Kína külön világ, ha semmi másban, ebben bárkivel egyetérthetünk. Ezt a különleges miliőt hozza testközelbe az olvasók számára a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent Anchee Min: Az utolsó császárné című regény. Erős akarat és elszánás szükségeltetett ahhoz, hogy elképesztő mennyiségű intrikával a modern világot, a haladást és a kínai hagyományokat össze tudja hangolni. Ki volt Ce-hszi császárné? A korabeli nyugati sajtó által sárkányhölgynek csúfolt, manipulatív, vérszomjas asszony, akit csak a hatalomvágy vezérelt, s akit folyton pajzán vágyak hajtottak, vagy humánus, őszinte, hús-vér alak, aki mindent feláldozott, hogy még egy ideig a puszta akaratával összetartsa az ősi, halálra ítélt birodalmat?
Könyvajánló - Anchee Min: Az utolsó császárné
A könyv szereplőinek ihletői valós személyek. Az események bemutatásánál igyekeztem a lehető leghűségesebben követni a történelmi eseményeket. A különféle dekrétumok, ediktumok és újságcikkek az eredeti dokumentumok fordításai. Ahol értelmezésbeli különbségek mutatkoztak, a kutatásaim eredményeire alapoztam, és átfogó szemléletmódra törekedtem.
A Szerző
Ce-hszi, az utolsó császárné, aki több, mint öt évtizedig irányította Kína sorsát
A második kötet elejére Hszien-feng, a császári férj halott, túl vannak a palotaforradalom elfojtásán, Ce-hszire pedig hosszú társrégensség vár az akkor 6 éves fia, Tung-cse nagykorúságáig. Nuhoru a császár királyi vérből való tiszteletbeli (és özvegy) felesége, mint ilyen, ő a másik régens (aki könnyelmű, szeszélyes és sok kérdésben naiv). Ce-hszi hivatalosan sohasem ült a Sárkánytrónra, megelégedett azzal, hogy a trón mögötti Sárga Függönynél figyelve adjon útmutatást, tánácsot és utasításokat az éppen trónon ülő látszaturalkodóknak. A császár azonban 19 évesen meghal, és egy másik kiválasztottal (meg egy újabb puccsal) kezdődik elölről minden. Újabb kisfiú, újabb megpróbáltatások, újabb régensség. Tung-cse (a 19 évesen elhunyt császár) már kisgyerek korában el lett rontva, tanárai és környezete büszkeséget csöpögtetett bele, nem toleranciàt, bosszúállásra nevelték, nem együttérzésre, igazságérzet helyett egyetemes bölcsességekkel tömték, megfosztották attól, hogy megértse a világot és önmagát. Vajon mit fog elérni Ceh-szi az új kisgyerekkel, hogy ne az előző császár sorsára jusson? Természetesen beleesik ő is abba a csapdába, amibe szinte mindenki: szentül elhatározza, nem fogja elkövetni azokat a hibákat, amelyeket Tung-csenél elkövetett. Ez maradéktalanul sikerült is neki, de helyettük elkövetett egy csomó új, ugyanúgy végzetesnek bizonyuló hibát.Igaz, hogy őseink feltalálták a papírt, a porcelánt, az iránytűt meg a puskaport, ugyanakkor felmenőink dinasztiáról dinasztiára megtagadták a megfelelő védelem kialakítását az ország számára. Úgy hitték, Kína túlságosan is civilizált, semhogy bárki ujjat merne húzni vele. De lássuk csak! Hol tartunk most? A dinasztia olyan, mint egy agyhalott elefánt, akinek ahhoz sincs ereje, hogy kilehelje a lelkét. Konfuciusz tanai csődöt mondtak, Kína vereséget szenvedett. A nagyvilág sem tiszteletben, sem korrektségben, sem támogatásban nem részesített bennünket. Szomszédos szövetségeseink apátiával szemlélik a pusztulásunkat. Hol a szabadság, ha egyszer nincs becsület? Tehát nem is ez az elviselhetetlen haldoklás fáj leginkább, hanem a becsület hiánya, és az, hogy képtelenek vagyunk szembenézni az igazsággal.
