Szabadulógyakorlat - civilizálható-e a szenvedély?

Szabó T. Anna legújabb novelláskötete nem véletlenül kapta a Szabadulógyakorlat címet: főleg lányok, asszonyok, nők, fiatalok és öregek egyedi, speciális nyomorairól, elfojtásairól, néha aligproblémáiról (amelyek akkor és ott a legnagyobb kínoknak, gondoknak bizonyulnak) rántja le a leplet. Minden egyes novella rejthet magában egy másik réteget is, ha éles szemmel nézed. Mindenesetre ide hangulat kell, Szabó novellásköteteit az ember nem veszi le csak úgy, hogy most akkor jöhet egy kis szomorúság, egy kis nyomor, egy kis félrelépés, egy kis árulás, egy kis bántalmazás... Mert érdemes-e másként szeretni, mint életre-halálra? A szerelemből mennyi az ösztön és mennyi az ész? Vagy a szív? A szerző művét a Magvető Kiadó gondozza.

Könyvajánló - Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat

Írok pár bekezdést arról, mit éreztem, ahogy Szabó T. Anna Szabadulógyakorlat című kiadványát kezembe vettem és olvasni kezdtem. Figyeljetek csak!

Torkomban őrjöngő, berácsozott sírás, összekaszaboló érzések, elég, ha én szeretem,  gondolja a 15 éves kamaszlány, aki egy 30 évesbe pistul bele, bármit megtesz, hogy észrevetesse magát: a poharat, amiből ő (sőt: Ő) ivott, kicsempészi a bugyijában (!!), áhítatosan megissza a benne lévő kis maradék italt és vajákol vele. "Szerelem volt, őrült, halálos vágy" - egy tiszteletesbe. Aki nem tudta ezt nem kihasználni. Ki a felelős? Hát, ki lehetne... (Zsoltárszimfónia)

Műkandalló és másfél nap gyerekek nélkül - elhanyagolt asszony gyenge kísérlete némi szexuális vadság után, csábítási kísérlet a kapcsolat megmentésére, ami hamvába hol, még mielőtt egyáltalán megteremtődne az alkalom rá - a férfiak nem értenek semmit? (Tűz) 

"Gyereket akartam tőled, rögtön, ahogy megláttalak" - gyereket egy gyermektől. Zsibbadt testtel lebegni önmagunk felett. Miért nem sikerül a teherbe esés? És miért kell önmagunkat ostorozni a mesterséges megtermékenyítés miatt? Ha nincs baj, csinálunk magunknak? Persze, értem én, a baj ott kezdődik, hogy a nő a fiatalabb férfit, a férjet szó szerint kizsarolta a sorstól, aki valahogy nincs a helyén, de legalábbis ugyanolyan eséllyel lehetne máshol, mint ebben a házasságban. Magyarán: vigyázz, hogy  mit kívánsz, mert még megkapod, aztán nézegethetsz. Nem, nem elég, ha csak az egyik szeret. Felnőtt embernek semmiképpen sem. Meg kell tudni birkózni azzal, hogy én nem ugyanazt jelentem a másiknak, amit ő nekem, és el kell engedni azt a másikat. Gondolom én innen, az étkező asztalom mellől, 56 évesen. (Így könnyű, mi? de ugyanez 20 évesen..? önmagamra sem rátalálva..?) (Magfúzió)

"Vér a véremből, múlt a jövőmből, én vagyok ő, és ő én, nem válunk el többet, mert egymást itatjuk és egymásból iszunk, mert nincs halál." (Mangó)

"Ha azt kérdezné valaki, jó volt-e az életem, nem tudnám értelmezni a kérdést." Az asszony a hideg házasságából, válás előtt két perccel, küszködve pénzzel, ingerlékeny kamasz gyerekeivel, szeretőt nem akarva, önmagával is viaskodva kegyelmi pillanatot kap a Duna-parton: és átéli a "teljes eltávolodás, a fájdalom nélküli önfeladás és majdnem-meghalás másfél órányi" csendjét. Hetvenéves korára tudta megteremteni azt a nyugalmat, mire  mindig is vágyott: nyugalomban élni, újra szeretni önmagát, amely végtelen derűvel tölti el. A szerző sokkal, de sokkal érzékletesebben írja le, már a 33. oldal aljáért érdemes volt kézbe venni a művet. Fél mondattal említi, hogy a lányom, aki végre megint szeret és megint ért... mekkora trauma lehet emögött, azt csak az tudja, aki ki meri bírni a nemszeretemséget is. (Szabadulógyakorlat) 

