Lőrinc László a 25 szelfi a reformok korából című kiadványával befejezettnek tekinti a magyar történelem híres korszakairól írott sorozatát. A kötet ifjúsági szlengben, humoros, pimasz, meghökkentő sorokat tartalmaz híres és hírhedt emberekről, Rátkai Kornél ihletett, szövegekhez remekül illeszkedő illusztrációival. A cím idézet a műből, Madách Imrére vonatkozik, dr. Hugonnai Vilmától.
KönyvajánlóLőrinc László25 szelfi a reformok korából
Milyen volt a magyar 19. század? - erre a kérdésre ad választ az ország történelemtanára, Lőrinc László, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium tisztességben megőszült tanára, aki pimaszul humoros, meghökkentő párbeszédeiről híresült el a 25 szelfi kezdetű, a magyar történelem nagy korszakairól szóló sorozatban. A 25 szelfi a reformok korából záróakkordot jelent, a modernkori történelem túl sok politikai áthallással rendelkezik, amelynek ódiumát nem kívánja felvállalni a szerző. A mű 1830-1900 közötti időszakba enged betekintést.
Amikor elindult a sorozat a 25 szelfi az Árpád-korból című első kötettel, Lőrinc László saját gyerekén és diákjain monitorozta a szelfi és korunkra jellemző párbeszédstílusokat, kihegyezve a közösségi média ifjúsága által használt szlengre. Eleinte félő volt, hogy nem fog beválni, de a szerző ragaszkodott a stílushoz. Ami ezután jött, ma már történelem. Nemcsak a diákok, hanem a történelemre nyitott, vállalkozó szellemű felnőttek is mellőzhetetlennek érzik a műveket, és öblös hahotázással jutalmazzák a különféle beszólásokat. Figyelem! Vaskalapos felnőtteknek, akik tekintélytiszteletüktől és önmaguk fontosságától csaknem hasra esnek: tilos a mű abszolválása! Nekik valószínűleg a fejezetek végén a hiteles történelem magyarázat is csak olaj a tűzre, nemhogy a mai ifjúság között előforduló szlenges párbeszédek. Nem kell küzdeni, ők nyugodtan engedjék el a sorozat könyveit, rengetegen vagyunk, akik arra használják őket, amire valók: az informatív részen túl szórakoztatni, kicsit leszállítani nagyjainkat arról a piedesztálról, ahová nagy többségük sosem akart felkerülni.
Idézet a könyvből:
Poszt:
Kölcsey: Kinéztem a tornácra.
Szemere Pál: Adom. De miért nem mész ki legalább az utcára?
Kölcsey: Lefagyna az orrom.
Szemere: Egy kis mozgás, ember! Egy kis szabad levegő, élet!
Kölcsey: Pont fél éve is kimentem, egész a bíróságig, hát semmi: lenyomtak a birtokperben.
Szemere: Az írás sem dob fel?
Kölcsey: Mi? Az hogy a Kazinczyék lenyúlták egy az egyben a Homérosz fordításomat?
Szemere: Láttam a verset amit reggel posztoltál, szerintem tutifrankó!
Kölcsey: Ja, a Hymnus? Az egy gány. Ha felállok innen és bemegyek a szobába, bevágom a kemencébe. Oszt ennyi.
Szemere: Ne játszd már az eszed! Zseni vagy! „Balsors akit régen tép” – eszméletlen ütős!
Kölcsey: Az egész nagy magyar balsors egy nulla.
Szemere: Nem értem mi történt reggel óta. Miért írtad azt, ha közben meg ennyire depis vagy?
Kölcsey: Azért mert baromira berágtam a Metternichen, meg az összes rohadék bécsi orkon!!! Azért! De már nem tud érdekelni.
Szemere: Ja, az adószedés és katonatoborzás? Ne rágd magad rajta, mindig ez van.
Kölcsey: De mikor a megyék megmondták, hogy NEM szedhetnek tőlünk többet! Az újoncozás is felejtős! Erre ők meg, hogy de! Totál kivagyok ettől! Hogy a bánatba jönnek ehhez? Balsors!!! Háromszáz éve ezt tolják!!!!
Szemere: Jó, jó, nyugi.
Kölcsey: Most katonasággal fognak ránk mászni, aki ellenáll, kard nyúl barlangjában!
Szemere: Te írod, hogy „bűneink miatt”! Isteni büntetés, kár pampogni.
Kölcsey: Oké, büntessen azért, amit csináltunk. Az egy dolog. De már azért is, amit majd csinálni fogunk? Há’ kösz!... Viszont figyelj! Írni fogok egy tuti verset arról, hogy semminek semmi értelme.
Szemere: Annak se, hogy verset írj?
Kölcsey: Hülye vagy? Miért pont annak lenne? Na, az a vers majd betalál. Fejben már alakul.
Szemere: A téma érdekes...
Kölcsey: Igen, hogy totál felesleges minden, vágod?! És lehozzuk a Minervában!
- kiderül, hogy Széchenyi István gróf "durván jó" könyvet írt Hitel címmel
- Déryné Széppataki Róza tető nélküli teremben, hóesésben vacog, mert csak ott lehetett kimaxolni a színházi férőhelyeket
- Eötvös Ignác szerint Victor Hugo műmájer, de a fia leinti, hogy ne égesse ilyen véleménnyel
- Metternich csalódott arca, mert a magyarok ledominálták
- Kossuth marketing: fotózd le magad egy Pesti Hírlappal és egy felszabadított jobbággyal
- Vörösmartynak tetszenek Petőfi versei, a Csiga vendéglő pedig irodalmi vértörvényszékké avanzsál
- Adam Clark Instagram-live-ban adja a nagyérdemű tudtára, hogy hidat épít Pest-Buda között
- Liszt Ferenc szupersztár Szekszárdon
- Vasvári Pál petíciója, Petőfi nyilatkozata a Talpra magyarról: "semmi para, a vers kész"
- Deák és Bécs szívózása
- Hugonnai Vilma és a magyar társadalom hozzáállása az orvosi diplomájához
- lisztes rántás, mint reformkoszt
- kibicelés Tisza Kálmánnak és Jókainak
- a magyar tarkáról (tehén) kiderül, hogy nem beteg, csak foltos
- Adynak kajak nagy tervei vannak.
A műre jellemző egyediség kiemeli a nagy tömegű ifjúsági irodalomból, értékét pont az informatívsága adja, a szleng használata pedig könnyen abszolválhatóvá teszi a meghökkentő párbeszédeket a különcségre fejét felkapó ifjúság számára. A nyelvükön megszólaló történelem fogékonnyá teszi őket további információk keresésére, tudásuk kibővítésére. Nagy örömmel vettem kézbe, és riasztottam meg sorozatosan felharsanó nevetéseimmel a tőlem két méterre békésen rejtvényfejtő életem értelmét. Végül az inkriminált részeket mind fel kellett olvasnom neki.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Termékadatok
Megjegyzés küldése