A német Downton Abbey folytatódik, ezúttal az 1920-as években, az első világháború utáni Augsburg életét ismerjük meg - a Melzer villa urainak és szolgálóinak is nyomon követjük csavaros, eseménydús életét.
Augsburg, 1920-as évek. A Melzer-villában mindenki bizakodással tekint a jövő elé. Paul hazatért az orosz hadifogságból, és átveszi a textilgyár vezetését, hogy újra felvirágoztassa a családi vállalatot. A húga, Elisabeth Pomerániába költözik, az anyjuk felmenőinek ősi udvarházába. Paul ifjú felesége, Marie pedig régóta dédelgetett álmát valósítja meg: saját divatszalont nyit, és nagy sikert arat a kreációival. Ám egy rejtélyes csomag és néhány festmény visszaidézi a múltat. Marie-nak eszébe jut az idő, amikor cselédként dolgozott a villában, ami az apja révén akár az övé is lehetett volna… Mindeközben Elisabeth házassága romokban hever, a nő egyre kevésbé tudja leplezni a pomerániai birtokon kemény munkát végző Sebastian Winkler iránt érzett olthatatlan szerelmét.
Anne Jacobs izgalmas romantikus regényfolyama egy gazdag család és a cselédség mindennapjaiba enged betekintést. Az önállóan is olvasható harmadik kötet az első világháború utáni Németországba kalauzol, ahol a személyzet öntudatra ébred, és némi leleménnyel a szegényből is lehet gazdag, a szerelemért viszont mindenkinek egyformán meg kell küzdenie.
Hogyan állhat talpra egy ország egy hatalmas erőforrásokat és emberéleteket felemésztő háború után, főleg hogy azt elvesztette? Hogyan állnak talpra az egyes emberek, legyenek akár szegények, akár gazdagok?
Megint havazott. Kitty néni autójának csak vászonteteje volt, azon is két lyuk. Leo beszorult a hátsó ülés bal sarkába, fagyos kezét a kabátja zsebébe mélyesztette. Az idétlen szőrmekucsma, amit Mamától kapott karácsonyra, szörnye csiklandozta a homlokát.
Az 1920-as évek Németországában járunk, a textilgyár és a Melzer-villa ép és működik, a lakók és a szolgálók úgy gondolják, több ilyen nem lesz. Mégis valami megváltozik: az addig megszokott világrend felbomlik, és az urak és szolgák közötti átjáró ennél szélesebb nem is lehetne, ahogyan már nem ördögtől való az sem, hogy egy nőnek saját üzlete legyen. Bár mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, és soha nem volt még ennyi lehetőség a meggazdagodásra, mégis mindenki szenved. A háborús traumák és a szerelem senkit sem kímélnek...
És milyen furcsa, hogy próbálunk nem emlékezni a háborúra. Éljük az új, modern életünket, félrenézünk az utcán egy kolduló hadirokkant láttán. Ahogy a saját sebeinkről, hegeinkről is el akarunk feledkezni.
Kapunk részleteket a testvérek és a gyerekek életéből is, és happy enddel zárunk, de az odavezető út nagyon göröngyös. Rengeteg dráma, rengeteg vélt és valós sérelem, rengeteg félreértés, és ezek miatti harag - ezek hátterében pedig elsősorban egy régi barát áll. Többségében ez jellemzi a harmadik kötetet, ami elég hosszú lett, túl intrikus, túl csavaros. Számomra erősen kezdi elveszteni kezdeti báját, kevésbé mutatja be jól a társadalmi és egyéni változásokat Anne Jacobs, és kicsit talán túltolta a drámát ebben a részben.
Ez a regény önmagában, az előzmények ismerete nélkül is olvasható, de ha nem ismered A villát, akkor nem ajánlom: tényleg elég más a kettő, és esetleg elhamarkodott következtetéseket vonhatsz le, ha az első kötetet nem olvastad...
Hogy mondhatott ilyet? Hát nem tudja, hogy a szavak megsebeznek? A szavak ölni tudnak.
Anne Jacobs Németországban, Alsó-Szászországban született és nevelkedett a német drámaíró, Kurt Sellnick lányaként. Zenét tanult, később középiskolai tanárként helyezkedett el, két gyermeket nevelt fel. Későn kezdett írni, először verseket és novellákat, a regények később érkeztek el életébe. Jelenleg Frankfurt közelében, Taunusban él, és ma már az írás az élete, mintegy húsz regénye jelent már meg. A Die Tuchvilla c. trilógiáját tekinti a "szerelemprojektjének".
Köszönöm a lehetőséget a Central Könyvek csapatának! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése