Az utolsó könyvtár

Veszélyben a közösségi könyvtár! Ezzel a fájdalmas kiáltással is kezdődhetne Freya Sampson debütáló kötete, Az utolsó könyvtár. A főhős harmincéves segédkönyvtáros, aki nagyon visszahúzódó életet él, mindene a könyvtár. Magánéletében sikertelen, anyja halála feletti elveszett érzését pedig a múló idő sem enyhíti. A könyvtár várható bezárása az utolsó csepp a pohárban, és a szelíd, visszahúzódó természetű nő életében először kiáll valamiért. Hogy ez mennyi újat hozhat az életébe, maga sem sejti. A mű a General Press Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.

Könyvajánló - Freya Sampson: Az utolsó könyvtár

Kedvesség, összefogás, szeretet - ezekkel a szavakkal lehet összefoglalni Freya Sampson Az utolsó könyvtár című művét. A főhős, June a Chalcoti Könyvtárban teljesít szolgálatot, álmodozik a betérő olvasók lehetséges magánéleti irányairól. Zárkózott, félénk, önbizalma a nullához konvergál, mindezzel együtt nagyon szereti a munkáját. Nem segít a helyzeten az sem, hogy anyja halála óta nem tért magához a gyásztól. Egyedül éldegél egy kis házikóban az Alan Benneth (!!) nevű cicájával, és tuti biztos abban, hogy őrajta férfi szeme sosem (SOSEM) fog megakadni. Mi több, ismerőseinek egyre ritkuló kérdéseire, miszerint nem vár-e többet az élettől a könyvtár-otthon-macska háromszögnél, többször is előadja, hogy bizony nem, tökéletesen elégedett a jelenlegi felállással.

A könyvtár egy nagyon régi iskolában kapott helyet, huzatos falai, beázásai idősebbnek is mutatják annál, mint amit az építés éve jelez: 1870. June ennek ellenére szereti az ódon épületet, olyanok a falai, mintha Jane Eyre léphetne elő bármelyik folyosó kanyarulatából. Segédkönyvtárosként helyén érzi magát, azonban a hely mintha elárulni készülne őt: a tanács egy ingatlanfejlesztővel karöltve nagy terveket dédelget a településsel kapcsolatban, és a könyvtár útban van. Nagyon is útban van. Az első lépés, hogy megyeszerte bezárnak hat könyvtárat, amiben a Chalcoti is benne van. 

A szerző, Freya Sampson, Az utolsó könyvtár című kötet idegen nyelvű kiadásával

A félénk, hosszú ideje anyját gyászoló, viszahúzódó June-nál itt telik be a pohár: nem engedheti, hogy az utolsó menedéke is elvesszen, ebek harmincadjára jusson. 

És nem is engedi.

Persze, a folyamat egyáltalán nem olyan egyszerűen ment végbe, mint ahogy ide leírtam. Sok mulatságos, kínos, nyakatekert helyzet áll elő addig, amíg ez a zárkózott, félénk személy el meri hinni, hogy számít a szava, hogy közösséget tud kovácsolni az elérendő cél érdekében, hogy Alex, az iskolában olyan nagymenő, talpraesett Alex valóban komolyan érdeklődik iránta, és hogy nemcsak a Büszkeség és balítélet lehet jó könyv, hanem a Büszkeség és balítélet meg a zombik is.

Mi lesz? Sikerül-e megmenteni a könyvtárat? Milyen áron? És ha valaki egyszer nyitott az emberek felé, vajon bezárkózhat-e újra?

Mi a történet tanulsága? Összefogással néha reménytelen ügyeket is el lehet intézni, a szeretet ereje megfelelő motiváció hatására pedig a legintrovertáltabb embert is képes kicsalogatni csigaházából. Igazi karácsonyra való olvasmány ez, könyvmolyoknak pláne. A sok hivatkozás irodalmi élményekre akár komfortzónán kívül is ellazítja az embert. A mellékszereplők elviszik hátukon a művet, a harcias, mindenért tüntető, plakátoló és küzdő Mrs. Bransworth (aki mellesleg MINDEN egyes könyvre panaszkodik) és a könyvtárban szörföző Stanley igazi hangulatfelelősök, akikkel mindig történik valami, akik mindig beszólnak valamit, akik mindenütt ott vannak és mindenről véleményük van.

(Nagyon nagy örömömre szolgált, hogy még egy könyvtároson IS kifog a Háború és béke... ha nem ugrottam neki vagy ötször ezalatt a 6 évtized alatt, mióta élek, egyszer sem, de valamennyiszer 20-50-100 oldalaknál mérhetetlen érdektelenségből adódó unalom folyamodványaként le is tettem.) 

Tetszik, amit olvastál? A képre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!