak felújítása – mókás, szellemes: igazi lassan kiforró romkom.” – Abby Jimenez, a Barátnak tartalak című bestseller szerzője
NPR – Az év egyik legjobb könyve
A Nashville-ben született és nevelkedett Sarah Adams szereti a családját, a meleg időt és az emberek mosolyát. Bár kislány kora óta arról álmodozott, hogy író lesz, de végül csak a lányai alvásidejében írta meg első regényét, amikor már nem volt semmi mentsége a halogatásra.
Sarah kávéfüggő, brit történelemrajongó, két lány anyja, a legjobb barátnőjével házasodott össze, és kissé introvertált. Reméli, hogy mindig olyan történeteket ír, amelyek megnevettetik - megríkatják az olvasókat, felhőtlen örömet hozva az életükbe.
Megjegyzés küldése