A szerző, Szabó T. Anna

Olvasás közben döbbentem rá, hogy legszívesebben valamennyi novellát örömmel elemezném itt is, de idecitálni az egészet terjedelmi okok nem is lehet és nem is kell. Pedig de jó lenne! Mindenki megtalálja / megtalálná benne a csak rá vonatkozó élethelyzet gyöngyszavakkal megfogalmazott, lírai leírását. Ha úgy tetszik, fel is hördülhet, hogy honnan tudja Szabó T. Anna, hogy neki ilyen problémája van?! Mert előbb-utóbb valaki ugyanúgy fogja érezni, hogy egy férfi markáns, csak rá jellemző illatától megroggyan a térde 10, de 30 év múlva is, amikor a férfi már csak emlék és az illatot más hordozza, de mégis... Mert mindig lesz valaki, aki unott házasságában éli meg társas magányát, mindig lesznek lázadó kamaszok, akik az anyjuk idegein citeráznak, mindig lesznek mérgező szülői örökségek, amelyeket le kell vetni, mindig lesznek szexuális abúzusok, amelyeket ki kell beszélni. 

Szabó T. Anna az irodalom eszközeivel kínál mankót - főleg lányoknak, asszonyoknak. Sőt, csitriknek, saját nemüket szeretőknek, elhanyagoltaknak, elhagyatottaknak, erőszakot szenvedőknek, az elváltaknak, a szeretőknek és... és mindenkinek. Bárkinek. Nullától kilencvenkilenc éves korig bárkinek. Ismeri és képes át is adni az ünnepek és a mindennapok realitását. Becsomagolja szavakba de nem enyhíti a valóságot: félelem, traumák feldolgozása csak őszintén megy. Önmagunknak (és az olvasónak) hazudni bűn, silabizáltam ki a novellák tartalmából a szerző (szerintemi) hitvallását. Igen, igaz. Önmagunknak és az olvasóknak hazudni bűn.

Bajaitokban tiszta forrásból vegyétek hát az ízes, gyöngyként gördülő szavakat (és mellé a szövegben lüktető zenét), amelyek azt járják körbe: civilizálható-e a szenvedély? Megsúgom, így túl a szenvedélyeken (amelyekért tiszta szívemből hála természetnek, istennek, bárkinek), hogy NEM. Nem, nem, nem. Aki nem volt szenvedélyes akkor, amikor annak volt ott az ideje: nem is élt. Nyögjük hibáinkat, megbékülünk önmagunkkal, a többivel meg majd csak lesz valahogy. Nem megöregedni lélekben: ez a művészet. Kegyelmi pillanatokból töltekezni, derűs lélekkel szemlélődni. Próbáld ki! Szabó T. Anna művét pedig le ne húzd egy hajtásra! Megérdemli az elmélyült csendet és a novellánkénti befogadást. Sok minden van ám még a világban, amiről nem is hallottál, és a te élményed - ami ezer százalék, hogy rád köszön a kötetben - csak egy a sokszínű világból.

Mindenkinek megvan a maga keresztje, és számára az a legnehezebb. Kinek előre megácsolják, csak fel kell mászni rá, ki meg önmagának ácsolja, és még büszke is rá, hogy nini, mim van nekem! A kettő között pedig még ezernyi variáns tolja a szekeret, és adja meg a novellák sava-borsát. Ahány élet, annyi történet - és annyi tanulság neked, az olvasónak. Lehet rajtuk elérzékenyülni, meghatódni, vagy ciccegni, hogy istenem, ezt nem hiszem el, ennyire kiszolgáltatott vagy paranoiás senki sem lehet, ennyire ... ennyire... ennyire.

Hát ... pedig de.



A kötetet a Magvető Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelhető a borítóképre kattintva!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebookon!

Cím: Szabadulógyakorlat
Szerző: Szabó T. Anna
Kiadó: Magvető Kiadó
Oldalak száma: 224
Megjelenés: 2021. február 25.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789631432329

Méret: 184 mm x 123 mm x 25 mm

A képek a Magvető Kiadó és Szabó T. Anna írói Facebook oldalairól származnak.
Share:

Megjegyzés küldése

Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes