Mit érzékel egy Robotbarát a világból? - Klara és a Nap

 Könyvajánló - Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Klara, ​a gyermekek számára kifejlesztett Robotbarát az üzlet kirakatában várja leendő tulajdonosát. Addig is az utca épületeit, a járókelők viselkedését és a Nap járását, áldásos tevékenységét szemléli. A humanoid tulajdonságokkal rendelkező robot gyermeki ártatlansággal próbálja megérteni a körülötte zajló eseményeket. Miután otthonra lel, legjobb tudása szerint igyekszik Josie és családja segítségére lenni; naiv világlátásának köszönhető páratlan optimizmusa reményt ad a beteg lány szüleinek. Klara megfigyelései a változó világról és az emberi természetről nem csupán a robot racionalitásáról, hanem érzelmeiről is tanúskodnak. Klara feltétel nélkül hisz az általa mindenhatónak vélt Nap jóságában, amelynek fénye és melege végigkíséri a történetet.

A regény világa – a közeljövő világa? – nem radikálisan más, mint a miénk, de éppen ettől annyira felkavaró lassacskán szembesülni azzal, hogy az ember még magányosabb lett, az emberi kapcsolatok sekélyesebbek, a társadalmi egyenlőtlenségek még nagyobbak. És talán vigasz, talán nem, de mélyen elgondolkodtató, hogy mindez egy olyan robot elbeszélése nyomán tudatosul bennünk, aki megtanul szeretni.

A 2017-ben „nagy érzelmi erejű regényeiért” Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro olyan világsikerű regények szerzője, mint a Napok romjai, a Ne engedj el… és Az eltemetett óriás.

Témáját és gondolati ívét tekintve minden újabb műve meglepetés – van köztük a mélységes múltból a mi korunk emberéhez szóló allegória, van a közeljövőben játszódó disztópia, van, amelyik Japán második világháborús vereségének lelki hatásait elemzi, és van olyan, melynek fő motívuma a zene –, de mindegyiket összefűzi az a sajátos látásmód, melynek kapcsán eszünkbe juthat ugyan Franz Kafka, Marcel Proust vagy Vladimir Nabokov, de Ishiguro írói világa végső soron egészen eredeti: olyan különös fénytörésben láttatja a szorongó emberi lelket, mint senki más.

Klara egy robot a Robotbarát üzletben, aki várja, hogy kiválassza őt egy gyerek, akinek a felnövekedésében segítsége, társa, barátja lehet. Addig is a kirakaton át szemléli a világot, figyeli az elrohanó embereket, a növényeket, és elsősorban a Napot. Szép lassan rengeteg dolgot megért az emberiséggel kapcsolatban, de ezt az elméleti tudást nemsokára gyakorlattá is válthatja: Josie, a beteg kislány őt választja robotbarátjának, Klara pedig mindent meg is tesz a gyógyulásáért és boldogságáért.

Mint mondtam, ezek hasznos tanulságok voltak számomra. Nem csak azt tudtam meg, hogy az “átváltozás” Josie természetének sajátja, és hogy fel kell készülnöm arra, hogy alkalmazkodjam ehhez, hanem azt is kezdtem megérteni, hogy ez nem kizárólag Josie sajátossága: hogy az emberek gyakorta szoktak késztetést érezni arra, hogy – mintha csak a kirakatban állnának – egy bizonyos arcukat mutassák a járókelők felé, és hogy amint elmúlik az a pillanat, már nem kell annyira komolyan venni az effajta kifelé mutatott képet.

Érdekes, lassan hömpölygő regény, amely egészen végig egy nagyon szűk nézőpontból, a világot megismerni vágyó robot, Klara nézőpontjából íródott. Gyermeki ártatlansággal és naivitással szemléli a világot, az őt körülvevő embereket, tapasztalja, hogy a legtöbb ember számára ő nem több, mint egy mikrohullámú sütő vagy egy mosógép: egy egyszerű használati tárgy, egy eszköz. De közben érzi Josie és a családja barátságát is, látja a kislány szüleire tett hatását, és nem akar mást, mint tanulni. Ebben a kavargó világban egy dolog nyújt számára biztos pontot: a minden jó forrásaként ismert Nap, ami minden újabb nappal eljön, és szétszórja áldásos sugarait, mindenható szeretettel árasztva el a világot. Legalábbis Klara szemszögéből.

Rendkívül keveset tudunk meg erről a világról, már csak az elbeszélő miatt is, de Ishiguro rendkívül fontos és érdekes kérdéseket vet fel a lassú elmélkedések és történések közepette, amelyeket már Michio Kaku japán származású amerikai elméleti fizikus is feltett és megvizsgált: hogyan kell viselkednünk, lehetnek-e, és ha igen, milyen jogai egy mesterségesen létrehozott, de érezni képes intelligenciának? Vajon hogyan fogja fel a világot egy ilyen robot?

Amikor az Anya legközelebb megszólalt, már sokkal egyértelműbb volt, hogy hozzám beszél.
– Néha jó lehet nem érezni semmit. Irigyellek.
Mérlegeltem, amit mondott, majd azt feleltem: – Azt hiszem, én nagyon sok mindent érzek. Minél több megfigyelést teszek, annál több érzelemhez lesz hozzáférésem.
Felnevetett, olyan váratlanul, hogy megriadtam tőle. -Ha ez így van – mondta –, talán jobb volna, ha nem lennél olyan lelkes megfigyelő – majd hozzátette: – Bocsánat. Nem akartam durva lenni. Biztos vagyok benne, hogy megvannak a magad mindenféle érzései.

Kazuo Ishiguro 1954-ben született Nagaszakiban, 5 éves korában költözött a családja (oceanográfus édesapja új munkalehetősége miatt) az Egyesült Királyságba. Angolt és filozófiát, majd mesterszakon kreatív írást tanult, diplomamunkájából született az első sikeres regénye, amelyet több is követett. 2017-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, mert "nagy érzelmi erejű regényeiben feltárta az ember világgal való illuzórikus kapcsolatának mélységeit".

"Ha összeadjuk Jane Austent és Franz Kafkát, elénk tárul Kazuo Ishiguro egy csukott kagylóhéjban. A recepthez már csak egy kis Marcel Proust szükségeltetik, és akkor nagyjából már megvan, miféle művek kerülnek ki Ishiguro keze alól." - Sara Danius, a Svéd Akadémia titkára. 

Kazuo Ishiguro egy elképzelt jövőt festett elénk ebben az új, régóta várt regényben, a tőle megszokott alapossággal, laza ecsetvonásokkal, egy jövőt, amelyet csak korlátozottan ismerhetünk meg, mert a szöveg végig Klara benyomásaira koncentrál, aprólékos, de hangulatos leírásokkal. Semmiképp nem ajánlom annak, aki épp egy pörgős, izgalmas thrillerre vagy sci-fire vágyik, de tökéletes választás, ha épp elmerülni vágyunk egy különös világban, egy kissé disztópikus, kissé utópisztikus elképzelt jövőben. Eközben egy olyan érzelmekre képes robot ráeszmélését követhetjük a világra, amelyben egy család dinamikáját is megismerjük, a végére elénk tárul az egész családi kapcsolatrendszer, hogy milyen bonyolultan és sokféleképp kapcsolódnak egymáshoz a szülők és a gyerekek, és vajon hol, hogyan van itt helye egy egyszerű robotnak? A kérdések megválaszolatlanok maradnak, Ishiguro csupán felveti őket, elgondolkodtatva az olvasót emberi és nem emberi világunkról, benne a szerepünkről, a kapcsolatainkról és a jövőnkről. Vajon emberek tudunk maradni? Egyáltalán mit jelent embernek lenni?

Köszönöm a lehetőséget a Helikon Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron. 

Kövess minket Facebookon!