Sokoldalúság: nincs egymondatos tanács

Miért tarolnak a generalisták specializált világunkban? - ezt a kérdést járja körbe David Epstein a Sokoldalúság című művében, amely a HVG Könyveknél jelent meg a közelmúltban. A kötet nélkülözhetetlen olvasmány karriertervezés közben, de szülőknek és bárkinek, akik a robotok uralta világban boldogulást keresnek.

"Az áttörés és a tévedés kezdetben nagyon hasonlóan néz ki." (Alph Bingham)

Könyvajánló - David Epstein: Sokoldalúság

Abban egyet kell értenünk, hogy a korai specializációra számtalan marketingstratégia alapozza megélhetését, a laikus szülő pedig a legyen különb tőlem elve alapján űzi, hajtja saját csemetéjét a siker felé. De mi a helyzet akkor a fenti idézet alapján, ha ez nem mindig jön be? Mi van akkor, ha egyértelműen mérhető adatok alapján semmiről sem késett le a később specializálódó?

David Epstein rengeteg példát hoz arra, hogy a változatosság és a nem túl korai szakosodás egyáltalán nem hátrány, és nemcsak sporttémákat hoz fel igazolásul, hanem zenészek, írók, matematikusok és hétköznapi szakmájukban sikeres emberek példáit citálja, "akik nem sokrétű érdeklődésük és tapasztalatuk ellenére, hanem épp amiatt lettek sikeresek."

El kell ismerni, hogy vannak a világon olyan szakterületek, ahol nem lehet elég korán kezdeni a rákészülést, ha tehetség mutatkozik rá, ugyanakkor a világ egyre komplexebbé válásával muszáj olyan embereknek is kikerülni a tömegből, akik nemcsak egy adott szeletét ismerik a tevékenységnek, hanem átlátják az egészet és építő jellegűen tudnak hozzáállni a felmerülő problémák megoldásához.

Híres pályaelhagyó és kései specializálódó volt Paul Gauguin (kereskedelmi flottánál dolgozott, tőzsdeügynök is volt, mire 35 évesen festeni kezdett és művei meghaladták a bűvös 100 millió dolláros eladási árat) vagy a Harry Potter-könyvek írója, J. K. Rowling, akinek a könyvek sikere előtt semmi sem klappolt igazán, tanárként segélyből élt, mielőtt berobbant a köztudatba. Miért és hogyan lehetett nekik és másoknak a késői indulás sikerük szerves része? A világ egyszerre tágas és mély, szüksége van a sokoldalú emberekre. A szerző rengeteg történetet és kutatási eredményt hoz annak illusztrálására, miképpen lehet fejleszteni ezt az emberi oldalt, hogyan lehet és érdemes az ok-okozati összefüggéseken túl is látni, és nem előre elrendelést, hanem valószínűség-alapú elgondolást hozzátenni. Ez nagyon fontos!

Egy évvel és négy nappal azután, hogy a II. világháború a tengelyhatalmak feltétlen megadásával véget ért, egy magyar kisvárosban egy új család magvaként megszületett Polgár László. Nem voltak nagyszülei, sem unokatestvérei: mind odavesztek a holokausztban, csakúgy, mint apja első felesége és az ő öt közös gyermekük. László már kiskorában eltökélte, hogy felnőve családot alapít, méghozzá nem is akármilyet. Főiskolásként az apaszerepre készülve legendás gondolkodók életrajzát tanulmányozta Szókratésztől Einsteinig. Úgy látta, hogy a hagyományos oktatási rendszer csődöt mondott, ő viszont zsenit faraghat a gyerekeiből, ha megadja nekik a kezdeti előnyt. Be akarta bizonyítani, hogy megfelelő neveléssel bármelyik gyerek bármely tudományban kiemelkedő szintet érhet el. Már csak egy feleséget kellett találnia, aki mindebben partnere lesz. László édesanyjának volt egy barátnője, akinek volt egy Klára nevű lánya. Klára 1965-ben Budapestre utazott, hogy személyesen megismerkedjen Lászlóval. A fiatalember nem árult zsákbamacskát: már ekkor közölte a lánnyal, hogy hat gyereket szeretne, akikből zsenit akar nevelni. Klára mérsékelt lelkesedéssel fogadta terveit: hazaérve azt mondta a szüleinek, hogy László „nagyon érdekes személyiség”, de nem tudja elképzelni, hogy a felesége legyen. Mindenesetre továbbra is leveleztek. Mindketten tanárként végeztek, és egyetértettek abban, hogy az oktatási rendszer kiábrándítóan egy kaptafára dolgozik, célja László megfogalmazásában a „szürke átlagemberek” kitermelése. Másfél évvel később Klára ráébredt, hogy igen különleges levelezőtársa van. László ugyanis szerelmes levelet küldött neki, amelyben meg is kérte a kezét. Összeházasodtak, Budapesten telepedtek le, és munkához láttak. Legidősebb lányuk, Zsuzsa 1969 elején született, és a kísérlet megkezdődött...

