Őfelsége, II. Erzsébet nyomoz! Ki hinné, hogy a környezetében is akadnak impotens nyomozók, és ez annyira felbosszantja Her Majestyt, hogy saját kezébe veszi az irányítást, és kicsit szaglászni kezd. A General Press Kiadó gondozásában megjelent A Windsor-csomó című kötet írója, S. J. Bennett pontosan erre alapozta cselekménye alaphangját. Nem kifejezetten akciókban bővelkedő krimi, különösebben feszültségekben és vérben sem tocsogó történet, inkább klasszikus, a rejtélyek felfedésére és azok megoldására koncentráló mű, miközben az udvari etikett nagy szerepet játszik, és egyben gúzsba is köt az eredményességre vezető lehetséges eszközök használatában.
Könyvajánló - S. J. Bennett: A Windsor-csomó
II. Erzsébet közelgő kilencvenedik születésnapjára készül az ország és maga a királynő is, szeretett birtokán, Windsorban. Ilyenkor mindig nagyobb a felhajtás, egymást érik az események, és ahogy szokott lenni, a családi étkezések is diplomáciai színezetet kaphatnak, ha éppen a szükség így kívánja. Ez a helyzet a megszervezendő estéllyel is. Az illusztris vendégek között nem csak Sir David Attenborough vagy a Canterbury érsek neve fordult elő, hanem Károly herceg kedvéért - aki pénzt szeretett volna gyűjteni valamelyik kedvenc projektjéhez - dúsgazdag orosz potentátok is rákerültek a vendéglistára.
Másnap azonban az estély előadóiból egy fiatal orosz zongorista nem kel fel, nem megy le reggelizni, Sir Simon Holcroft, a királynő személyi titkára azt kénytelen jelenteni Erzsébetnek, hogy az egyik házvezetőnő holtan talált rá egy szekrényben. A dolog pikantériáját az adja, hogy a férfi egy szétnyílt lila köntösön kívül semmit sem viselt, és első blikkre a köntös övénél fogva akasztotta fel magát, miközben fojtogatásos szexet gyakorolt.
Öngyilkos lett tehát, az egész baleset csupán, és ez a megítélés mindaddig így is marad, amíg felfedezésre nem kerül a rosszul megkötött csomó, és így bűnügyi nyomozássá lép elő az addig sejtelmesen sikamlós haláleset. A királynő szájíze szerint lassan csordogál és szerinte rossz nyomon indul el a rendőri munka (plusz, valami kémszálat is beleszőnek a folyamatba), ami mérhetetlenül felbosszantja, ezért ő maga is szaglászni kezd.
A szerző, S. J. Bennett
Nos, II. Erzsébet, mint ravasz és határozott nyomozó? Nocsak, nocsak.
Nem tehetek róla, a királynő alakja és hangja a The Crown című sorozatban látható és hallható művész alakításában jelent meg előttem. Az egyik méltatója is ehhez hasonlította: "Miss Marple és A korona című sorozat találkozása."
Semmiképpen sem szabad a könyv cselekményétől akciódús fordulatokat várni, sokkal jobban hasonlít egy lassú folyású, rejtélyeket felfedő "udvari" krimihez (ahol a hivatalos uralkodói "nincs véleményem semmiről" tendál, de végül valahogy csak elérem, hogy rájöjjönek valódi akaratomra győz), mint vérben tocsogó thrillerhez. Sőt, igazán kriminek sem annyira elmenő, hiszen - kényszerűen - többet foglalkozik a királyi család és az udvar szokásaival, környezetük leírásával, a hagyományok fárasztó ápolásával, mert ezek elválaszthatatlanok a cselekménytől, ami II. Erzsébet esetében azok, amik - az események nem játszódhatnak légüres térben, és akkor meg ugye...?
Olyasféle történet ez, amely a királyi család tagjai iránt érdeklődőkből vált ki igazi kíváncsiságot. A szerző II. Erzsébetet igazán szerethető figurának festi le, miközben hamisítatlan angol környezetben játszatja főhőseit. Tehát ezt a művet semmiképpen sem ajánlom olyanoknak, akik a nyomozást imádják (mindenek felett), mert az itt kevesebb lesz, mint egy átlagos krimiben. Akik szeretik a The Crown című sorozatot, a Windsorok kalandjait, a királynő figuráját, az őt körülvévő személyzet és egyéb emberek szokásait, leírásait, a háttérben a monarchiát irányító személyek tetteit, azok szeretni fogják a művet. Mások meg olvassanak "krimisebb" szerzőtől, mert ezt a regényt nem nekik írták, és ezzel nincs is semmi baj sem.
Fülszöveg
Közben sem a hozzátartozói, sem a kormánya, sem a népe nem sejti, hogy a királynő mindent megtesz azért, hogy elkapja a gyilkost.
S. J. Bennett szellemesen megírt, elragadó és letehetetlen krimije olyan szerepben ábrázolja II. Erzsébetet, amilyenben még sohasem láthattuk: határozott és ravasz nyomozóként.
Az olvasó emellett bepillanthat a királyi udvar mindennapjaiba, és megismerheti azokat az érdekes karaktereket, akik a színfalak mögött egy monarchiát irányítanak.
A kötetet a General Press Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted!
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése