Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz

Humoros, gördülékeny cselekményű komfort sci-fit ajánlok figyelmetekbe, amelyben fantasztikus világépítés és kiváló karakterek kergetik a kalandokat, idegen fajok élnek humánokkal családias egyetértésben egy járatfúró űrhajón, munka közben pedig találkoznak egy kicsi és dühös bolygóval. Komolyan nem tudtam letenni a művet! 

Könyvajánló
Becky Chambers
Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz

Tűnődve vettem le a recenzióra váró kötetek közül Becky Chambers Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz című kötetét, mert már maga a cím szokatlannak tetszett és izgalmas sci-fin túl derűs szórakozást ígért. Érted: hogy lehet egy bolygó dühös? (Könyörgöm: dühös?!) Meg kell mondjam, hogy nem tévedtem, a mű olyan laza, friss és üde, továbbá gördülékeny és humoros, hogy letenni sem bírtam, pedig húsvéti, dologban dús időszak kellős közepén esett rá a választásom. Így esett, hogy kicsit loptam a délelőtti időszakból, kicsit a délutániból, az esti olvasás meg egyértelmű volt, így aztán nem panaszkodhatott az olvasós énem, hogy nem vagyok rá tekintettel.

Az alaphangja vidám, mókás, izgalmas, bajtársias, kalandokkal teli, ugyanakkor kitér az egyének és csoportok dinamikájára. Számtalan zűrbe kerülnek, ahol ész, talpraesettség, másodperc tört része alatti reagálás és rugalmasság tudnak megoldásokat kínálni. Szenzációs a technikai világépítés, elképesztő jellegű helyeken tobzódnak főhőseink, karakterei a humánokon (embereken) kívül számos, változatos idegen faj, amelyek leírásaitól helyenként kiköptem a teát nevetés közben, az események papírra vetési módja pedig kalandos, érzékeny és magukat olvastatók. Komolyan. Olyan űropera első részét tartja kezében az olvasó, amely nem hagy maga után üres járatokat, mégsem túlzsúfolt, izzadtságszagúan erőltetett. Várom a második részt! Mert ennek bizony négy része van már megírva és kiadva idegen nyelven. Őszintén remélem, hogy szeretni és vásárolni fogják annyira az olvasók a Wayfarer-sorozat első részét, hogy megérje a Metropolis Média Kiadónak magyarra fordíttatni és kiadni a többi részeit is.

Idézetek a könyvből: 

Mialatt Rosemary a történelem furcsa fordulatain gondolkodott, eszébe jutott, hogy ők így együtt elég furcsa képet alkothatnak: egy harmagi ( egy volt birodalom koros gyermeke), egy aandrisk (akinek a népe vezette a tárgyalásokat, amelyek révén a harmagi gyarmatok függetlenek lettek, és amelyek végső soron a GK megállapításához vezettek), valamint két humán ( egy fejletlen és gyenge faj, amit a harmagik okvetlenül leigáztak volna, ha annak idején felfedezik).
És ők négyen egy üzlet előtt állva, szappanok vásárlásáról csevegtek, abszolút barátságosan. Hát igen, ha valami, akkor az idő eltüntette a népek közötti különbségeket.

A galaktikus léptékek szerint a szépség relatív fogalom volt. Abban minden humán egyetértett, hogy a harmagik undorítóan csúnyák (cserébe a harmagik pont ugyanezt gondolták az emberi lényekről). Ami az aandriskokat illette, velük kapcsolatban megoszlottak a vélemények. Sokaknak tetszettek a tollaik, mások nem bírták elviselni a fogaik és a karmaik látványát.

Az ételárus pultokon az égvilágon mindent meg lehetett találni a zsíros utcai kajáktól kezdve az ínyencfalatokig. Némelyik helyen bőséges választékkal szolgáltak, máshol menüket kínáltak, és egyes pultoknál annyira különleges volt a napi ajánlat, hogy a vásárló csakis egyetlen dolgot mondhatott: „Egyet, legyen szíves!” Ezenfelül értelmes lények egész tömegei hömpölyögtek és áramlottak mindenfelé, többtucatnyi nyelven beszéltek, kezet ráztak, mancsokat szorongattak és csápokat simítottak össze.
Hogy is lehetett volna nem szeretni egy ilyen helyet?
Mi az alaphelyzet?