A mindennapokban is tökéletesen használható módszereket fedezhet fel a laikus olvasó is saját életére kivetítve, ez az egyik nagy előnye a műnek azon túl, hogy olvasmányos, érthető és kifejezetten inspiratív. Számos izgalmas kutatási eredményre alapozva fedi fel az olvasó előtt, miért gyakoribb jelenség az, hogy a sokoldalúság és a kísérletezés vezet el a sikerhez. Megtanít arra, hogy a szabályok csak békeidőkben, nyugodt, napos délelőttökön teljesítik be funkcióikat, de krízishelyzetekben a pillanat tört része alatt kell megszegni őket, és ennek a pillanatnak tört része választja / választhatja el az egyént sikertől-kudarctól, vagy (akár) élettől-haláltól. Aki erre nem kondicionálja magát, az pórul fog járni. Az életben maradáshoz (bizony) (néha) a civilizált embernek is szükséges némi irgalmatlansággal megspékelt sokoldalúság. 

Fülszöveg

Mit ​veszíthetünk, ha túl fiatalon választunk hangszert, vagy túl korán szakosodunk?

Miért engedjünk teret a hibázásra építő, lassú tanulásnak? Miért érdemes vezetőként átfogó tudással rendelkező munkatársakat választani a „robotok korában”?

A tízezer órányi gyakorlás szabályától kezdve a Polgár család zseniális sakkozókat kinevelő módszeréig korábban számos bizonyíték azt sugallta, hogy a kiválóság kulcsa a korán elkezdett és célirányosan minél többet gyakorolt tevékenység. David Epstein, a teljesítménynövelés elismert szakértője azonban a világ legkiválóbb sportolóinak, művészeinek, feltalálóinak és tudósainak életpályáját tanulmányozva megdöbbentő következtetésre jutott: gyakoribb jelenség, hogy a sokoldalúság és a kísérletezés vezet a sikerhez.

Érdekes történetekben bővelkedő könyvében izgalmas kutatási eredményekkel támasztja alá, hogy komplex, kiszámíthatatlan világunkban szélesebb spektrumú tudással és készségekkel sokkal nagyobb eséllyel lehetünk sikeresek, mint túlspecializált társaink. A mesterséges intelligencia korában, amikor a számítógépek túlszárnyalják a legkiválóbb szakértőket is, egyre több területen az átfogó gondolkodás lesz a fontos. Kiderül, hogy nem baj, ha későn választunk pályát, előny, ha az egészen távoli összefüggéseket is felismerjük, valamint ha minél többféle tapasztalattal a hátunk mögött, nyitottan fordulunk a problémák felé, hiszen a jövő a generalistáké.

„David Epsteinnek sikerült elérnie, hogy mélységes örömmel fogadjam a tényt: minden, amit egy adott témáról gondoltam, tévedés volt. Odavagyok a Sokoldalúságért.”

Malcolm Gladwell, a tízezer órás szabály megalkotója, a Kivételesek és az Ismerős ismeretlenek szerzője

„Nagyon időszerű és fontos könyv – nélkülözhetetlen olvasmány vezetőknek, szülőknek, coachoknak és mindenki másnak, aki a teljesítmény fokozásán dolgozik.”

Daniel H. Pink, a Motiváció 3.0, az Eladni emberi dolog és a Mikor szerzője

„Lebilincselő olvasmány, hatására jó eséllyel újra átgondoljuk a karrierünkben tervezett következő lépéseket – és azt is, hogyan neveljük a gyerekeinket.”

Adam Grant, a Gondold újra! és az Eredetik szerzője, a B terv társszerzője

„Legszívesebben odaadnám ezt a könyvet mindenkinek, aki csak azt szeretné, hogy az ember boldoguljon a robotok korában. A Sokoldalúság lapjai tele vannak reménnyel. Igazi túlélési útmutató a 21. századhoz.”

Amanda Ripley, a The Smartest Kids in the World szerzője

„Az egyik legelgondolkodtatóbb és legmegdöbbentőbb felismeréseket megfogalmazó könyv, amelyet valaha olvastam.”

Maria Konnikova, A legnagyobb blöff, Az átverés művészete és a Mesterelme szerzője

„Szerintem [Epstein könyve] magyarázattal szolgál a Microsoft sikerére is, mert olyanokat vettünk fel a vállalathoz, akik nemcsak a saját szakterületükön, de több más témában is széles körű tudással rendelkeztek. Minden generalistának üzenem, aki valaha érezte már úgy, hogy elnyomják a szakbarbár munkatársai – ez a könyv nekik szól.”

Bill Gates, a Microsoft alapító-tulajdonosa és korábbi elnöke 

„Nagy öröm olyan tehetséges író társaságában időzni, amilyen David Epstein. Még nagyobb az öröm, ha ez az író ilyen megkerülhetetlen és óriási jelentőségű ismereteket oszt meg a kiválóságról, sikerről és oktatásról.”

Susan Cain, a Csend és a Csendes erő szerzője 

David Epstein (a képen) a teljesítménynövelés elismert szakértője, maga is a sokoldalúság ideálját testesíti meg. A Columbia Egyetemen környezettudományból és újságírásból diplomázott. Kutatott ökológusként az Északi-sarkon, a Sonora-sivatagban pedig földtani és csillagászati, majd egy hajón földrengéstani kutatásokban vett részt. Ugyanakkor a Sports Illustrated újságírója és a ProPublica tudományos és oknyomozó riportere volt, számos tudományos újságírói díjat elnyert.

Népszerű TED-előadó, a The Sports Gene – Inside the Science of Extrordinary Athletic Performance című sikerkönyvét húsz nyelvre lefordították. Megszállott futó és számos oktatási szervezet önkéntese.

Fordító: Kenyeres Anna

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.