Ha veszítünk, az csak egy lecke a győzelemhez, szorítja össze száját Ce-hszi, és szövi tovább a hálóját. Női vonzerejének, éles eszének, becsvágyának és kitartásának köszönhetően már 21 éves korában kezébe kaparintotta az ország irányítását, és haláláig ki sem engedte belőle. Mindenesetre közben a világ nem áll meg. Belpolitikailag sincs minden rendben, lázadások borzolják az idegeket, külpolitikailag pedig egyenesen katasztrófa felé menetel az ország, nyomuló nyugatiak, ellenségek Kína határai mellett, elveszítik Tajvant, Vietnámot és Koreát. Kína 1861 óta olyan, mint egy érett eperfa, amit csak kicsit meg kell rázni az édes eperszemekért, Ceh-szi pedig a folyamatos veszteségek ellenére szinte a puszta akaratával tartja össze az ország egységét.
Kína külön világ, ha semmi másban, ebben bárkivel egyetérthetünk. Európai szemmel különös nézni azt a rengeteg intrikát, amelyet császárnénak alkalmaznia kell, hogy a modern világot, a haladást és a kínai hagyományokat össze tudja hangolni. Ki volt Ce-hszi császárné? A korabeli nyugati sajtó által sárkányhölgynek csúfolt, manipulatív, vérszomjas asszony, akit csak a hatalomvágy vezérelt, s akit folyton pajzán vágyak hajtottak, vagy humánus, őszinte, hús-vér alak, aki mindent feláldozott, hogy még egy ideig összetartsa az ősi, halálra ítélt birodalmat?
Fülszöveg
Az Orchidea császárné című regény folytatásában, Az utolsó császárné című kötetben az olvasó megismerkedhet a 19. század végi Kína történelmével, melyben az egy kézben összpontosuló hatalom jelenti az állandóságot.
A hatalom birtokosa pedig nem más, mint a rendíthetetlen, vakmerő, bátor és szellemes Ce-hszi császárné, a korábbi Orchidea avagy Jehonala úrnő - ahogy az olvasók Anchee Min regényének első kötetében megismerhették.
Az utolsó császárné című regényben Orchidea az ágyasok intim világából a történelem világszínpadára lép. A lelkét felemésztő személyes veszteségek ellenére a lemondásokra ítélt, mégis elszánt és kötelességtudó császárné mindvégig megállja helyét felelősségteljes szerepében: a haladó szellemiség jegyében - ugyanakkor nemzete ősi hagyományaihoz és a mandzsu klán értékeihez hűen - elkötelezi magát hazája érdekei mellett; igyekszik összetartani Kína ellentétes erőit, s egyben kivédeni az egyre agresszívebben terjeszkedő európai nagyhatalmak támadásait és zsarolásait.
Anchee Min regényében átfogó képet nyújt a kínai történelem egyik legfontosabb - az utókor által ellentmondásos véleményekkel övezett - alakjáról, mely mögött átfogó kutatómunka áll.
A korabeli nyugati sajtó rosszmájúan a "sárkányhölgy" névvel illette és manipulatív, vérszomjas asszonyként ábrázolta őt, akit csak a hatalomvágy vezérelt, s akit folyton ledér vágyak hajtottak. Anchee Min Orchideája ezzel szemben egy humánus, őszinte, hús-vér alak, aki mindent feláldozott, hogy még egy ideig összetartsa az ősi, immár halálra ítélt birodalmat.
Az aprólékos, mégis rendkívül érdekes, költői képekkel és olykor versekkel is fűszerezett leírások során betekintést nyerhetünk egy ismeretlen, ellentmondásokkal teli, archaikus birodalom végnapjaiba. Az érzékletes ábrázolásoknak köszönhetően megelevenednek előttünk a gyönyörű paloták és tavak, a pompás kelmék, a választékos mandzsu hajviseletek és a súlyos ékszerek.
Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!
Fordító: Mester Yvonne
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.
Kövess minket Facebookon is!
Megjegyzés küldése