Rosemary Harper könyvelőnek jelentkezik a Wayfarer űrhajóra. Maga mögött kívánja hagyni a múltját, ami önmagában is kíváncsiságot generál az olvasóban, hiszen a Marson egy óriási házat és gazdag életet hagy maga után. Mi készteti arra ezt a fiatal nőt, hogy a galaxis legtávolabbi zugait keresse fel annak érdekében, hogy elszakadhasson saját múltjától? A másik kérdés, hogy ehhez vajon miért szükségesek hamis papírok? 
A Wayfarer (Vándor) egy öreg, szedett-vedett űrhajó, amelyik főleg bolygófúrással foglalkozik. Nem a legjobban felszerelt, folyamatosan javítják, tákolják, komoly felszerelés hiányában kénytelenek a legjobban fizető munkákat kihagyni. A kapitánynak azonban az egyik haver fejes megsúgja, hogy nagyon figyeljen a híradásokra, felszerelése minőségétől függetlenül lesz egy olyan lehetőség, amit badarság lenne kihagyni.
Főbb szereplők
Ashby - kapitány - ember, folyamatosan egyensúlyoz a megbízók, a személyzet és a feladatok elvégzése között. Szerelmének személyét a külvilág előtt titkolnia kell, más fajra esett a választása, aki maga a megtestesült szépség (a személyzet persze tudja és hallgat).
Artis Corbin - algaszakértő és abszolút seggfej, akinek tudomásul kell vennie, hogy az értékes munkatárs nem azonos a pótolhatatlan munkatárssal, ebből kifolyólag időnként vissza kell vennie érdes magatartásából.
Szerelők - Kizzy Shao műszaki technikus, vagány, belevaló humán, nő, valamint a mini férfi, Jenks, számítógép technikus (Kizzy vállán állva szokott dolgozni).
Pilóta - Sissix, aandrisk nő, alapból nagy diplomata. Pikkelyes, kígyószerű, hidegvérű, orra csak két kerek nyílás, szája helyén egy keskeny hasadék, fején színpompás tollak tarka sörénybe rendeződve, kéz- és lábujjai karmokban végződnek, amiket rendszeresen reszelget, csinosítgat.
Orvos és szakács - dr. Séf. Hatlábú, ugyanúgy tud négy lábon, mint két lábon járni, miközben négy végtagjában különféle tárgyakat tart (kettővel főz, másik kettővel tányérokat törölget, stb.). Különös hangokon kommunikál, mintha egyszerre öten beszélnének, és imád locsogni.
Navigátor - Ohan, aki egymagában is két személy, éjszakai életet élnek. Sianat pár, akik földi embereket arra emlékeztetnek, mintha egy betépett egyetemi hallgatót látnának, aki mindössze egy szál fürdőköpenybe öltözve, jól elkésve jelenik meg az előadáson. Probléma: megkezdték a haldoklásuk, de ezt a munkát még képesek elvégezni.
Mesterséges intelligencia - Lovey, akik kicsit szerelmes a karbantartójába, Jenksbe, és úgy néz ki, Jenks sem közömbös az MI iránt. 
Rosemary: fiatal humán nő (ember) könyvelő, aki menekül saját múltja elől. Jól képzett, talpraesett személy.
A kapitány megtalálja a rést a pajzson, jelentkezik is a munkára: ajánlatában elképesztően bőkezű fizetséget ajánl neki a megbízó, aki nem más, mint a Galaktikus Közösség (GK) hatáskörrel rendelkező képviselője, az összeg pedig valóban kihagyhatatlan azért a kevés munkáért. A probléma abban körvonalazódik, hogy az úgynevezett Toremi Ká főbolygójáról, a Hedra Káról van szó, ami 1) nagyon messze van a hajó jelenlegi helyzetétől 2) ahol CSAK egy klán kötött egyezséget a GK-val, a többiek elég harciasan viselkednek mind egymással, mind idegenekkel. A harciasságot a szó legszorosabb értelmében kell venni.

Hőseink mindenesetre elindulnak a Hedra Ká felé, maga az út is tortúra, már ebből kifolyólag is ezernyi kalandban lesz részük, hát még akkor, amikor odaérnek a helyszínre és dolgozni próbálnak.

Jófajta kis komfort sci-fi: szerintem olvassátok!
Fülszöveg

Rosemary ​Harper nem sok jóra számít, amikor csatlakozik az öreg Wayfarer személyzetéhez. Ugyanakkor, noha a szedett-vedett hajó jobb napokat is látott már, menedéket kínál neki, egy esélyt arra, hogy felkeresse a galaxis legtávolabbi zugait, és ami a legfontosabb: lehetőséget, hogy elszakadjon saját múltjától.

Wayfarer fedélzetén többféle faj él együtt békésen, szemben a Galaktikus Közösség néhány más, kevésbé befogadó csoportjával. A hajón az élet zűrzavaros és őrült – pontosan olyan, mint amire Rosemary vágyik. Ám hamarosan rendkívül veszélyes is lesz, amikor a kapitánynak felajánlanak egy munkát, egy olyan lehetőséget, ami csak egyszer akad az életben. Az, hogy féregjáratot fúrjanak az űrbe egy távoli bolygóhoz, határozottan jövedelmező vállalkozásnak ígérkezik, ám egyikük sem sejti, hogy az életüket kockáztatják…

Az űr távoli részeiben a szinte már családként működő csapat tagjai egyik izgalmas kalandot a másik után élik át, amelyek során egymástól függenek, és csakis egymástól remélhetnek támogatást. Ahhoz, hogy életben maradjon, Rosemarynek meg kell tanulnia, hogyan támaszkodjon a fedélzeten élő csodabogarakra – és ez az élmény nem csupán szeretni és bízni tanítja meg, hanem arra is ráébreszti, hogy ha valakinek van egy családja, az nem feltétlenül a legrosszabb dolog az univerzumban.


Becky Chambers
amerikai sci-fi író. A Hugo-díjas Wayfarers sorozat, valamint a Novellák, köztük a To Be Taght, if Fortunate és a Monk & Robot sorozat szerzője. Fantáziadús világépítő és remek karakterekkel benépesített történeteiről ismert.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Metropolis Média Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

Termékadatok
Cím: Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz
Szerző: Becky Chambers
Kiadó: Metropolis Média Kiadó
Oldalszám: 496
Kötés: ragasztókötött
Megjelenés: 2022. október 27.
ISBN: 9789635510986







Share:

Megjegyzés küldése

Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes